Stigand

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stigand
Bayeux Tapestry scene31 detail Stigand.jpg
"Stigand érsek" a Bayeux-i faliszőnyegről
Életrajzi adatok
Születési név Stigand
Elhunyt 1072. február 22.
Sírhely Old Minster, Westminster
Munkássága
Vallás keresztény

Hivatal Canterbury érseke
Hivatali idő 10521070. április 11.
Elődje Jumièges-i Róbert
Utódja Lanfranc

Hivatal Winchester püspöke
Hivatali idő 1047–1070. április 11.

Stigand (? – 1072. február 22.) angol egyházi személy volt a normann hódítás előtti időszakban. 1020-ban már királyi káplán és tanácsadó volt. 1043-ban nevezték ki Elmham püspökévé. Ezután Winchester püspöke és Canterbury érseke lett. Stigand az angolszász és normann angol királyok közül többnek is a tanácsadója volt. Ezalatt hat királynak segített döntéseik meghozatalában. Több pápa is kiközösítette, mivel egyszerre több posztot, Winchester püspökének és Canterbury érsekének a székét is elfoglalta. 1070-ben véglegesen megfosztották hivatalától, és ingatlanjait valamint személyes vagyonát I. Vilmos elkobozta. Stigandot Winchesterben börtönözték be, és itt is halt meg szabadsága visszanyerése nélkül.

Stigand volt Kanut káplánja az 1020-ban újonnan megalapított Ashingdonban. Ekkor és ezt követően is királyi tanácsadó volt Kanut fiainak, Nyúllábú Haraldnak és Hardeknutnak uralkodása idején. Mikor Hardeknutot Kanut mostohafia, Hitvalló Eduárd követte a trónon, a fennmaradt jelek szerint Stigand lett Anglia ügyintézője. A kor kolostori írói szerint Stigand kizsarolta az egyháztól annak földjeit és pénzét. 1066-ban már csak a király, Harold Godwinson volt, akinek a nevében kezelték a királyi ingatlanokat.

1043-ban Eduárd kinevezte Stigandot Elmham püspökségének az élére. Négy évvel később, 1047-ben a winchesteri székbe, 1052-ben pedig a canterbury-i érseki székbe nevezte ki, és ez utóbbit a winchesteri hivatalával együtt látta el. Mivel Stigand egyszerre viselte ezeket a hivatalokat, öt egymást követő pápa is – többek között II. Sándor és II. Miklós – kiközösítette. Az érsek jelen volt Eduárd király halálos ágyánál és Harold Godwinson 1066-os koronázásán is.[1] Harold halálát követően Stigand behódolt Hódító Vilmos angol királynak. 1066. december 25-én Aldred, York püspöke koronázta meg Anglia királyát, mert Stigand a kiátkozása miatt csak segédkezhetett a szertartáson.

Annak ellenére, hogy egyre inkább növekedett a letételét kívánók tábora, Stigand továbbra is a királyi udvarnál maradt. 1070-ben pápai küldöttek váltották le posztjain, majd börtönbe zárták. A pápaság iránti hajthatatlanságát propagandaként használták annak a nézetnek a normann szószólói, akik szerint az angol egyház fejletlen és reformra szorul.

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stigand születésének sem helye, sem ideje nem ismert.[2] Kelet-Angliában, talán Norwichben,[3] talán jómódú család gyermekeként született.[4] A család felmenői között angol és skandináv ősök is voltak.[5] Ez abból is látszik, hogy Stigandnak északias, fiútestvérének pedig angolos neve volt. Testvére, Æthelmaer – aki szintén egyházi személyiség volt – Elmham érseki székében követte.[4] Lánytestvérének Norwichban voltak birtokai,[6] de utónevét sehol sem jegyezték fel.[7]

Stigand 1020-ban szerepel először a történelmi feljegyzésekben, mikor az 1016 és 1035 között uralkodó Kanut királyi káplánná nevezte ki. Ugyanebben az évben nevezték ki Kanut ashingdoni vagy asanduni templomának az élére is.[5][8][9] Ezt a templomot II. Wulfstan reformszellemű püspök szentelte fel.[10] Kevés adat maradt fenn Stigand életéről Kanut uralkodásának idején. Tanúként több királyi chartát is aláírt,[2] ami arra utal, hogy fontos embernek számított az udvarnál.[7] A király halála után Stigand megszakítás nélkül szolgált tovább. Először az 1035. és 1040. között uralkodó Nyúllábú Haraldot majd az 1040. és 1042. között trónon lévő Hardeknutot segítette tanácsaival.[3][11] Hardeknut halálakor Stigand Normandiai Emma tanácsadója lett. Ő Kanut özvegye, Hardeknutnak és utódjának, Hitvalló Eduárdnak az anyja volt.[3][11][11][12] Az is lehetséges, hogy Stigand már Kanut életében is Emma tanácsadója volt, és Emma befolyására lett Ashingdon vezetője. Mivel keveset lehet tudni Stigandnak a püspökké szentelése előtti tevékenységéről, nehéz eldönteni, kinek köszönheti pozícióját.[7]

