Ugrás a tartalomhoz

Jumièges-i Róbert

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jumièges-i Róbert
A jumièges-i apátság romjai
A jumièges-i apátság romjai
Életrajzi adatok
Született11. század
Elhunyt1052 és 1055 között
Jumièges
Munkássága
Valláskeresztény
Tisztség
  • apát
  • canterburyi katolikus érsek
  • Roman Catholic Bishop of London
HivatalCanterbury érseke
Hivatali idő1051–1052. szeptember
ElődjeEdsige
UtódjaStigand
A Wikimédia Commons tartalmaz Jumièges-i Róbert témájú médiaállományokat.

Jumièges-i Róbert (magyarul kiejtése [zsümiezsi], angolul: Robert of Jumièges, más néven Robert Chambert vagy Robert Champart), (meghalt 1052 és 1055 között) Canterbury első normann érseke a 11. században.[1]

Kezdetben a Franciaországban fekvő roueni Szent Ouen-apátság perjele volt, majd 1037-ben a Rouen melletti jumièges-i apátság apátja lett. Hitvalló Eduárd angol király jó barátja és tanácsadója volt, aki 1044-ben kinevezte London püspökévé, majd 1051-ben érsekévé. Róbert csak nagyjából 18 hónapig töltötte be a posztot. Már ezt megelőzően konfliktusba került a nagyhatalmú Wessexi Godwin gróffal, és érseksége alatt a figyelmet a családjától Godwinhoz és családjához került földek visszaszerzésére összpontosította. Meg is tagadta Spearhafocnak, London püspöki székében az ő utódjának kinézett jelöltnek a felszentelését. A jelölt Eduárd választottja volt. Godwin és Róbert viszonya annyira elmérgesedett, hogy 1052-ben Róbertet eltávolították hivatalából és száműzték.

Egy középkori normann krónikaíró[2][3][4] írásai szerint Róbert 1051-ben vagy 1052-ben Normandiába ment, és elmondta Vilmos hercegnek, a későbbi angol királynak, hogy Eduárd őt szeretné örökösévé tenni. Az utazás biztos időpontja, és ennek megtörténte a valóságban a történészek között még vita tárgyát képezi. Az érsek száműzetésben Jumièges-ben halt meg valamikor 1052 és 1055 között. Róbert Jumièges-ben jelentős építészeti munkálatokban segédkezett, és lehet, hogy részese volt az első angliai román stílusú épület, a Hitvalló Eduárd tulajdonában lévő Westminster területén, a mai westminsteri apátság helyén állt templom felépítésében is. Róbert eltávolítása volt Vilmos hódítóútjának egyik oka.

Élete Normandiában

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Róbert először Szent Ouen roueni templomának a perjele, majd a fontosabbnak számító jumièges-i apátság apátja volt[5][6] 1037-ben.[3] Jumièges apátságát I. Vilmos normandiai herceg idején alapították újra[7][8] 940 körül,[9] így szoros kapcsolatok fűzték az apátságot a hercegi családhoz, és a hercegi kormányzatban és az egyház megreformálásában is szerepet játszott.[10] Róbert másik neve, a „Champart” vagy „Chambert” valószínűleg a champart nevű francia adóból származik, amit a földesúrnak szolgáltattak terményadóként és bérleti díjként. Azt leszámítva, hogy az előző jumièges-i apát Róbert rokona volt, családjáról semmi információ nem maradt fenn. Apátsága idején Róbert elkezdte az új apátsági templom építtetését román stílusban.[3]

