Pietro Angelo Secchi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pietro Angelo Secchi
Pietro Angelo Secchi
Pietro Angelo Secchi
Életrajzi adatok
Született 1818. június 29.
Reggio Emilia
Elhunyt 1878. február 26. (59 évesen)
Róma
Pályafutása
Szakterület csillagászat, teológia
Tudományos fokozat teológia doktora, 1849(?)

Hatással volt
Hatással voltak rá
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pietro Angelo Secchi témájú médiaállományokat.

Pietro Angelo Secchi, SJ, (Reggio, 1818. június 29.Róma, 1878. február 26.) olasz katolikus csillagász, jezsuita szerzetes. Az "asztrofizika atyjának" is nevezik.

Élete[szerkesztés]

Olaszország északi részén, Reggio Emiliában született. Egyszerű családból származott, apja asztalos volt. A helyi jezsuita gimnáziumban tanult, és 1833 novemberében be is lépett a Jézus Társaságba. Tanulmányait a híres római Jezsuita Kollégiumban (Collegio Romano) folytatta. A jezsuiták már a legkorábbi időktől bekapcsolódtak a 16-17. században a legfontosabbnak tartott tudomány, a csillagászat kutatásába. Ennek a tudományos életnek egyik központja volt a kollégium, ahol olyan tanárok tanítottak mint pl. Christophorus Clavius, aki a nyugaton ma használatos Gergely-naptárt készítette el és Galileo Galilei tanainak egyik leglelkesebb támogatója volt. Nem csoda, hogy Secchi is élénken érdeklődött a különböző tudományok iránt, főként a csillagászat, matematika és fizika érdekelte.

1839-től matematikát és fizikát tanított Rómában, majd 1841-től Loretóban a fizika professzora lett, és az ottani jezsuita kollégiumban tanította a tárgyat. 1844-ben felsőfokú teológiai tanulmányokat kezdett Rómában, majd 1847. szeptember 12-én pappá szentelték. Az 1848-as forradalom idején tanáraival száműzetésbe vonult, először az angliai Stonyhurst csillagvizsgálójában, majd az Amerikai Egyesült Államokban, a washingtoni Georgetown College-ban dolgozott, és ott szerezte meg doktorátusát teológiából is. Washingtonban találkozott Matthew Fontaine Mauryval, az Egyesült Államok Haditengerészeti Obszervatóriumának vezetőjével, akivel évekig tanult és működött együtt.

1850-ben hazatért, az omladozó csillagvizsgálót újraszervezte, átvette a Collegio Romano irányítását, és a kollégium templomába telepítette az obszervatóriumot. A kollégiumot 28 évig, haláláig irányította. Secchi a Társaság tagjaként sokoldalú tudományos munkát végzett, és világszerte nagy tekintélyt szerzett. A hagyományos csillagászattól és geodéziától az akkor új tudományágnak számító csillagászati fizikáig minden területtel eredményesen foglalkozott; nem hiába nevezik őt „az asztrofizika atyjának”.

Az 1870-es évek elején, amikor az Olasz Királyság elfoglalta a Pápai Állam maradékát is, a Kollégiumot az új állam tulajdonává nyilvánították. Amikor a kormány emberei át akarták venni az obszervatóriumot és erővel, illetve különböző pozíciókat felajánlva el akarták távolítani, Secchi határozottan ellenállt. Számos tudományos állást és címet ajánlottak neki, de ő nem volt hajlandó a pápa ellenében a királyságra esküt tenni. A kormányzat nem mert tenni ellene semmit, így maradhatott a csillagvizsgáló igazgatója.

Nem volt még 60 éves, amikor 1878-ban meghalt.

Tudományos munkássága[szerkesztés]

  • Úttörő tevékenységet végzett a csillagászati színképelemzés terén
  • 1863-tól gyűjtötte a csillagok színképeit, és elsőként osztályozta azokat színképük alapján. Rendszerében eredetileg csak három osztály volt:[1]
    • I. osztály: viszonylag kevés színképvonal (főleg hidrogénvonalak); néhány vonal a színkép sárga és zöld tartományában;
    • II. osztály: sok vonal a színkép minden tartományában; eloszlásuk a Nap színképééhez hasonló;
    • III. osztály: még több vonal, közöttük sötét sávok is feltűnnek.

Később a rendszert öt osztályosra bővítette; ezt a Harvard-osztályozás megjelenéséig általánosan használták.

  • Vizsgálta a Nap hatását a Föld légkörére és elektromos jelenségeire.
  • Elemezte a földkéregben folyó áramokat.
  • Foglalkozott meteorológiával, új meteorológiai műszereket szerkesztett.
  • Kutatta a tenger fényáteresztő képességét.
  • Elkészítette a Mars egyik első térképét 1858-ban.
  • A világ egységes mértékrendszerének egyik korai szorgalmazója volt.

Emlékezete[szerkesztés]

Az ő munkássága alapján létesítette XIII. Leó pápa 1891-ben a modern Vatikáni Obszervatóriumot, amelyet később Castel Gandolfóba helyezett, és ami a II. János Pál pápa támogatásával létrehozott, Claviusról elnevezett arizonai (USA) fiók-állomással együtt a legkorszerűbb intézetek közé tartozik.

Secchi-ről nevezték el a Hold egyik kráterét és hegyvonulatát, a 4705 Secchi kisbolygót, valamint az oceanográfia általa kifejlesztett műszerét, a Secchi-korongot.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dieter B. Herrmann: Az égbolt felfedezői. Gondolat Kiadó, Budapest, 1981., p. 127–128. ISBN 9632809823

Források[szerkesztés]

  • Magyar katolikus lexikon, XI. kötet, Szent István Társulat, Budapest 2006
  • Jezsuita.hu