Elmham és Winchester püspöke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Röviddel Hitvalló Eduárd 1043. április 3-i koronázását[1] követően, talán Emma tanácsára, kinevezték az elmhami egyházmegye élére.[13] Ez volt az Eduárd uralkodása alatt történt első egyházi kinevezés.[14] Az egyházmegye East Angliát, Anglia keleti részét foglalta magába.[15] Ez volt az egyik legszegényebb egyházmegye.[7][16][17] 1043-ban püspökké szentelték,[15] azonban Eduárd még ugyanebben az évben lemondatta tisztségéről, vagyonától pedig megfosztotta. A következő évben aztán visszahelyezte hivatalába.[18] A lemondatás indokai nem ismertek, azonban valószínűleg kapcsolatban állt az idős és gazdag Emmának a hatalomból való távozásával. Egyes – egy évszázaddal később lejegyzett - pletykák szerint Emmának és Stigandnak viszonya volt, és később ez az állítólagos kapcsolat lett mindkettőjük bukásának az oka.[19] Egy másik forrás azt állítja, hogy Emma az ország megszállásának előkészítése miatt meghívta férje egyik riválisát, I. Magnus norvég királyt, aki szintén meg akarta szerezni az angol trónt, és támogatására felajánlotta teljes személyes vagyonát.[20][21][22] Többen arra gyanakodnak, hogy Stigand sürgetésére kérte Emma Magnus támogatását, és e vélemények szerint ennek köszönheti elmozdítását.[23] Emma és Stigand bukásában olyan tényezők is közrejátszhattak, mint az Emma gazdagsága és politikai befolyása iránt érzett ellenszenv, de az is, hogy személyét összekapcsolták a népszerűtlen Hardeknuttal.[24]

Az, hogy 1046-ban már Hitvalló Eduárd chartáinak egyik tanúja lett, arra utal, hogy egyre inkább elnyerte a királyi udvar bizalmát.[25] 1047-ben áthelyezték a Winchesteri egyházkerületbe,,[15][26] de 1052-ig ennek ellenére Elmhamban maradt.[27] Lehet, hogy a támogatást Wesexi Godwinnak, Eduárd mostohaapjának köszönhette,[28] de ezt több történész vitatja.[29] Emmának szintén befolyása volt a kinevezésre, most már Eduárd bizalmának visszaszerzését követően visszaköltözött Winchesterbe. Az nem bizonyos, hogy Godwin is vele tartott-e. Winchesteri püspökké történt kinevezését követően Eduárd összes, 1047 és 1052 közötti fennmaradt chartájának ő volt a tanúja.[25]

Frank Barlowhoz és Emma Masonhoz hasonlóan több történész is azt állítja, hogy Stigand Godwin bárót támogatta az 1051-1052-ben közte és Hitvalló Eduárd közötti vitában.[30][31] Mások – például Ian Walker – szerint pártatlan volt.[32] Stigand akár támogatta Godwint, akár nem, az bizonyos, hogy nem követte a bárót száműzetésébe.[2][33] A vita egy háború miatt robbant ki a király féltestvére, II. Eustace és a doveri lakosok között. A király megparancsolta Godwinnak, hogy büntesse meg a várost, azonban a gróf ezt megtagadta. Eduárd további tevékenysége aláásta Godwin pozícióját, aki ezt követően családjával együtt elmenekült Angliából.[34] A gróf 1052-ben tekintélyes létszámú felfegyverzett hadsereggel tért vissza, de végül békés körülmények között sikerült megállapodnia a királlyal.[30] Több középkori forrás állítja azt, hogy Stigand részt vett azokon a megbeszéléseken, amelyek végül a király és a gróf között felmerült viszály békés megoldásához vezettek.[35] Az Angolszász Krónika Stigandot a tárgyalások alatt is a király káplánjának és tanácsadójának nevezi.[36]

Canterbury érseke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Canterburyi kinevezése és összetűzése a pápasággal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Canterburyi Érsekség Eduárd és Godwin viszályának is a részévé vált.[37] IX. Leó pápa elindította a Gregoriánus reformokat megalkotó reformbizottságot. Leó először a papság megerősítésére és a szimónia megtiltására koncentrált. Utóbbi a papi és egyházi tisztségek adásvételét foglalja magába. 1049-ben IX. Leó hivatalosan, a közvélemény előtt is kijelentette, hogy többet kíván foglalkozni az angol egyház ügyeivel, és jobban meg fogja vizsgálni kinevezésük előtt az egyházi pozícióra jelölteket.[38] Mikor Edsige érsek 1051-ben meghalt, a székesegyház szerzetesei Æthelricet, Godwin báró egyik rokonát választották meg érseknek.[39] Eduárd király ellenezte a választást, és rögtön kinevezte Jumièges-i Róbertet, aki normann származású volt és betöltötte London püspökének a hivatalát. Az Eduárd és Godwin között továbbra is folytatódó viaskodás mellett a találkozó annak a jele is volt, hogy az angol király akaratának is gátat szabhat valami, kompromisszumra kell törekedni az egyházzal az őt érintő reformok tekintetében.[38]