Róbert baráti viszonyba került Hitvalló Eduárddal, az angol trón egyik várományosával, amikor – valószínűleg az 1030-as években – Eduárd Normandiában élt száműzetésben.[1] Eduárd Gügye Ethelred angol király fia volt, azonban a trónon nem ő, hanem először Vasbordájú Edmund, majd ugyanabban az évben, 1016-ban Kanut követte. Ezután Kanut elvette Ethelred özvegyét, Eduárd anyját, Normandiai Emmát, akitől fia, Hardeknut született. Biztonságuk érdekében Eduárdot és testvérét, Alfredot Emma normandiai rokonaihoz küldték el.[11][12][13] Kanut 1035-ös halálát követően első feleségétől született idősebb fia, Nyúllábú Harald követte a trónon. Harald 1040-es halála után rövid ideig Hardeknut követte, de mivel sem Haraldnak, sem Hardeknutnak nem született trónörököse, a trónt Hardeknut 1042-es halála után Eduárdnak ajánlották fel.[14] Vannak olyan információk, melyek szerint Eduárd száműzetése alatt valamennyi időt Jumièges környékén töltött, de onnan is lehet erre következtetni, hogy királlyá koronázását követően adományokat küldött az apátságnak.[15]

Püspök és érsek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A jumièges-i apátság romjai belülről, a főhajóból nyugat felé nézve

Róbert 1042-ben Hitvalló Eduárd kérésére elkísérte őt Angliába,[1] akit azért hívtak vissza, hogy Hardeknut halála után királlyá koronázhassák.[3] Eduárdnak köszönhetően Róbertet 1044 augusztusában az uralkodása alatt elsőként megüresedett székek egyikébe, London püspökévé nevezték ki.[16][17] Róbert a király közelében maradt, és a Godwin gróf ellen összegyűlt párt vezetője lett.[3] Godwin azon munkálkodott, hogy kiterjessze családja befolyását, amely már ekkor is nagy területre terjedt ki. Lánya Eduárd felesége volt, és két fia is grófi rangra emelkedett.[18] Az Eduárd életét feldicsérő hagiografikus életrajz, a Life of Saint Edward azt állítja, hogy Róbert „mindig a király legbefolyásosabb bizalmi tanácsadója volt".[19] A jelek szerint Róbert normandiai közeli rokonait és hercegét is pártfogolta.[17] Maga Eduárd is a hercegség területén nőtt fel, és Angliába történt visszatérését megelőzően 25 évet töltött el itt. Számos normandiait vitt magával Angliába, és úgy tűnik, hogy sok időt töltött társaságukban.[20]

Amikor Edsige canterburyi érsek 1050-ben meghalt,[21] a hivatalt öt hónapig senki sem töltötte be.[3] A székesegyház káptalanja Ethelricet, egy canterburyi szerzetest, Godwin rokonát választotta,[22][23] de a döntést hatálytalanították, amikor a következő évben Eduárd Róbertet nevezte ki Canterbury székébe.[3][24] Bár a canterburyi szerzetesek ezt ellenezték, a király nem változtatta meg döntését.[25] Róbert a palliumért Rómába ment, majd visszatért Angliába,[26] ahol 1051. június 29-én ünnepélyes keretek között érsekké avatták.[3] Több egyházi normann krónika is azt állítja, hogy ez alatt az út alatt meglátogatta Normandiát, s ekkor tájékoztatta Vilmos herceget, a későbbi Hódító Vilmost, hogy az utód nélkül maradt Eduárd király őt akarja kijelölni trónörökösnek.[17] Ezek a krónikák azt is írják, hogy ugyanazon az 1051-ben tartott királyi tanácson határoztak Vilmos trónörökössé nyilvánításáról, mint Róbert felszenteltetéséről.[3]

