James Aldridge

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
James Aldridge
1987-ben
1987-ben
SzületettHarold Edward James Aldridge
1918. július 10.
White Hills(wd)[1], Victoria,  Ausztrália
Elhunyt2015. február 23. (96 évesen)
London,  Anglia, Egyesült Királyság
Állampolgárságaausztrál
Nemzetiségeausztrál
GyermekeiWilliam Aldridge
Foglalkozása
Kitüntetései
Sablon • Wikidata • Segítség

Harold Edward James Aldridge (White Hills, 1918. július 10. – London, 2015. február 23.)[2] ausztrál-brit író és újságíró.[3] Világháborús riportjai világszerte jelentek meg. Több mint 30 könyv szerzője volt, úgymint szépirodalmi és ismeretterjesztő művek, köztük háborús és kalandregények, valamint gyerekeknek szóló könyvek.

Életrajza[szerkesztés]

Aldridge White Hillsben(wd)[1][4] született, Bendigo(wd)[5] egyik külvárosában, Victoria államban. Az 1920-as évek közepére az Aldridge család Swan Hillbe(wd)[6] költözött, és Aldridge sok ausztrál története az ottani életén alapul. A London School of Economics-ban tanult. Visszatért Ausztráliába, és 1935 és 1938 között a The Sun News-Pictorialnál(wd)[7] dolgozott Melbourne-ben.[8] 1938-ban Aldridge Londonba költözött, ahol 2015-ben bekövetkezett haláláig maradt.

A második világháború alatt Aldridge haditudósítóként szolgált a Közel-Keleten, és beszámolt a tengelyhatalmak Görögország és Kréta elleni invázióiról.[9] Tapasztalatai alapján megírta első regényét, a Signed with Their Honor-t és a könyv 1942-ben jelent meg Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban is, és azonnal bestseller lett.[10] A regény középpontjában a brit Királyi Légierő egy kitalált fiatal pilótája, John Quayle áll, aki elavult Gladiator(wd)[11] repülőgépekkel repül az igazi 80-as osztagban(wd)[12] a tengelyhatalmak nagyobb és erősebb légiereje ellen Görögország, Kréta és Észak-Afrika felett 1940–1941 között.[13] A regényt jelentős dicséretben részesítették a recenzensek, köztük a The Miami News, amely szerint "...olyan látványosak a leíró részek, hogy az olvasó megízleli a port és érzi a rovarcsípéseket az egyiptomi hőségben."[14] Herbert Faulkner West(wd) amerikai kritikus kijelentette, hogy a könyv "valódi ígéretet mutatott", és háborús regényei közül a legjobbnak minősítette.[15] A könyv Aldridge egyik legsikeresebb könyvének bizonyult, és 1988-ig nyomtatták.[16] Az 1943-as kísérlet, hogy a regény alapján filmet készítsenek, félbemaradt, amikor a forgatás során két Gloster Gladiator(wd)[11] kétfedelű repülőgép megsemmisült egy légi ütközésben az Egyesült Királyság Shropshire-i RAF bázisán.[17]

Második regénye, The Sea Eagle (1944), amelynek középpontjában az ausztrál katonák álltak Kréta 1941-es bukása idején és után, szintén sikeres volt, de kevésbé kedvező kritikákat kapott, mint az első könyve.[18][19] Az amerikai kritikus, N. L. Rothman azonban a Saturday Review-ban méltatta a regényt „időtlenségéért” és prózájának magas színvonaláért.[20] Aldridge korai regényeire nagy hatással volt Ernest Hemingway amerikai író irodalmi modora.[21] A tengeri sasért Aldridge elnyerte a John Llewellyn Rhys-díjat.[22]

Aldridge legsikeresebb és legszélesebb körben publikált regénye, a The Diplomat 1949-ben jelent meg.[23] Az iráni azerbajdzsáni forradalom közepette játszódó kémkedés és politikai dráma vegyes kritikákat kapott. A The Anglo-Soviet Journal elragadónak és lenyűgözőnek nevezte.[24] Egy Kirkusban(wd)[25] megjelent amerikai kritika azonban elismerte, hogy a könyv ígéretes és eredeti ugyan, de lassúnak, ismétlődőnek és kínos stílusúnak minősítette.[26]

1950-ben megjelent The Hunter című regénye bebizonyította, hogy Aldridge hajlandó volt különféle műfajokkal és beállításokkal próbálkozni. A regény cselekménye a kanadai Ontario bokrosvidék vadonjában élő prémvadászokról szól.

