Joseph von Fraunhofer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Joseph von Fraunhofer
(Joseph Fraunhofer)
Joseph v Fraunhofer.jpg
Született 1787. március 6.[1][2]
Straubing[3]
Elhunyt 1826. június 7. (39 évesen)[1][2]
München[3]
Állampolgársága német
Foglalkozása
Kitüntetései München díszpolgára
Halál oka gümőkór
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph von Fraunhofer témájú médiaállományokat.

Joseph von Fraunhofer (Straubing, 1787. március 6.München, 1826. június 7.) német vegyész, csillagász, fénykutató fizikus, aki kitűnő optikai műszereket is készített. Legismertebb fölfedezése a Nap színképében található sötét vonalak, a nevét viselő Fraunhofer-vonalak rendszere.

Élete[szerkesztés]

A bajorországi Straubingban született. Tizenegy éves korában árvaságra jutott, ezért korán munkába állt egy üvegműves- és optikus mesternél, Philipp Anton Weichelsbergernél. 1801-ben a műhely összedőlt, és maga alá temette Fraunhofert. A mentést vezető IV. Miksa József bajor választófejedelem Fraunhofer tehetségét fölismerve taníttatta, könyvekkel látta el. Nyolc hónap tanulás után a bencés rend optikai intézetébe került. Ott ismerte föl, hogyan kell kiváló optikai üvegeket készíteni. Munkásságában Peter Dollond eredményeit igyekezett továbbfejleszteni, de elégedetlen volt az eredményekkel, és úgy vélte, ennek fő oka, hogy nem ismerik elég pontosan az egyes üvegfajták (mint például a Dollond által használt koronaüveg és flintüveg törésmutatóit. Ezek pontosabb meghatározását főleg az akadályozta, hogy a színkép színei „átfolynak” egymásba, és nem ismertek olyan stabil pontokat, amiket viszonyítási alapul használhattak volna.

1814-ben[4] Fraunhofer egy, az olajlámpa fényének felbontására szolgáló készüléket épített. A prizmával előzetesen felbontott fényt két résen bocsátotta át, és az így erősen leszűkített fénynyalábot engedte az újabb, immár a vizsgálandó anyagból készült prizmára. A lámpa fényében mindössze egy, jól azonosítható világos csíkot talált, a mérésekhez azonban legalább még egyre lett volna szüksége. A megoldást a megvilágítás változtatása hozta meg: amikor próbaképpen napfényt használt, annak színképében tömérdek, változó intenzitású fekete vonalat fedezett fel. 574 ilyen vonalat azonosított; ezeket róla nevezték el Fraunhofer-vonalaknak, bár az elsőket William Wollaston fedezte fel.[5] (Wollaston azonban az általa észlelt hét sávot a színek „természetes határainak” tekintette, és nem foglalkozott többé azok vizsgálatával.[6].) A legjellegzetesebbeket, legerősebbeket az ábécé nagybetűivel jelölte meg, és ezeket azonosítóként használva mindenki másnál jobban meg tudta mérni a különböző anyagok törésmutatóit.[7] Később, érzékenyebb műszerekkel jóval több ilyen vonalat találtak, és megállapították, hogy ezek atomok, illetve ionok elnyelési vonalai.

Ebben az időben Bajorország még Angliát is fölülmúlta optikai eszközeinek finomságával. Még Faraday sem tudott olyan kitűnő optikákat készíteni, mint akkori riválisa, Fraunhofer, aki 1818-ban az Optikai Intézet igazgatója lett.

Munkásságáért 1822-ben az Erlangeni Egyetem díszdoktorává avatta. 1824-ben nemességet kapott és München városának díszpolgárává választották. 1826-ban fiatalon, 39 éves korában hunyt el. Magával vitte a sírba számos receptjét és technológiai titkát.

Tudományos munkássága[szerkesztés]

Fraunhofer bemutatót tart
a spektroszkóppal

Fraunhofer 1814-ben megalkotott, prizmát és okulárt kombináló műszere tekinthető a spektroszkóp közvetlen elődjének.[8]

A csillagok színképeit vizsgálva felfedezte, hogy azok jelentősen különböznek egymástól. Részben az ő munkásságát folytatva készítette el Angelo Secchi olasz csillagász a csillagok első tipizálását (akkor még mindössze három osztállyal).

Fraunhofer fedezte föl a diffrakciós rácsot is. Ezzel a színképelemzést (spektroszkópiát) kvalitatív tudományból kvantitatív tudománnyá avatta. Fölismerte azt is, hogy a Szíriusz és más, elsőrendű csillagok színképe is különbözik a Napétól. Ezzel a csillagászati spektroszkópia elindítója is lett.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 2014. április 9.
  2. ^ a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb13746702p
  3. ^ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Фраунгофер Йозеф, 2015. szeptember 28.
  4. Kelemen János, Nagy István (2014): Műszeres analitika. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest
  5. William Hyde Wollaston (1802) "A method of examining refractive and dispersive powers, by prismatic reflection," Philosophical Transactions of the Royal Society, 92: 365-380; see especially p. 378.
  6. John Gribbin: 13,8. A Világegyetem valódi kora és a mindenség elmélete nyomában. Icon Books, London, 2015. Magyarul: Akkord Kiadó, 2016. Talentum Könyvek, 267 old. ISBN 978 963 252 093 3; ISSN 1586-8419
  7. Dieter B. Herrmann: Az égbolt felfedezői. Gondolat Kiadó, Budapest, 1981., p. 127–128. ISBN 963 280 982 3
  8. John Gribbin: A tudomány története 1543-tól napjainkig (Akkord Kiadó, Budapest, 2004 - ISBN 963-9429-56-2)

Források[szerkesztés]