Rómából történt visszaérkezését követően Róbert megtagadta Spearhafocnak London püspökévé történő felszentelését, aki az abingdoni apátság apátja és a király aranyművese volt.[27] Azt állította, hogy IX. Leó pápa tiltotta meg a felszentelést. Majdnem bizonyos, hogy ennek oka a szimónia,[28] az egyházi pozíciók vásárlása volt,[29] mivel Leó nem sokkal ezt megelőzően adott ki egy ezeket elítélő nyilatkozatot. Spearhafoc kinevezésének megtagadásával Róbert saját érdekeit követhette, háttérbe szorítva mind a király, mind Godwin kívánságát, mivel már kinézte saját, normann származású jelöltjét.[28] Végül Spearfacok helyett a Róbert támogatását élvező Normann Vilmos lett London püspöke.[3][27] Róbert arra is felfigyelt, hogy több, Canterbury területéhez tartozó föld Godwin kezébe került, azonban sikertelenül próbálkozott ezeknek a területeknek a visszaszerzésével a megyei bíróságnál.[28] Canterbury Edsige érseksége alatt több bevételi forrást elveszített, melyek Godwin fennhatósága alá kerültek. Ezeket Róbert sikertelenül próbálta meg visszaszerezni.[30] Ezek az egyházi ingatlanok és bevételek körül kialakult nézeteltérések vezettek a Róbert és Godwin között kialakult viszályhoz.[30][31] A vitatott ügyeket az 1051 szeptemberében Gloucesterben tartott tanácskozás elé vitték, ahol Róbert Eduárd király meggyilkolására irányuló összeesküvéssel vádolta meg Godwin bárót.[32][33][34] Godwint és családját száműzték.[35] Ezek után Róbert magának követelte Kent seriffi hivatalát arra hivatkozva, hogy érsekként elődje, Edsige is betöltötte ezt.

Bár Róbert megtagadta Spearhafoc felszentelését, kevés jel mutat arra, hogy érdekelt lett volna a pápaság által életbe léptetett egyházi reformmozgalomban.[36] IX. Leó pápa indította el a később Gergely-reformok néven híressé vált mozgalmat, amelynek célja a papság életvitelének a javítása és a szimónia felszámolása volt. 1049-ben IX. Leó hivatalosan is kinyilvánította, hogy nagyobb figyelmet kíván szentelni az angol egyházra, és szigorúbban meg fogja vizsgálni a püspöki jelölteket, mielőtt még kinevezné őket. Az némileg megbékíthettette Leót, hogy Eduárd Róbertet nevezte ki Ethelric helyett, azt remélve, hogy ezzel azt jelezték, hogy az angol korona nem ellenzi egészében a reformfolyamatokat.[37]

Ez állt annak hátterében, hogy Róbert megtagadta Spearlhafoc felszentelését, de nincs más bizonyíték arra vonatkozóan, hogy támogatta volna a reformmozgalmat. Az az állítása is, hogy a felszentelést a pápa tagadta meg, egyszerű ürügynek tűnik, semmint a reformok akármilyen szintű valós támogatásának.[36] Több arra utaló jel is van, amelyek szerint Spearhafoc Godwin szövetségese volt, és kinevezését Æthelric ki nem nevezéséért adott ellenszolgáltatásnak tartották[21][38] Ha ez igaz, akkor a kinevezés megtagadása összefüggésben lehet az érsek és a gróf között egyre inkább elmérgesedő viszonnyal.[21]

Udvari tanácsadó

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Hódító Vilmos szobra Lichfieldben

A Life of Saint Edward (Szent Eduárd élete) azt állítja, hogy míg Godwin száműzetésben volt, Róbert megpróbálta a királyt rábeszélni, hogy váljon el Edit királynétól(wd), Godwin lányától. de Eduárd nem hallgatott a tanácsra, hanem inkább apácazárdába küldte nejét.[35] Ehhez azonban meg kell jegyezni, hogy a Life egy szentek életéről íródó mű formájában megfogalmazott, Eduárd halálát követően készített irodalmi alkotás. Célja az volt, hogy Eduárdot szentnek ábrázolja. Így valószínűtlen, hogy Eduárd önszántából a cölibátust választotta volna, s erre más forrásban sem fedezhető fel utalás. Napjaink történészei egyre inkább úgy gondolják, hogy Eduárd Róbert sürgetésére akart elválni Edittől, hogy legyen utódja, s így biztosítva legyen az angol trón utódlása,[39] de az is elképzelhető, hogy csak meg akart tőle szabadulni, de úgy, hogy közben nem válnak el.[3]

Godwin száműzetése alatt egyes állítások szerint Róbertet a király egy megbízatással Vilmos normann herceghez küldte.[40] A küldetés célja bizonytalan. Jumièges-i Vilmos azt mondja, Róbert azért ment Vilmoshoz, hogy elmondja neki, a király őt akarja utódjának kinevezni az angol trónra. Poitiers-i Vilmos ugyanezt az indokot hozta fel, de hozzáteszi, hogy Róbert kísérőnek magával vitte Godwin fiát, Wulfnotht és unokáját, Sweyn fiát, Hakont is. Az Angolszász krónika hallgat a látogatásról, tehát nem lehetünk biztosak abban, hogy Róbert valóban ellátogatott-e Normandiába, vagy sem, s ha igen, akkor ottlétének mi volt a célja.[41] Mindezen, az állítólagosan Róbert részvételével történt missziók elbeszélése zavaros, és olyan, bonyolító tényezők is szerepelnek bennük, melyeket a normann hódítást követően a normann krónikások írtak bele,[37][42][43] s így bizonytalan, hogy Róbert valóban volt-e Normandiában, vagy Godwin száműzetése után kapott palliumot, esetleg kétszer vagy talán egyszer sem volt normann területen.[37][44][45]

Elűzése, halála és öröksége

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután Godwin elhagyta Angliát, Flandriába hajózott, összegyűjtött egy hajóhadat, és zsoldos katonákat toborzott, hogy kikényszerítse a királytól, hogy visszatérhessen a szigetre. 1052 nyarán Godwin visszatért Angliába, ahol fiai fogadták, akik megszállták az Ír-szigetet. Szeptemberben már Londonnál voltak, ahol Stigand, Winchester érsekének közreműködésével tárgyalások folytak a király és a báró között.[46] Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy Godwin vissza akar térni a szigetre, Róbert Dorcesteri Ulf és Londoni Vilmos érsekekkel gyorsan elhagyta Angliát.[47] Lehet, hogy Eduárd király engedélyével vagy anélkül, de túszul magával vitte Wulfnothot és Hakont is.[48][49][50] Róbertet törvényen kívülinek nyilvánították és 1052. szeptember 14-én egy királyi tanács megfosztotta érseki rangjától. Ennek valószínűleg az lehetett az oka, hogy a visszatérő Godwin úgy érezte, száműzetése hátterében Róbert és számos más normann állt.[24][47][51][52] Róbert Rómába utazott, hogy elpanaszolja száműzetését a pápának,[53] ahol ezt követően IX. Leó és az őt követő pápák nem szentelték fel Stigandot,[54] Eduárd választottját a canterburyi érsekség élére.[55] Róbert személyes vagyonát Godwin báró, Harold Godwin és a királyné között osztották fel.[56]

Róbert Jumièges-ben halt meg,[57] de ennek időpontja bizonytalan. Több dátumot is megjelölnek halála napjának. Ian Walker, Harold életrajzírója 1053 és 1055 közé teszi az elhalálozás idejét,[41] de H. E. J. Cowdrey az Oxford Dictionary of National Biographynak a Róbertről szóló szakaszának írója azt állítja, 1052. vagy 1055. május 26-án halt meg.[3][3][41][58][59] Egy másik történész, H. R. Loyn úgy véli, legvalószínűbb, hogy Róbert 1053-ban halt meg.[59]