Aldridge következő könyve 1954-ben jelent meg, a Heroes of the Empty View című regénye, amely egy angol hős-kalandort ábrázol a Közel-Keleten T. E. Lawrence és Charles Gordon jegyében. A brit író, Mervyn Jones(wd)[27] a Tribune magazinban bírálta a regény cselekményhiányát, a nem meggyőző főszereplőt és a könyv szenvedélytelenségét. Jones azt mondta, hogy Aldridge-nek "lenyűgöző adottságai" vannak regényíróként, de olyan témát kellett találnia, amely "igazán feldobja".[28] A regényre jobb visszhangot adott Walter Havighurst(wd)[29], aki a Saturday Review-ban írt és "provokatív regénynek nevezte... amely az emberek, a gépek és a politika tekintélyes tudásával íródott".[30] A Kirkus Reviews egyik kritikája a regényt úgy méltatta, hogy "talán a legfontosabb munkája, és az arabok konfliktusairól, ellentmondásairól és dilemmáiról alkotott képében implicit módon... A világ szabadságáért vívott harcának tágabb látásmódja van, ahol a gépek által irányított társadalom válik a normává."

Aldridge visszatért a második világháborúba következő regényével, a I Wish He Would Not Die (1957) című drámával, amely az egyiptomi sivatagi légierőnél játszódik. A Kirkus Reviews hatásos műnek minősítette, amely "a stressz alatt élő és fokozott emberiségtudattal rendelkező férfiakkal foglalkozik, és bemutatja azokat a problémákat, amelyek foglalkoztatják őket..."[31] Aldridge közvetlen tapasztalatai Egyiptomról a háborús korszak külföldi tudósítójaként és később regényíróként is ihlette az 1961-es, The Last Exile című regényt, amely az 1957-es szuezi válság zűrzavara közepette játszódik. A regény, Aldridge egyik leghosszabb és legambiciózusabb regénye, kevésbé kedvező kritikákat kapott, mint a korábbi munkái. Hal Lehrman a Saturday Review-ban „dagadt unalomnak” titulálta.[32]

Aldridge továbbra is aktuális eseményekből merített ihletet, és a Kelet és Nyugat közötti hidegháborús feszültségek adták neki a témát következő regényéhez: A Captive in the Land (1962), amely az Északi-sark fagyos pusztáin játszódik, ahol egy angol tudós megmenti egy lezuhant orosz repülőgép egyetlen túlélőjét. Mint minden politikai témájú munkájában, itt is megpróbálta feltárni az összes nézőpontot és megjeleníteni a „szürke” zónát az ellentétes erők és hiedelmek között. Ebben az esetben az angolt nyugati társai kezdetben hősnek tekintik, később azonban egyre gyanakvóbban kezelik az orosz kiszabadítására tett erőfeszítései miatt. WG Rogers a Saturday Review-ban így méltatta a regényt: "...az erkölcsi kaland itt nagyobb kihívást jelent, és jobb és gyorsabb olvasmány, mint a fizikai. De végig egy lebilincselő történet, amely a bőröd alá kerül és ott is marad.[33] A regényből 1993-ban készült azonos című film.[34]

Az 1960-as évek közepétől Aldridge számos műve gyermekeknek és fiataloknak íródott, és számos későbbi műve szülőföldjén, Ausztráliában játszódik. 1966-os My Brother Tom című regénye a kitalált ausztráliai St Helen városában játszódik, szorosan a Murray folyó melletti Swan Hill városán alapul, ahol gyermekkorának nagy részét töltötte. Ez a regény, amely az első a St Helenában játszódó hat darabból álló sorozatból, miközben két fiatal szerelmi történetét mutatja be, morális és politikai dilemmákat és elképzeléseket tárt fel, jelen esetben a város katolikus és protestáns polgárai közötti súlyos feszültségeket.[35] A regényből 1986-ban tévés minisorozat lett, Gordon Jackson(wd)[36] és Keith Michell(wd)[37] főszereplésével. A St Helen sorozat másik része, a The True Story of Lilli Stubeck, 1995-ben a Children's Book Council of Australia az év könyvévé választotta. 1973-ban írt gyermekregényét, a Sporting Proposition-t az 1975-ös, Ride a Wild Pony című Disney-filmnek adaptálták.[38]

1971-ben a 7. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének tagja volt.[39] Aldridge 1972-ben Lenin-békedíjat kapott "a béke megőrzéséért folytatott kiemelkedő küzdelméért". Abban az évben megnyerte a Nemzetközi Újságírók Szervezetének aranyérmét. Elnyerte a Béke Világtanácsának[40] aranyérmét is. A The True Story of Spit Macphee (Viking, 1986) című könyvéért elnyerte az éves Guardian Children's Fiction Prize díjat, egy olyan egyszeri könyvdíjat, amelyet egy brit gyermekírók zsűrije ítél oda.[41]

Művei[szerkesztés]

  • Signed with Their Honour (Brown, Little & Co, 1942)
  • The Sea Eagle (Michael Joseph, 1944), a John Llewellyn Rhys-díj nyertese, 1945
  • Of Many Men (Michael Joseph, 1946)
  • The Diplomat (Bodley Head, 1949)
  • The Hunter (Bodley Head, 1950)
  • Heroes of the Empty View (Bodley Head, 1954)
  • Undersea Hunting for Inexperienced Englishmen (Allen & Unwin, 1955)
  • I Wish He Would Not Die (Bodley Head, 1957)
  • The Last Exile (Hamish Hamilton, 1961)
  • A Captive in the Land (Hamish Hamilton, 1962)
  • My Brother Tom (Hamish Hamilton, 1966)
  • The Statesman's Game (Hamish Hamilton, 1966)
  • The Flying 19 (Hamish Hamilton,1966)
  • Cairo – Biography of a City (1969)
  • Living Egypt, with Paul Strand(wd)[42] (1969)
  • A Sporting Proposition (Ride a Wild Pony) (Little Brown, 1973)
  • The Untouchable Juli (Little Brown, 1974)
  • Mockery in Arms (Little Brown, 1974)
  • The Marvellous Mongolian (Macmillan, 1974)
  • One Last Glimpse (Michael Joseph, 1977)
  • Goodbye Un-America (Michael Joseph, 1979)
  • The Broken Saddle (Julia Macrae, 1982)
  • The True Story of Lilli Stubeck (Hyland House, 1984)
  • The True Story of Spit Macphee (Viking, 1986), a Guardian Prize és a New South Wales Premier's Literary Award irodalmi díjának nyertese
  • The True Story of Lola Mackellar (Viking, 1992)
  • The Girl from the Sea (Penguin, 2002)
  • The Wings of Kitty St Clair (Penguin, 2006)

Filmek[szerkesztés]

Magyarul[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b White Hills Bendigo(wd) városának egyik külvárosa Victoria központjában.
  2. ↑ Text Publishing. textpublishing.com.au
  3. ↑ Remembering James Aldridge. Text Publishing . (Hozzáférés: 2020. január 9.)
  4. ↑ White Hills
  5. ↑ Bendigo város Ausztráliában, Victoria állam földrajzi központja közelében.
  6. ↑ Swan Hill egy város Victoria északnyugati részén, Ausztráliában a Murray Valley Highway(wd) mellett és a Murray folyó déli partján, a Loddon folyó(wd) találkozásától lefelé.
  7. ↑ A Sun News-Pictorial (The Sun) egy reggeli napilap volt, amelyet Melbourne-ben adtak ki, 1922-től egészen a The Heralddal(wd) történt 1990-es egyesüléséig, a Herald Sun(wd) megalakításáig.
  8. ↑ E. Morris Miller & Frederick T. Macartney, Australian Literature, Sydney, Angus and Robertson, 1956, p.34.
  9. ↑ Life and Works of James Aldridge » News from different disciplines. Yqyq.net. (Hozzáférés: 2012. december 21.)
  10. ↑ A Letter From The Publisher, Oct. 26, 1942 [archivált változat] (1942. október 26.). Hozzáférés ideje: 2022. október 9. [archiválás ideje: 2012. december 18.] 
  11. ↑ a b A Gloster Gladiator egy brit gyártású kétfedelű vadászgép.
  12. ↑ A No. 80 Squadron RAF a Királyi Repülő Hadtest (Royal Flying Corps) és a Királyi Légierő százada volt, amely 1917-től 1969-ig tevékenykedett. Az első és a második világháború alatt is működött.
  13. ↑ Huntingdon Daily News, Friday, September 25, 1942, Page 4. Newspaperarchive.com, 1942. szeptember 25. (Hozzáférés: 2012. december 21.)
  14. ↑ The Miami News. google.com[halott link]
  15. ↑ Faulkner-West, Herbert, The Mind on the Wing. Coward-McCann inc, USA. 1947, pp. 233–234.
  16. ↑ The Flying 19. Orlabs.oclc.org. (Hozzáférés: 2012. december 21.)
  17. ↑ "Individual History", RAF Museum.
  18. ↑ Books: Wrong Assignment [archivált változat] (1950. február 27.). Hozzáférés ideje: 2022. október 9. [archiválás ideje: 2012. december 6.] 
  19. ↑ Norman Mailer: Letters on Writing (2009. február 12.) 
  20. ↑ N. L. Rothman (1944. március 4.). „Aldridge's Accent on Elementals”. The Saturday Review, 18. o.  
  21. ↑ Harvey, Arnold D. A Muse of Fire: Literature, Art & War. The Hambledown Press, UK. 1998, p. 285.
  22. ↑ John Llewellyn Rhys Prize Winners and Finalists (Fiction): 1942 – Present – caribousmom. Caribousmom.com, 2012. december 10. [2017. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 21.)
  23. ↑ The Flying 19. Worldcat.org. (Hozzáférés: 2012. december 21.)
  24. ↑ (1951. december 1.) „The Diplomat”. The Anglo-Soviet Journal, 50. o.  
  25. ↑ A Kirkus Reviews egy amerikai könyvismertető magazin, amelyet 1933-ban Virginia Kirkus(wd) (1893–1980) alapított.
  26. ↑ THE DIPLOMAT by James Aldridge. Kirkus Reviews, 1949. február 23. (Hozzáférés: 2012. december 21.)
  27. ↑ Mervyn Jones (1922. február 27. – 2010. február 23.) brit regényíró, újságíró és életrajzíró, Ernest Jones pszichoanalitikus fia.
  28. ↑ http://archive.tribunemagazine.co.uk/article/4th-june-1954/7/the-trouble-with-mr-aldridge [halott link]
  29. ↑ Walter Edwin Havighurst (1901. november 28. – 1994. február 3.) középnyugati kritikus, regényíró, valamint irodalom- és társadalomtörténész. A Miami Egyetem angol professzora volt.
  30. ↑ Walter Havighurst (1954. augusztus 7.). „Conquest by Machine”. The Saturday Review, 16. o.  
  31. ↑ I WISH HE WOULD NOT DIE by James Aldridge. Kirkus Reviews, 1958. szeptember 25. (Hozzáférés: 2012. december 21.)
  32. ↑ Hal Lehrman (1961. november 18.). „Commentary on Current Quandary”. The Saturday Review, 40. o.  
  33. ↑ W. G. Rogers (1963. május 18.). „Unwelcome Heroes”. The Saturday Review, 31. o.  
  34. ↑ A Captive in the Land (film)
  35. ↑ Michael Stone, "Mockers and Scoffers: Town v. Self in James Aldridge's St Helen Novels" Archiválva 2014. március 27-i dátummal a Wayback Machine-ben., Working Papers in Australian Studies (Working Paper No 24), Australian Studies Centre, Institute of Commonwealth Studies, University of London, October 1987.
  36. ↑ Gordon Cameron Jackson (1923. december 19. – 1990. január 15.) skót színész.
  37. ↑ Keith Joseph Michell (1926. december 1. – 2015. november 20.) ausztrál színész, aki elsősorban az Egyesült Királyságban dolgozott és leginkább VIII. Henrik angol királyt ábrázoló televíziós és filmes alakításairól volt ismert.
  38. ↑ Ride a Wild Pony (film)
  39. ↑ 7th Moscow International Film Festival (1971). MIFF. [2014. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 21.)
  40. ↑ A World Peace Council egy nemzetközi kommunista szervezet, amely az egyetemes leszerelést, a szuverenitást és függetlenséget, valamint a békés együttélést, valamint az imperializmus, a tömegpusztító fegyverek és a diszkrimináció minden formája ellen kampányol.
  41. ↑ "Guardian children's fiction prize relaunched: Entry details and list of past winners", The Guardian, 12 March 2001. Retrieved 5 August 2012.
  42. ↑ Paul Strand (1890. október 16. – 1976. március 31.) amerikai fotós és filmes, aki modernista fotóstársaival, például Alfred Stieglitzzel és Edward Westonnal(wd) segítette a fotózást, mint művészeti formát a XX. században.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a James Aldridge című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=James_Aldridge&oldid=26806470”