Bár kinevezése előtt nem volt köztudott, hogy Róbert reformpárti lenne, miután 1051-ben visszatért Rómából - ahova a pápai áldásért zarándokolt el - azért ellenezte a király londoni püspökjelöltjét, mivel véleménye szerint a kardinális nem volt alkalmas a posztra. Mikor Godwin 1052-ben visszatért Angliába, Róbertet törvényen kívül helyezték és száműzték.[38] Eduárd király ezt követően jelölte Stigandot érseknek.[40] A kinevezés lehetett Godwin ajándéka, amiért az Eduárd és Róbert között folyó konfliktusban őt támogatta, de lehetett Eduárd király ajándéka is, mivel az ő segítségével létrejött megállapodással tudták lezárni az 1052-es konfliktust.[32] Stigand volt az első olyan, nem szerzetesi előéletű ember, akit Dunstan (959 és 988 között érsek) óta egy angol érsekség élére kineveztek.[40][41][42]

Mivel Róbert még életben volt, és a posztjától nem a pápa fosztotta meg, Stigandot a pápa nem ismerte el.[37] Jumièges-i Róbert hatására IX. Leó Rómába idézte Stigandot. Mivel erre ő nem válaszolt, kiátkozták.[43] Nicholas Brooks történész azon a véleményen van, hogy ekkor még nem átkozták ki Stigandot, hanem felszólították, hogy tartózkodjék az érseki hatalom gyakorlásától, mint például a püspökök felszentelésétől. Azzal érvelt, hogy mikor a pápai legátusok 1062-ben összegyűltek, azon Stigand is részt vett. Ezt kiátkozását követően nem tehette volna meg.[44] A legátusok azonban nem változtatták meg Stigand helyzetét,[45] bár az egyik legátus 1079-ben segített Stigand eltávolításában.[46] Mindezek ellenére mind IX. Leó, mind követői – II. Viktor és X. István – is Róbertet tekintették törvényes érseknek.[43][47]

Normandiai Emma gyermekei – Hardeknut és Hitvalló Eduárd – társaságában ül (az Encomium Emmae 1042 körül kézzel készített másolata)

Stigand nem utazott Rómába, hogy a pápától palliumot kapjon,[2] amely egy a nyak köré tekert stólaszerű gyapjúszalag, mely az érsek függetlenségét és a pápához való hűségét jelképezi.[48] A palliumért történő Rómába utazás a VI. század óta előírás az érsekeknek, ezt elődei meg is tették.[49] Ehelyett több középkori krónika szerint Róbert palliumát használta.[2] Nincs tudomásunk arról, hogy kinevezését követően az előírt három hónapon belül a pápához folyamodott volna ezért a jelvényért.[50] Talán tudta, hogy a reformidőszak alatt a kérése sikertelen lenne.[37] 1058-ban attól a X. Benedek ellenpápától kapott palliumot, aki maga ellenezte a reformokat.[42][51] A reformpárti Benedeket a következő évben ellenpápává nyilvánították, eltávolították,[42][52] és összes rendelkezését semmissé nyilvánították.[42] Ezek között volt a palliumadományozás is.[53] Nem ismertek pontosan a körülmények, melyek között Benedek palliumot adott. Nem lehet tudni, hogy a palliumot Stigand kérésére vagy anélkül adta ki.[50]

Miután elfoglalta canterbury-i helyét, elmhami pozícióját testvérének, Æthelmaernek adta át, de megtartotta winchesteri püspöki tisztségét.[26] Canterbury és Winchester volt Anglia két leggazdagabb egyházmegyéje,[54][55] és míg arra már volt példa, hogy egy ember egyszerre vezessen egy szegény és egy gazdag egyházmegyét, addig két gazdag területnek az egy kézben tatására még nem volt példa.[56] Vagy fukarságból tartotta meg winchesteri pozícióját, vagy azért, mert nem érezte biztosnak canterbury-i helyét.[57] Ezek mellett ő volt Glouchester és Ely apátja, és talán még kisebb apátságokat is irányított.[58] Akármi is volt a háttérben megbújó indok, úgy, hogy Stigandé volt Canterbury mellett Winchester is, egyszerre több benefíciumot is birtokolt.[57] Ez volt az a gyakorlat, amelyet az egyház berkein belül egyre növekvő reformmozgalom meg akart tiltani.[52] Mivel egyszerre volt Winchester és Canterbury vezetője, Stigandot öt egymást követő pápa (IX. Leó, II. Viktor, X. István, II. Miklós és II. Sándor) is kiátkozta.[51][58] Emma Mason történész szerint Eduárd azért utasította vissza Stigand elmozdítását, mert ez beleszólt volna abba a királyi előjogba, hogy saját maga nevezheti ki és hívhatja vissza Anglia püspökeit és érsekeit.[59] A Stigand pozíciójának meggyengítése érdekében tett következő pápai lépés az volt, hogy a pápa beleegyezése nélkül fenntartott több pozíciót II. Miklós 1061-ben elfogadhatatlanná nyilvánította.[52]