Róbert meghurcoltatása volt Hódító Vilmos egyik indoka, hogy miért támadta meg Angliát. A másik az volt, hogy Eduárd életében őt nevezte meg örököséül. Ian Walker történész, Harold Godwinson életrajzírója úgy sejti, hogy a Godwin visszatérte után elmenekült Róbert volt az, aki arról tanúskodott, hogy Eduárd Vilmos herceget nevezte meg utódjaként.[54] Mindazonáltal ez ellentmond David Douglasnek, Hódító Vilmos életrajzírójának nézetével, mely szerint Róbert csupán átadta azt Eduárd döntéséről az üzenetet, mialatt Rómába ment palliumért.[5] Sok középkori krónika, többek között a Life of Saint Edward szerint, Eduárd és Godwin 1051–1052-es ellenségeskedése Róbert miatt robbant ki.[60] A mai történészek úgy tekintenek Róbertre, mint egy ambiciózus, ám a politikához nem nagy érzékkel rendelkező emberre.[3]

A művészetek támogatója

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eléggé élesen elkülönül utódjától, Stigandtól abban a tekintetben, hogy Róbert nem számít az angliai templomok kiemelkedő támogatói közé,[61] de több olyan angliai egyházi kincsről tudunk, amelyeket a Jumiéges-nek adott át. Ez egy olyan folyamatnak volt a kezdete, mely – a kincsek Normandiába szállítása – később a normann hódítás után nagy méreteket öltött.[62] Ezek közé tartozik Szent Bálint fejereklyéje is, amit Normandiai Emma vitt el, s nemrég adták vissza a winchesteri katedrálisnak. Bár a winchesteri fej a helyén maradt, egy másikat a helyére tettek Jumièges-ben, mert „bár titokban ellopták a fejet, vagy annak nagyobb darabját, és szerzeteseinek csak az üres capsa maradt”, melynek hódolhatnak.[63] A négy legfontosabb fennmaradt késő angolszász kódex szintén ugyanilyen módon tűnt el az országból,[64][65] s valószínűleg így menekültek meg a nagy angliai könyvtártüzektől.[66] Két külföldre került könyve közül az egyik, az úgynevezett Jumièges-i Róbert misekönyve, egy szentek életét bemutató könyv stílusában íródott irat, melyből 13 oldalas miniatúra teljesen épen maradt ránk. Ezek között megtalálható Róbert kézírásával a London püspökeként írt adományozó levele Jumièges-nek,[65] a másik pedig az úgynevezett Róbert érsek zsoltároskönyve, pontosabban egy pontifikále, melynek három oldala maradt fenn épen. Az utóbbit Róbertnek az érseki széken előtte regnáló elődje, Æthelgar felügyelhette készítését. Ő 988–990 között töltötte be ezt a tisztséget. Ezzel szemben az is elképzelhető, hogy a Róbert érsek nem őt, hanem Emma testvérét, Rouen 990 és 1037 közötti érsekét, II. Róbertet jelölte.[67][68][69][70] Ezek a winchesteri stílusban készült kéziratok voltak a leginkább megmunkált és leginkább feldíszített iratok, melyekről tudható, hogy Normandiába kerültek. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy a normann megszállás előtti vagy utáni időszakról beszélünk.[71]

