Johann Pachelbel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johann Pachelbel
Életrajzi adatok
Született 1653. szeptember 1.
Nürnberg
Elhunyt 1706. március 3. (52 évesen)
Nürnberg
Gyermekei
  • Amalia Pachelbel
  • Charles Theodore Pachelbel
  • Wilhelm Hieronymus Pachelbel
Pályafutás
Műfajok barokk zene
Hangszer orgona
Tevékenység

Johann Pachelbel aláírása
Johann Pachelbel aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Pachelbel témájú médiaállományokat.

Johann Pachelbel, (Nürnberg, 1653. szeptember 1. – Nürnberg, 1706. március 3.) német zeneszerző, orgonista.

Pachelbel a német barokk zene korának, a 17. század második felének egyik legjelentősebb orgonistája, zeneszerzője, akit Johann Sebastian Bach egyik legfontosabb előfutárának tekintenek.

Élete[szerkesztés]

Nürnbergben született, ami akkor Európa egyik kulturális központjának számított. Apja borkereskedő volt, 14 gyereke született.

Pachelbel apja a St. Lorenz középiskolába íratta be, de hamar megmutatkozott zenei tehetsége, ezért apja zenei tanulmányokra két magántanárhoz, Heinrich Schwemmerhez és az orgonista Georg Caspar Weckerhez küldte.

Nürnbergi iskolájában a többi iskolához képest magasabb képzést kaptak, ennek eredményeképpen Pachelbel már 15 éves korában, 1669-ben az altdorfi egyetem hallgatója lett. Tanulmányai mellett, mely nem zenei képzés volt, orgonistája volt a plébániatemplomnak is.

Iskolai tanulmányait apja nem tudta tovább finanszírozni, ezért az altdorfi egyetemet abba kellett hagynia, Regensburgba, a gimnáziumba került, ahol szokásos képzést kapott. Mivel tanulmányi eredménye kitűnő volt, így engedélyezték számára, hogy a tanulmányai mellett speciális zenei tanulmányokat folytathasson a gimnáziumon kívül Kaspar Prentz-cel. Ő ismertette meg vele az olasz zenét, többek között Frescobaldi és Carissimi zenéjét is.

Amikor Prentz 1672-ben elhagyta Regensburgot, hamarosan, 1673-ban Pachelbel is elutazott Regensburgból, Bécsbe ment. Itt belemerült az olasz és dél-német katolikus zenei munkák tanulmányozásába.

Bécsben segédorgonista lett a Stephanskirchében Johann Kaspar Kerll mellett, aki szintén 1673-ban érkezett Bécsbe. Kerlltől számos technikai ismeretet szerzett meg.

1677-ben visszatért a protestáns Szászországba, és a türingiai Eisenachban telepedett le. Két jelentős esemény is történt vele ebben az időszakban: kinevezték az uralkodó herceg udvari orgonistájává Daniel Eberlin kapellmeister alatt, aki nemcsak kiváló orgonista, hanem az egyik legnevesebb zeneszerző is volt, valamint Pachelbel itt találkozott a Bach-családdal.

A Bach-családdal később is szoros volt a kapcsolata. Barátja volt Johann Ambrosius Bach (Johann Sebastian Bach apja). 1680-ban Johann Ambrosius Bach felkérésére keresztapja lett leányának, Johanna Judithának. 1686-ban, hat évvel később szintén Johann Ambrosius Bach felkérésére tanította a legidősebb Bach fiút, Johann Christoph-ot. Amikor Johann Ambrosius Bach és felesége 1695-ben meghaltak, legkisebb fiuk, Johann Sebastian Bach először unokafivérénél, majd bátyjánál, Johann Christoph-nál lakott, akit ekkor Pachelbel oktatott Ohrdrufban. Itt Johann Christoph megtiltotta öccsének, hogy Pachelbel eredeti kéziratait olvassa, ezért a fiatal Bach hat hónapon keresztül minden este ellopta bátyjától a kéziratokat, és holdfénynél másolta le magának. Így Pachelbel zenéje indirekt, de direkt módon hatott Johann Sebastian Bach zenéjére is.

1678-ban meghalt Szász-Jénai Bernát herceg, János György uralkodó herceg testvéröccse. Az udvari gyász miatt több zenészt elbocsátottak, Pachelbelnek is máshol kellett munkát keresnie.

Egy évvel később Erfurtban sikerült állást találnia, a protestáns Predigerkirchében orgonista lett. 12 évig maradt ebben a tisztségben, ez alatt kétszer nősült meg.

Megjelentek korálvariációi 1683-ban Musicalische Sterbens-Gedancken címmel, valamint a Musicalische Ergötzung-ot 1691-ben.

1690 augusztusában dél-németországi Stuttgartban telepedett le, ahol udvari orgonista lett, Württembergi Magdaléna Szibilla hercegnő udvarában.

Stuttgarti tartózkodása rövid idejű volt, 1692-ben a francia invázió elől Türingiába ment, Gotha városkába, ahol városi orgonista lett.

Pachelbel sírja a Rochusfriedhofban

1695-ben szülővárosában, Nürnbergben meghalt mentora, Georg Caspar Wecker, így a Sebalduskirche orgonista helye is megüresedett. Pachelbelt felkérték, töltse be a megüresedett állást, ezt 1695 júliusában elfogadta és Nürnbergben telepedett le. Haláláig a Sebalduskirche orginistája volt.

1699-ben itt adták ki nyomtatásban Hexachordum Apollinis című áriavariációját.

Pachelbel minden városban, ahol megfordult, tanítással is foglalkozott. Saját gyermekeit is tanította. Egyik fia, William Hieronymus örökölte apja tisztségét a Sebalduskirche-ben, mikor apja meghalt. Két másik fia, Carl Theodor és Johann Michael Amerikába emigrált 1730 körül.

Pachelbel korának egyik legnagyobb orgonistája volt. Zeneszerzőként is elsősorban a billentyűs hangszerekre írt zenéket. A zenei témákba olasz zenei elemeket is beépített. Kéziratban fennmaradt 95 Magnificat-fúgája, 60 orgonára írt korálja, 16 toccátája, 26 nem-liturgikus fúgája, 17 billentyűs szvitje, és sok egyéb kisebb szerzeménye, kamarazenék, áriák.

Leghíresebb műve a Kánon D-dúrban.[szerkesztés]

A D-dúr kánont, (Canon in D major) 1680-ban írta. Az orgonán mesés hangot adott. A kánon tartalmaz egy speciális szekvenciát, amelyet széles körben tanítanak a zeneművészeti oktatásban(zeneelmélet).

A szekvencia fokjainak számai
I, V, VI, III, IV, I, IV, V, I

Pachel.JPG

Ha a szekvenciát be is akarjuk zárni, folytatni kell:
I, V, VI, III, IV, I, II, VI, IV, V, I

Pachelokt.JPG


Kánon D-dúrban (zongora) - 2m51s

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pachelbel kották témájú médiaállományokat.
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap