Istensegíts

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Istensegíts (Țibeni)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bukovina
Fejlesztési régió Északkelet-romániai fejlesztési régió
Megye Suceava
Rang falu
Községközpont Satu Mare
Irányítószám 727481
Körzethívószám 0x30
SIRUTA-kód 150212
Népesség
Népesség 1196 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 371 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Istensegíts (Románia)
Istensegíts
Istensegíts
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 49′ 00″, k. h. 26° 01′ 36″Koordináták: é. sz. 47° 49′ 00″, k. h. 26° 01′ 36″

Istensegíts (románul: Țibeni) település Romániában, Bukovinában, Suceava megyében.

Fekvése[szerkesztés]

A Suceava folyó bal partján, Radóctól északkeletre fekvő település.

Története[szerkesztés]

Istensegíts falut 1776-ban csíki székelyek alapították, akik a madéfalvi veszedelem után menekültek Moldvába.

A lakosság Fogadjisten településsel együtt Mártonffi Mór kezdeményezésére érkezett Somoskáról temploma irataival együtt.

Az első 80 család odaérkezésük után a Kopasz hegy lábánál telepedett le, de a tavaszi hóolvadások, árvizek miatt hamarosan néhány km-rel arrébb kellett költözniük.

A falu lakossága 1824-ben 1327, 1877-ben pedig már 4000 fő volt. 1910-ben 2992 lakosának kb. 93%-a székely magyar.

1883-ban a bukovinai székelyek hazatelepítéséért indított mozgalom hatására több család elköltözött innen az Al-Duna mellé, Székelykevére. Az ide költözött Ambrus, Barabás, Bartis, Béres, Bot, Borbandi, Bőte, Dudli, Domokos, Faluközi, Finnya, Fülöp, Győrfi, János, Kató, Lovász, Magyaros, Makrai, Miklós, Nagy, Nyistor, Pék, Sánta, Szabo, Szász, Szőte, Tamás, Tusa, Urkon és Váncsa családok nevei maradtak fenn.

1890-1910 között újabb kivándorlási hullám hatására több család vándorolt Kanadába, ahol a telepesek megalapították az ottani Istensegíts nevű települést.

Istensegíts templomában és iskolájában magyar volt a nyelv. 1919-ben azonban az iskola magyar tanítóit nyugdíjazták, illetve elbocsátották, helyükre a Regátból román tanítókat küldtek.

1941-ben a magyar lakosság nagy részét áttelepítették a visszacsatolt Bácskába, ahol 8 helyre, 899 család telepedett le; Istensegíts (Lipár) 314, Istenfölde (Milesevo) 89, Istenáldás (Nyegusevo) 124, Istenes (Radivojevicevo) 132, Adjisten (Karkatur) 52, Istenhozott (Srednjisalas) 60, Istenvelünk (Nova crvenka) 102, Székelytornyos (Sveticevo) 26 családdal alapítottak önálló települést, ahol 1944-ig éltek, ekkor menekülniük kellett. Magyarországon, a Dunántúlon - Baranya és Tolna megyében - jórészt a kitelepített svábok házaiban telepedtek le.

A Pallas nagy lexikona írta a településről: "falu Szeret bukovinai kerületi kapitányság ugyanily nevü j.-ában, vasut mellett, 2701 lakossal, akik közt mintegy 2000 csángó, plébániával, postával és népiskolával."

Híres emberek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • A Pallas nagy lexikona
  • Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában
  • Magyar katolikus lexikon
  • Magyar Nagylexikon 10. kötet IR-KIP (Akadémiai Kiadó)

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)