Mielőtt Angliába érkezett volna, Róbert elkezdett egy új templomot építeni Jumièges-ben, melyet új, román építészeti stílusban kezdett el építtetni. Később népszerűvé vált ez a stílus,[72] és Rhinelandból bevezette Normandiában a westwerket, a kéttornyú nyugati homlokzatot. Mikor visszatért Normandiába, ott folytatta az építkezést,[73] és az apátság templomát egészen 1067-ig nem fejezték be.[74] Bár a kórus helye az idők folyamán megsemmisült, a fő- és kereszthajók fennmaradtak.[75] Róbert valószínűleg hatással volt Hitvalló Eduárdra a westminsteri apátság, Malmesburyi Vilmos írásai alapján az első angliai román stílusban épült templom újbóli felépítésében.[72][76] Eduárd az építkezést 1050 környékén kezdte el, és haláláig, 1065-ig dolgozott rajta. Az egyik vezető kőműves fennmaradt neve, „Teinfrith the churchwright” külföldi származásra utal, és valószínű, hogy Róbert normann kőműveseket hozatott a tenger túlpartjáról, bár maradtak fenn angol nevek is.[77] Lehet, hogy westminsteri apátság hatással volt a Jumièges-i építkezésekre. Ennek jelei között megtalálható, hogy a két árkádszerkezet nagyon hasonlít egymásra, mindkettőt egy Normandiában ritka stílusban készítették el.[78] A korai román építkezési stílust a hódítás után az angol–normann magas román stílus váltotta fel, melynek ékes példái a Lanfranc által építtetett canterburyi katedrális és a caeni Abbaye-aux-Hommes.[79]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 3 Barlow Edward the Confessor p. 50
  2. ↑ Ő Jumièges-i Vilmos, aki Róberttel nem állt rokoni kapcsolatban. Mindketten onnan kapták nevüket, hogy Jumièges-ben voltak szerzetesek.
  3. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 Cowdrey "Robert of Jumièges (d. 1052/1055) (előfizetés szükséges)" Oxford Dictionary of National Biography
  4. ↑ van Houts, Elizabeth "William of Jumièges (regisztráció szükséges)" Oxford Dictionary of National Biography
  5. 1 2 Douglas William the Conqueror p. 167–170
  6. ↑ Barlow The English Church 1000–1066 p. 44
  7. ↑ Crouch Normandy Before 1066 p. 30
  8. ↑ Crouch Normans p. 12
  9. ↑ Crouch Normandy Before 1066 p. 58
  10. ↑ Crouch Normandy Before 1066 pp. 193–194
  11. ↑ Hindley A Brief History of the Anglo-Saxons pp. 306–310
  12. ↑ 1036-ban Alfred és Eduárd is visszatért Angliába, de ezt követően, talán Harold parancsára Alfredet megölték.
  13. ↑ Hindley A Brief History of the Anglo-Saxons pp. 316–317
  14. ↑ Hindley A Brief History of the Anglo-Saxons pp. 315–318
  15. ↑ Crouch Normans p. 78
  16. ↑ Fryde, et. al. Handbook of British Chronology p. 230
  17. 1 2 3 Barlow The English Church 1000–1066 pp. 46–50
  18. ↑ Mason House of Godwine pp. 51–53
  19. ↑ Quoted in Huscroft Ruling England p. 50
  20. ↑ Potts "Normandy" Companion to the Anglo-Norman World p. 33
  21. 1 2 3 Higham Death of Anglo-Saxon England pp. 128–129
  22. ↑ Barlow Edward the Confessor p. 104
  23. ↑ Walker Harold p. 27
  24. 1 2 Fryde Handbook of British Chronlogy p. 214
  25. ↑ Barlow The English Church 1000–1066 p. 209
  26. ↑ Barlow Edward the Confessor p. 106
  27. 1 2 Huscroft Ruling England p. 52
  28. 1 2 3 Walker Harold p. 29–30
  29. ↑ Coredon Dictionary of Medieval Terms and Phrases p. 260
  30. 1 2 Rex Harold II pp. 42–43
  31. ↑ Campbell "A Pre-Conquest Norman Occupation of England" Speculum p. 22
  32. ↑ Barlow Edward the Confessor p. 111
