William Hyde Wollaston

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
William Hyde Wollaston
John Jackson (1778–1831) festménye valamikor 1829 előtt
John Jackson (1778–1831) festménye valamikor 1829 előtt
Életrajzi adatok
Született1766. augusztus 6.
East Dereham, Norfolk
Elhunyt1828. december 22. (62 évesen)
London
Ismeretes mint
Nemzetiség brit
Állampolgárság Egyesült Királyság brit
Iskolái
  • Gonville and Caius College
  • Charterhouse School
Pályafutása
Szakterület fizika, kémia
Munkahelyek
Szakmai kitüntetések
  • Royal Society tagja
  • Copley-érem (For his various Papers printed in the Philosophical Transactions., 1802)
  • Royal-érem (1828)
  • Croonian Lecture (1809)
  • Bakerian Lecture (1, On a Method of rendering Platina malleable., 1802)
  • Honorary Fellow of the Royal Society of Edinburgh
  • Bakerian Lecture (2, On the Elementary Particles of certain Crystals., 1805)
  • Bakerian Lecture (3, On the Force of Percussion., 1812)
  • Bakerian Lecture (4, Observations on the Quantity of Horizontal Refraction; with Method of measuring the Dip at (, 1828)
  • az American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja
A Wikimédia Commons tartalmaz William Hyde Wollaston témájú médiaállományokat.

William Hyde Wollaston — teljes nevén William Hyde Jackson Wollaston (East Dereham (Norfolk), 1766. augusztus 6.London, 1828. december 22.), brit orvos, kémikus, fizikus, a palládium és a ródium fölfedezője.

Élete[szerkesztés]

1782–1787 között orvosnak tanult, a doktor címet 1793-ban kapta meg. 1800-ig praktizált, de eddigre részlegesen megvakult. Ekkor visszavonult, és saját laboratóriumában főleg fizikai és kémiai kísérleteket végzett.

Munkássága[szerkesztés]

Kiterjedt optikai vizsgálatai alapvetően a fénytörés jobb megismerését célozták; ehhez műszereket is tervezett, illetve készített:

1802-ben felfedezte a Nap színképében az első sötét sávokat (ezeket ma Fraunhofer-vonalaknak hívjuk).

1803-ban az analitikailag tiszta platina előállításával kísérletezve e munka afféle melléktermékeként fölfedezte a palládiumot és a ródiumot.

1804-ben végzett kísérleteivel alátámasztotta a többszörös súlyviszonyok törvényét.

Az elsők között jelentette ki, hogy a molekulákban egymáshoz kapcsolódó atomok három dimenzióban (térben) rendeződnek el.

A hólyagkőből 1810-ben elkülönítette az első természetes aminosavat, a cisztint.

Bevezette az ekvivalens súly fogalmát (1814-ben).

Fontosabb művei[szerkesztés]

  • Synoptic table of Chemical Equivalents (1814)

Emlékezete[szerkesztés]

Róla nevezték el a wollastonit szilikátsásványt (táblapát, CaSiO3).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]