Stigandot a későbbi vallási krónikák szimóniával vádolták, azonban mivel ezek mind az 1066-os elfoglalást követően keletkeztek, lehet, hogy csupán azért hozták fel, hogy megfeleljenek az akkori Angol Egyház azon kívánságának, hogy a régebbi rendszert korrupcióval sározza be.[60] Poitiers-i Vilmos középkori krónikás ezeken felül azt is állította, hogy Stigand 1052-ben megállapodott Normandiai Vilmossal, a későbbi I. Vilmossal, hogy Vilmos fog Eduárd helyébe lépni. A megszállást követően ezt a tényt propagandaként használták fel, de több történésszel együtt David Bates is megjegyzi, hogy ennek megtörténte valószínűtlen.[61][62] Azt a magas posztot, amelyet Stigand az egyházon belül betöltött, a normannok propagandájukban jó ügyért kiállónak szokták feltüntetni.[63]

Egyházi viszályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A yorki főegyházmegyének előnyére vált a Stigand és a pápa között kialakult nézeteltérés, és előnyt kovácsolt magának a segédpüspökök és azok körében, kiknek engedelmeseknek kellett volna lenniük Canterburyhez. Yorknak és Worcesternek hosszú ideig ugyanaz az ember volt az irányítója, de Stigand kiátkozásával egyidejűleg York bejelentette igényét, hogy innen irányítsák Lichfield és Dorchester egyházmegyéit is.[64] 1062-ben II. Sándor pápai küldöttei megérkeztek Angliába. Nem távolították el Stigandot pozíciójából, sőt érsekként még egyezséget is kötöttek vele.[65] Megengedték neki, hogy megtartsa betöltött tisztségeit, ő pedig aktívan segítette a pápai legátusok munkáját.[66]

Országszerte több püspök ellenezte, hogy Stigand szentelje fel.[67] Gisa és Lotaringiai Walter 1061-ben Rómába utaztak, hogy őket személyesen a pápa szentelje fel.[68] Azonban az alatt a rövid idő alatt, amíg érvényes palliummal rendelkezett, Stigand felszentelte II. Æthelricet és Siwardot.[69] A kolostorok apátjai érseki ideje alatt mindvégig Stigand elé járultak, hogy fel legyenek szentelve, közöttük azonban nem csak a saját egyházmegyéjének kolostoraiból származók voltak – mint például a Canterburyi Szent Ágoston Apátság apátja, Æthelsige –, hanem a Bury St. Edmunds Apátsághoz tartozó Baldwin és ely-i Thurstan is.[44] A normann megszállást követően Stigandot azzal vádolták, hogy pénzért adta az apáti tisztet, de mivel senkire nem tudták rábizonyítani, hogy fizetett volna a pozícióért, a vádat ejtették.[70]

Stigand talán korszakának legbőkezűbb adományozója volt, mikor birtokainak addig soha nem látott részét adományozta egyházi intézményeknek.[71] Nincs arra utaló jel, hogy ilyen régi kereszt fennmaradt volna úgy, hogy mellette áll az egyik oldalon Szűz Mária és János. Nagy, festett keresztek maradtak fenn, ezekre példa a 980 körül készült német Gero kereszt és a Volto Santo of Lucca (egy későbbi alakkal később felújítva). Ezek kelthették fel Bury püspökének, Leofstannak az érdeklődését (1065), s ezek hatására készíttetett egy hasonló alkotást, amit fémmel borítottak. Az ötletet Rómába történt látogatásakor meríthette.[72] Az ely-i apátság jótevője is volt,[6] és nagy arany- vagy ezüstkeresztet adományozott a canterbury-i Szent Ágoston apátságnak, a Bury St. Edmunds-i apátságnak és a winchesteri székesegyháznak.[73] A monoistorok történelmi feljegyzései szerint Stigand Ely, Bury és Winchester egyházi szervezeteinek Krisztus életnagyságú szobrait adományozta, s mellette általában ott állt Szűz Mária és János apostol is. Ezek általában fából készült, precíz fémbevonattal takart szobrpk voltak.[74] Elybe arany- és ezüsteszközöket adott az oltárra, s ezen kívül aranyírással díszített miseruhát is biztosított az itteniek részére..[75] Bár sehol nem említik, hogy Stigand valaha is elutazott volna Rómába, vannak jelek, amelyek arra utalnak, hogy egyszer részt vett egy zarándokúton. A XII. századi, Szent Willibrord életéről szóló, a luxemburgi Echternach apátságban lévő írás a következőket jegyezte fel: „Ide is eljött Stigand, az angolok példamutató érseke”. Stigand a feljegyzések szerint gazdagon megajándékozta az apátságot, és szent relikviákat is hagyott nekik.[76]

A király tanácsadója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eduárd uralkodása alatt Stigand az udvar egyik befolyásos tanácsadója volt, és ezt a pozícióját a saját, a családja és a barátai meggazdagodására használta fel. A kezelése alatt lévő földek korabeli értékéről az Eduárd halála környékén készített Domesday Book feljegyzései alapján olyan információk maradtak fenn, melyek szerint az itteni éves bevétel 2500 font volt.[2] Azonban nagyon kevés bizonyíték utal arra, hogy akár Canteburynek, akár Winchesternek a gazdagodását elősegítette volna.[2][77] 1058-ban ismerősei közül többeket az egyházmegyéjén belül lévő érsekségek élére nevezett ki. Így lett Siward Rochester püspöke, II. Æthelric pedig Selsey püspöke lett.[28] Amellett, hogy két püspökséget vezetett, és embereit kinevezte Délkelet-Anglia más püspökségeire is, Stigand fontos szerepet játszott a déli partvidéknek a betolakodók elleni védelmében is.[78]