  33. ↑ Godwin elképzelhető, hogy ebben az ügyben bűnös volt, mert részes volt Eduárd testvérének, Alfrédnak a Hardeknut uralkodása idején történt meggyilkolásában.
  34. ↑ Barlow The Godwins p. 42
  35. 1 2 Barlow Edward the Confessor p. 115
  36. 1 2 Rex Harold II p. 46
  37. 1 2 3 Stafford Unification and Conquest pp. 89–92
  38. ↑ John Reassessing Anglo-Saxon England p. 177
  39. ↑ Walker Harold p. 35–36
  40. ↑ Barlow Edward the Confessor p. 107
  41. 1 2 3 Walker Harold p. 37–38
  42. ↑ Bates William the Conqueror p. 73
  43. ↑ Az egész témakört tárgyalja John "Edward the Confessor and the Norman Succession" English Historical Review, és Oleson "Edward the Confessor's Promise of the Throne" English Historical Review. Ezek szerepelnek a referenciák között is, ahol a különböző elméleteket részletesen is megtárgyalják.
  44. ↑ John "Edward the Confessor" English Historical Review
  45. ↑ Oleson "Edward the Confessor" English Historical Review
  46. ↑ Mason The House of Godwine pp. 69–75
  47. 1 2 Barlow Edward the Confessor p. 124
  48. ↑ Walker Harold p. 47
  49. ↑ Ulf soha többé nem tért vissza Angliába, de végül is Vilmosnak ezt megengedték.
  50. ↑ Rex Harold II p. 12
  51. ↑ Apja megkoronázása után Edit ismét visszatért a királyi udvarba, és ismét királyné lett.
  52. ↑ Mason The House of Godwine p. 75
  53. ↑ Barlow Edward the Confessor p. 126
  54. 1 2 Walker Harold p. 50–51
  55. ↑ Stafford Unification and Conquest p. 94
  56. ↑ Stenton Anglo-Saxon England p. 568
  57. ↑ Higham Death of Anglo-Saxon England p. 137
  58. ↑ Meg kell jegyezni, hogy 1052 májusa valószínűleg rossz dátum, mivel ez korábbi időpont mint az a dátum, amit a legtöbb történész elfogad Róbert Angliából való távozásának időpontjaként.
  59. 1 2 Loyn English Church p. 59
  60. ↑ Stafford Queen Emma and Queen Edith p. 11
  61. ↑ Dodwell Anglo-Saxon Art című műbe számos példát hoz, de Róbert nem szerepel köztük..
  62. ↑ Dodwell Anglo-Saxon Art pp. 216–222 and passim
  63. ↑ Kelly Chaucer p. 54
  64. ↑ A másik kettő D.H. Turner szerint a Szent Aethelwold áldásai és a Harley zsoltároskönyv.
  65. 1 2 Turner: "Illuminated Manuscripts" Golden Age p. 69
  66. ↑ Dodwell Anglo-Saxon Art pp. 224–225
  67. ↑ Turner: "Illuminated Manuscripts" Golden Age p. 60
  68. ↑ Lapidge Blackwell Encyclopaedia p. 482
  69. ↑ A feliratok szerint ez Róbert érsek ajándéka, és a XVII. századból származik. Nem világos, hogy melyik Róbert érsekről van itt szó.
  70. ↑ Lawrence: "Anglo-Norman Book Production" England and Normandy p. 83
  71. ↑ Dodwell: Anglo-Saxon Art pp. 225–226
  72. 1 2 Mason The House of Godwine p. 83
  73. ↑ Gem "Origins" Westminster Abbey p. 15
  74. ↑ Higham Death of Anglo-Saxon England p. 148
  75. ↑ Plant "Ecclesiastical Architecture" Companion to the Anglo-Norman World pp. 219–222
  76. ↑ Barlow The English Church 1000–1066 p. 51 footnote 2
  77. ↑ Gem "Origins" Westminster Cathedral pp. 13–15
  78. ↑ Breese "Early Normandy and the emergence of Norman Romanesque architecture" Journal of Medieval History p. 212
  79. ↑ Gem "English Romanesque Architecture" English Romanesque Art p. 26

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Robert of Jumièges című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Gem, R. D. H. (1980). "The Romanesque rebuilding of Westminster Abbey". Anglo-Norman Studies (angol nyelven). Vol. 3. 33–60. o.
  • Collected papers of R. D. H. Gem, (angolul)

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jumièges-i_Róbert&oldid=29093912”