Johann Pachelbel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Johann Pachelbel
Életrajzi adatok
Születési név Johann Pachelbel
Született 1653. szeptember 1.
Nürnberg
Elhunyt 1706. március 3. (52 évesen)
Nürnberg
Gyermekei
  • Amalia Pachelbel
  • Charles Theodore Pachelbel
  • Wilhelm Hieronymus Pachelbel
Iskolái University of Altdorf
Pályafutás
Műfajok
Hangszer orgona
Tevékenység
IPI-névazonosító 00023216723

Johann Pachelbel aláírása
Johann Pachelbel aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Pachelbel témájú médiaállományokat.

Johann Pachelbel, (Nürnberg, 1653. szeptember 1. – Nürnberg, 1706. március 3.) német zeneszerző, orgonista.

Pachelbel a német barokk zene korának, a 17. század második felének egyik legjelentősebb orgonistája, zeneszerzője, akit Johann Sebastian Bach egyik legfontosabb előfutárának tekintenek.

Élete[szerkesztés]

Nürnbergben született 1653. szeptember 1-jén, apja borkereskedő volt, 13 testvére született.

Édesapja a St. Lorenz középiskolába íratta be, de hamar megmutatkozott zenei tehetsége, ezért apja két magántanárhoz, Heinrich Schwemmerhez és Georg Caspar Weckerhez küldte. Nürnbergi iskolájában magasabb képzést kapott, ennek eredményeképpen már 15 éves korában, 1669-ben az altdorfi egyetem hallgatója lett, valamint a plébániatemplomnak is ő volt az orgonistája. Tanulmányait apja nem tudta tovább finanszírozni, ezért az egyetemet abba kellett hagynia és Regensburgba, a helyi gimnáziumba került, ahol szokásos képzést kapott. Mivel tanulmányi eredménye kitűnő volt, engedélyezték számára, hogy a tanulmányai mellett speciális zenei tanulmányokat folytathasson a gimnáziumon kívül. Tanára, Kaspar Prentz ismertette meg vele az olasz zenét, többek között Frescobaldi és Carissimi zenéjét.

Prentz elhagyta Regensburgot 1672-ben, egy évvel később pedig Pachelbel is elutazott Bécsbe, ahol belemerült az olasz és délnémet katolikus zenék tanulmányozásába. Itt segédorgonista lett a Stephanskirchében Johann Kaspar Kerll mellett, akitől technikai ismeretét szerezte meg. 1677-ben visszatért a protestáns Szászországba, és a türingiai Eisenachban telepedett le, ahol kinevezték az uralkodó herceg udvari orgonistájává Daniel Eberlin kapellmeister alatt, aki nemcsak kiváló orgonista, hanem az egyik legnevesebb zeneszerző is volt.

Itt találkozott a Bach családdal, velük később is szoros volt a kapcsolata. 1680-ban Johann Ambrosius Bach felkérésére keresztapja lett leányának, Johanna Judithának. 1686-ban, hat évvel később szintén Johann Ambrosius Bach felkérésére tanította a legidősebb Bach fiút, Johann Christoph Bachot. Ohrdrufban Johann Christoph megtiltotta öccsének, hogy Pachelbel eredeti kéziratait olvassa, ezért a fiatal Bach hat hónapon keresztül minden este ellopta bátyjától a kéziratokat, és holdfénynél másolta le magának, ezért Pachelbel zenéje indirekt, de direkt módon hatott Johann Sebastian Bach zenéjére is.

1678-ban meghalt Szász-Jénai Bernát herceg, testvéröccse, amiatt több zenészt elbocsátottak, Pachelbelnek is máshol kellett munkát keresnie. Egy évvel később Erfurtban sikerült állást találnia, a protestáns Predigerkirchében orgonista lett. Ebben a tisztségben 12 évig maradt, ez alatt kétszer nősült meg. 1683-ban megjelentek a korálvariációi Musicalische Sterbens-Gedancken címmel, valamint a Musicalische Ergötzung is1691-ben.

1690 augusztusában a dél-németországi Stuttgartban telepedett le, ahol udvari orgonista lett, Württembergi Magdaléna Szibilla hercegnő udvarában. Állása rövid idejű volt, ugyanis 1692-ben a francia invázió elől Türingiába ment, Gotha városába, ahol városi orgonista lett. 1695-ben szülővárosában, Nürnbergben meghalt mentora, Georg Caspar Wecker, így a Sebalduskirche orgonista helye is megüresedett. Pachelbelt felkérték arra, hogy töltse be a megüresedett állást, ezt 1695 júliusában elfogadta és Nürnbergben telepedett le, ahol haláláig orgonázott. 1699-ben itt adták ki nyomtatásban Hexachordum Apollinis című áriavariációját.

Pachelbel minden városban, ahol megfordult, tanítással is foglalkozott, a saját gyermekeit is tanította. Egyik fia, William Hieronymus örökölte apja tisztségét a Sebalduskirchében, mikor apja meghalt. Két másik fia, Carl Theodor és Johann Michael Amerikába emigrált 1730 körül.

Zeneszerzőként elsősorban a billentyűs hangszerekre írt zenéket, legfőképp orgonára. Kéziratban fennmaradt 95 Magnificat-fúgája, 60 orgonára írt korálja, 16 toccátája, 26 nem-liturgikus fúgája, 17 billentyűs szvitje, és sok egyéb kisebb szerzeménye, kamarazenék, áriák.

Pachelbel sírja a Rochusfriedhofban

D-dúr Kánon[szerkesztés]

A D-dúr kánont Pachelbel 1680-ban írta. A kánon tartalmaz egy speciális szekvenciát, amelyet széles körben tanítanak a zeneoktatásban.

A szekvencia fokjainak számai
I, V, VI, III, IV, I, IV, V, I

Pachel.JPG

Ha a szekvenciát be is akarjuk zárni, folytatni kell:
I, V, VI, III, IV, I, II, VI, IV, V, I

Pachelokt.JPG

Kánon D-dúrban (zongora) - 2m51s

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Sheet music of Johann Pachelbel
A Wikimédia Commons tartalmaz Pachelbel kották témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]