Elképzelhető, hogy Stigandot a királyi közigazgatás megfigyelte.[59] Lehet, hogy az is közrejátszott, hogy Száműzött Eduárdot és Edmund testvérét 1052-ben eltávolítsák a trón közeléből, így akartak Eduárd királynak egy jobban tetsző utódot találni, és az ő helyét bebiztosítani.[79] Tíz megyében voltak földbirtokai, néhány helyen ezek mérete meghaladta a király birtokában lévőkét.[80] Bár a normann propaganda azt állította, hogy Eduárd király már 10511052 körül Vilmos hercegnek, a későbbi Hódító Vilmosnak ígérte Anglia trónját, a nem normann forrásokban nem lelhetők fel ilyen ígéret nyomai.[81] Talán 1053-ra Eduárd tudatára ébredt annak, hogy akkori házasságából nem születhet fia, így ekkor tanácsnokaival együtt elkezdett trónörökös után nézni.[82] Száműzött Eduárd Vasbordájú Edmund fia volt. Őt 1017-ben, apja halála után száműzték az országból, Magyarországra menekült.[79][83][84] Bár Worcester püspöke, Aldred, ekkor a kontinensen tartózkodott, hogy felkutassa Eduárdot, Harold Godwinson király életrajzírója, Ian Walker azt állítja, hogy Godwinson végig úgy érezte, Stigand áll a dolgok hátterében.[79] Bár a végén Eduárd visszatért Angliába, hazatértét követően nem sokkal meghalt, és csak a kis Eduárd, a későbbi Száműzött Eduárd maradt hátra.[85]

Utolsó évei és értékelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A normann hódítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eduárd király halálos ágyán a koronát Godwin báró fiára, saját sógorára, Harold Godwinsonra hagyta.[85] Stigand részt vett Eduárd temetésén.[86] A normann írók azt állítják, hogy 1066 januárjában Haroldot Stigand koronázta meg.[87] Ezt a legtöbben propagandának tekintik, mivel Vilmosnak érdekében állt, hogy Haroldról olyan kép alakuljon ki, mint akit nem felszentelt ember koronázott meg. Ha Haroldot nem az előírásoknak megfelelően koronázták meg, akkor Vilmos jogosan követeli birtokait, és ebben az esetben nem egy törvényesen beiktatott királyt foszt meg trónjától.[88] Bár a bayeux-i faliszőnyeg ábrázolása szerint Stigand jelen volt Harald koronázásán, de nem ő tette a király fejére a koronát.[89] Az angol források szerint Aldred, York érseke koronázta meg a királyt, míg a normann források szerint ezt Stigand tette.[69] A legfrissebb történeti kutatások arra utalnak, hogy a ceremóniát Aldred vezette.[53][67][69] Azonban ezzel ellentétben Pauline Stafford úgy véli, mindketten felszentelhették Haroldot.[90] Egy másik történész, Frank Barlow 1979-es írása szerint az a tény, hogy több angol forrás nem említi meg a felszentelő nevét, Stigand javára billenti a mérleget.[91]

Stigand támogatta Haroldot és jelen volt Hitvalló Eduárd halálos ágyánál is.[92] Stigand ellentmondásos viselkedése is közrejátszhatott abban, hogy II. Sándor támogatta Hódító Vilmost Anglia meghódításában.[93][94] Hildebrand főesperes, a későbbi VII. Gergely pápa által vezetett reformerek ellenezték a püspökségek régi formáját, melyek vezetői gazdagok, és akiket a hatalmon lévők neveztek ki.[95]

Harold halálát követően a Hastingsi csatában Stigand Edwin és Morcar grófokat, valamint York érsekét, Alderedet támogatta, hogy Edgar kerüljön trónra.[96] Ez az ötlet nem bizonyult gyümölcsözőnek, mivel az északi grófok és több püspök is ellenezte.[97] Stigand 1066 decemberének elején, Wallingfordnál ismerte el vereségét Hódító Vilmossal szemben,[98][99] akiknek a karácsony eső napján tartott koronázásában segített,[97] de a koronázás egészét Aldred bonyolította le.[100] Vilmos Stigandot 1067-ben magával vitte Normandiába,[101] de az, hogy ennek oka az lett volna az oka, hogy Vilmos nem bízott meg az érsekben, erről nem maradtak fenn források.[102] Stigand jelen volt Vilmos feleségének, Matilda 1068-as koronázásán is, bár a szertartást itt is Aldred vezette le.[103]

Hivatalvesztése és halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Vilmos a bayeux-i faliszőnyegen, először elfogadta, hogy Stigand megtartsa posztját, később azonban megengedte a pápai legátusnak, hogy eltávolítsa onnan.

Az első, 1067-es felkelést követően Vilmos megpróbált békét teremteni az egyházon belül. Stigandnak a bíróságban biztosított helyet, míg York érsekének, Aldrednek és Evesham apátjának, Aethelwignek közigazgatási tisztséget adományozott.[104] Stigand számos, 1069-ig kiadott királyi szabadságlevélen szerepel, és mellette mind angol, mind pedig normann előkelőségek feltűnnek az iratokon.[105] 1067-ben szintén ő szentelte fel Lincoln érsekének Remigius de Fécamp-t.[2] Mikor a felkelés esélye elmúlt, Vilmosnak már nem volt szüksége Stigandra.[27] Egy 1070 húsvétján Winchesterben tartott bírósági tárgyalás alkalmával[106] a püspök III. Sándor legátusaival is találkozott.[107] 1070. április 11-én Ermenfird sioni püspök eltávolíttatta Stigandot,[40][51][108] és Winchesterben bebörtönözték. Testvérét, Elmham püspökét, Aethelmaert is eltávolították. Röviddel ezután Aethelric Selsey-i püspököt, Ethelwin durhami püspököt és a házas Leofwin lichfieldi püspököt is eltávolították egy Winchesterben tartott gyűlésen.[4][109][110] Három indokot mondtak Stigand eltávolítására: nem csak hogy egyszerre vezette Canterburyt és Winchestert, hanem miután Jumièges-i Róbert elhajózott, az ő hátrahagyott palliumát használta, majd a saját palliumát is egy ellenpápától, X. Benedektől kapta.[2][111] Több forrás is azt állítja, hogy Stigand az őt kizáró testület előtt fellebbezést nyújtott be, de semmi nem utal arra, hogy akármit is elért volna. A testvére ellen hozott ítéletnek nincs nyoma, ami arra enged következtetni, hogy elítélésének nagyrészt politikai okai voltak.[110] Az év elején, tavasszal letétbe helyezte összes vagyonát az Ely apátságban, hogy ott biztonságban legyenek,[6] de Vilmos király Stigand elítélése után ingatlanjaival együtt ezeket is elkobozta.[112] Vilmos király új érsekké az itáliai származású normandiai apátot és tudóst, Lanfranc-t nevezte ki.[113]

Úgy tűnik, Stigand elmozdításának kezdeményezési jogát meghagyta a pápának, és semmit nem tett semmit annak érdekében, hogy a pápai legátus Angliába érkezéséig megakadályozza Stigand tevékenységét. A küldöttnek az érsek eltávolítása és az angol egyház megreformálása volt a feladata. Amellett, hogy a királyi charták tanúja volt, és felszentelte Remigiust, Stigand még a királyi tanács tagja is lehetett, így szabadon mozoghatott az ország területén. Azonban a legátus megérkezését követően Vilmos semmilyen módon nem védte meg Stigandot attól, hogy elfogják. Később az érsek rosszhiszeműséggel vádolta a királyt.[105] Stigand meg lehetett lepve, hogy a legátus el akarja távolítani őt posztjáról.[114] Valószínűleg Aldred 1069-ben bekövetkezett halála miatt küldte a pápa a legátust, mivel csak egy illegitim érsek maradt Angliában, aki nem szentelhetett püspököket.[110] George Garnett történész párhuzamot vont Harold királynak a Domesday Bookban leírt ügye – melynek következtében lényegében lekerült a trónról – és a Stigandot az eltávolítását követően ért sérelmek között.[115]

Stigand 1072–ben,[51] fogságban halt meg,[116] ami február 21-én vagy 22-én történhetett.[51] Eltávolítása után Eduárd király özvegye, Harold király testvére, Wessexi Edit meglátogatta börtönében, és állítólag azt mondta neki, hogy jobban vigyázzon magára.[117] A westminsteri Old Minsterben temették el.[2]

Eduárd király halálakor csak a királynak és Haroldnak volt Stigandénál nagyobb birtoka és vagyona.[118] A középkori írók elítélték kapzsisága és egyházi álláshalmozása miatt.[2] Hugh the Chanter középkori krónikás azt állította, hogy Stigand elkobzott vagyona segített Vilmos királynak a trónon maradni.[119] Egy mostanában a vagyonáról és ennek megszerzésének módjáról készített friss tanulmány szerint, míg egyes területeit kizsákmányolással szerezte meg, addig a többihez örökség vagy királyi kegy útján jutott hozzá.[120] Ugyanez a tanulmány azonban kevés jelét mutatja annak, hogy megkárosította volna az egyház birtokait, azonban a szerzetesrendekkel kapcsolatban mindez nem mondható el.[121] Az egykorú feljegyzésekben semmi sem utal magánéletére, és azok a vádak, melyek szerint szentségárulást követett el, vagy hogy írástudatlan lett volna, csak az 1100-as években készült iratokban lehet először olvasni.[122]

Bár a normann megszállást követően készült krónikák olyan bűncselekményekkel vádolták, mint amilyen a hamis eskü vagy az emberölés, nem említenek semmilyen, ezeket az eseményeket bizonyító körülményeket.[123][124] A mai történelmi felfogás szerint Stigand minden hájjal megkent politikus, vagy/és lényegtelen püspök volt, egy másik szemlélet szerint csak az egyházmegyékkel kapcsolatban elkövetett hibáiból ítélik meg. Frank Stenton történész úgy érezte, hogy pályafutása egésze alapján lényegében politikus volt.[125] Ezzel ellentétben Nick Higham történész azt mondja, hogy „Stigand egy érdekes politikus volt, aki karrierjét a hatalmi egyensúly figyelemmel kísérésével tudta kiépíteni”.[126] Eric John szerint „Stigandot nyugodtan lehet az egész kereszténység legrosszabb püspökének nevezni”.[127] Azonban Frank Barlow úgy gondolja, hogy „a kulturális ízlések embere volt, a művészetek támogatója, aki bőkezűen viselkedett kolostorai irányában”.[55]

Referenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Fryde Handbook of British Chronology p. 29
  2. ^ a b c d e f g h i j k Cowdrey "Stigand (d. 1072) (subscription required)" Oxford Dictionary of National Biography
  3. ^ a b c Barlow Edward the Confessor p. 59
  4. ^ a b c Douglas William the Conqueror p. 324
  5. ^ a b Hill The Road to Hastings p. 61
  6. ^ a b c Williams English and the Norman Conquest p. 46
  7. ^ a b c d Smith "Archbishop Stigand" Anglo-Norman Studies 16 p. 200
  8. Fryde Handbook of British Chronology p. 28
  9. Lawson Cnut p. 138
  10. Barlow English Church 1000-1066 p. 77
  11. ^ a b c Fryde Handbook of British Chronology pp. 28–29
  12. Nyúllábú Harold és Hardeknut féltestvérek voltak. Mindkettőjüknek Kanut volt az apja, azonban más-más anyjuk volt: Harold anyja Ælfgifu, Hardeknuté pedig Normandiai Emma volt. Hardeknut és Hitvalló Eduárd is féltestvérek voltak, mindketten Normandiai Emma gyermekei voltak, azonban más-más volt az apa: Hardeknut apja Kanut, Eduárd apja pedig Gügye Ethelred volt. Kanut őt váltotta a trónon. Annak ellenére, hogy Hardeknut mind elődjével, mind utódjával rokoni kapcsolatban állt, Nyúllábú Harold és Eduárd nem voltak egymásnak közeli rokonai.
  13. Barlow Edward the Confessor p. 76
  14. Higham Death of Anglo-Saxon England p. 122
  15. ^ a b c Fryde Handbook of British Chronology. p. 217
  16. Olyannyira szegény volt, hogy később más püspökök vezetése alatt először Thetfordba, majd Norwichbe költözött a püspökség.
  17. Barlow English Church 1066–1154 pp. 48–49
  18. Barlow Edward the Confessor p. 77
  19. Stafford Queen Emma & Queen Edith pp. 248–250
  20. Stenton Anglo-Saxon England Third Edition p. 426
  21. Magnus a norvég Szent Olaf fia volt, és trónigényét egy 1038 körül kötött szerződésre alapozta, melyet Magnus és Hardeknut írt alá. Ebben az áll, hogy amennyiben az egyikük örökös nélkül hal meg, a másikra száll az előbbi királysága.
  22. Stenton Anglo-Saxon England Third Edition pp. 419–421
  23. Mason House of Godwine p. 44
  24. Stafford Unification and Conquest p. 87
  25. ^ a b Smith "Archbishop Stigand" Anglo-Norman Studies 16 p. 201
  26. ^ a b Fryde Handbook of British Chronology p. 223
  27. ^ a b Barlow Edward the Confessor p. 87
  28. ^ a b Loyn English Church pp. 58–62
  29. Barlow English Church 1000-1066 p. 108
  30. ^ a b Barlow Edward the Confessor p. 123
  31. Mason House of Godwine p. 65
  32. ^ a b Walker Harold p. 49
  33. Brooks Early History of the Church of Canterbury pp. 305–306
  34. Stafford Unification and Conquest pp. 90–91
  35. Mason House of Godwine p. 73
  36. Rex Harold II p. 61
  37. ^ a b c Smith "Archbishop Stigand" Anglo-Norman Studies 16 pp. 201–203
  38. ^ a b c Stafford Unification and Conquest pp. 89–92
  39. Huscroft Ruling England p. 6
  40. ^ a b c Fryde Handbook of British Chronology p. 214
  41. Knowles Monastic Order in England p. 66
  42. ^ a b c d Brooks Early History of the Church of Canterbury p. 306
  43. ^ a b Stenton Anglo-Saxon England Third Edition pp. 465–466
  44. ^ a b Brooks Early History of the Church of Canterbury p. 307
  45. Rex Harold II p. 184
  46. Barlow English Church 1000-1066 p. 306
  47. Blair Introduction to Anglo-Saxon England p. 108
  48. Coredon Dictionary p. 209
  49. Brooks Early History of the Church of Canterbury pp. 291, 299, 304
  50. ^ a b Darlington "Ecclesiastical Reform" The English Historical Review p. 420
  51. ^ a b c d e Greenway Fasti Ecclesiae Anglicanae 1066–1300: volume 2: Monastic cathedrals (northern and southern provinces): Canterbury: Archbishops accessed on 23 June 2008
  52. ^ a b c Huscroft Ruling England p. 62
  53. ^ a b Huscroft Ruling England p. 48
  54. Higham Death of Anglo-Saxon England p. 137
  55. ^ a b Barlow English Church 1000-1066 p. 79
  56. Brooks Early History of the Church of Canterbury p. 205
  57. ^ a b Stafford Unification and Conquest p. 94
  58. ^ a b Knowles Monastic Order in England p. 72
  59. ^ a b Mason House of Godwine pp. 78–79
  60. Huscroft Ruling England pp. 46–47
  61. Bates William the Conqueror pp. 77–78
  62. Rex Harold II p. 141
  63. Douglas William the Conqueror p. 170
  64. Barlow The Feudal Kingdom of England p. 27
  65. Walker Harold p. 127
  66. Walker Harold pp. 148–149
  67. ^ a b Chibnall Anglo-Norman England p. 39
  68. Huscroft Ruling England p. 51
  69. ^ a b c Walker Harold pp. 136–138
  70. Barlow English Church 1000-1066 pp. 113–115
  71. Dodwell pp. 230-231
  72. Dodwell:211. See: G Schiller, Iconography of Christian Art, Vol. I,1971 (a német eredeti angol fordítása), Lund Humphries, London, pp. 140–149 & figs, ISBN 0853312702 a hatalmas Kereszt létrejöttéhez. Ilyen régi darab nem maradt fenn, bár ismeretes, hogy Nagy Károly aarcheni kápolnájában is állt egy.
  73. Smith, Fleming, Halpin "Court and Piety" Catholic Historical Review p. 576
  74. Dodwell pp. 211-213, 220 n. 39,
  75. Dodwell pp. 181 and 205
  76. Smith, Fleming, and Halpin "Court and Piety" Catholic Historical Review p. 575
  77. Brooks Early History of the Church of Canterbury pp. 307–309
  78. Loyn English Church p. 64
  79. ^ a b c Walker Harold p. 75
  80. Smith "Archbishop Stigand" Anglo-Norman Studies 16 p. 204
  81. Stafford Unification and Conquest p. 92
  82. Barlow Edward the Confessor pp. 214–215
  83. Vasbordájú Edmund Hitvalló Eduárd mostohabátyja volt, mindkettőjüknek Æthelred volt az apja. Edmundot Ælfgifu, Eduárdot pedig Normandiai Emma hozta a világra. Vasbordájú Edmundnak két fia, Száműzött Eduárd és a valószínűleg a száműzetés alatt fiatalon elhunyt Edmund volt. Száműzött Eduárd száműzetése alatt megházasodott, felesége Árpád-házi Ágota lett, az ő gyermekeként született Törvénytelen Edgár és Skóciai Szent Margit. Margit III. Malcolm felesége lett.
  84. Fryde Handbook of British Chronology pp. 27–29 and p. 57
  85. ^ a b Thomas Norman Conquest p. 18
  86. Rex Harold II p. 197
  87. Chibnall Anglo-Norman England p. 21
  88. Higham Death of Anglo-Saxon England pp. 175–180
  89. Rex Harold II p. 151
  90. Stafford Unification and Conquest p. 83
  91. Barlow English Church 1000-1066 p. 60 footnote 4
  92. Barlow Edward the Confessor pp. 249–250
  93. Stenton Anglo-Saxon England Third Edition p. 586
  94. Loyn English Church p. 98
  95. Rex Harold II pp. 208–209
  96. Walker Harold pp. 183–185
  97. ^ a b Douglas William the Conqueror pp.203–206
  98. Huscroft Ruling England pp. 18–19
  99. Bates William the Conqueror p. 94
  100. Bates William the Conqueror p. 96
  101. Knowles Monastic Order in England p. 104
  102. Williams English and the Norman Conquest p. 11
  103. Bates William the Conqueror pp. 100–101
  104. Barlow English Church 1066–1154 p. 57
  105. ^ a b Stenton Anglo-Saxon England Third Edition pp. 623–624
  106. Huscroft Ruling England pp. 60–61
  107. Fryde Handbook of British Chronology p. 590
  108. Blumenthal Investiture Controversy pp. 148–149
  109. Barlow Feudal Kingdom of England p. 93
  110. ^ a b c Stenton Anglo-Saxon England Third Edition pp. 659–661
  111. Powell House of Lords pp. 33–34
  112. Brooks Early History of the Church of Canterbury p. 309
  113. Thomas Norman Conquest p. 123
  114. Loyn English Church p. 69
  115. Garnett "Coronation and Propoganda" Transactions of the Royal Historical Society pp. 107–108
  116. Bates William the Conqueror pp. 168–169
  117. Barlow Godwins p. 161
  118. Stafford Queen Emma & Queen Edith p. 123 footnote 136
  119. Rex Harold II p. 79
  120. Smith "Archbishop Stigand" Anglo-Norman Studies 16 p. 211
  121. Smith "Archbishop Stigand" Anglo-Norman Studies 16 p. 213
  122. Barlow English Church 1000-1066 pp. 80–81
  123. Smith "Archbishop Stigand" Anglo-Norman Studies 16 p. 217
  124. Stafford Queen Emma & Queen Edith p. 151
  125. Stenton Anglo-Saxon England Third Edition p. 466
  126. Higham Death of Anglo-Saxon England pp. 219–220
  127. John Reassessing Anglo-Saxon England p. 174

Ez a szócikk részben vagy egészben a Stigand című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További olvasmányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]