László Pali János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

László "Pali" János (Istensegíts, 1878. május 16.Déva, 1959. március 5.) autodidakta néprajzkutató.

Életútja[szerkesztés]

Bukovinai szülőfalujában mindössze négy elemit végzett, már gyermekkorában mezőgazdasági idénymunkára járt. 1902-ben Erdélybe költözött s Déván telepedett le. Részt vett a csernakeresztúri és sztrigyszentgyörgyi csángótelep megszervezésében. 1923-ban Dél-Amerikába utazott Csobot Antallal és Hellberger Gyula hadnaggyal, egy ottani magyar telep létrehozása érdekében. Ekkor bejárta Argentínát, Urugualyt és Brazíliát. Több ízben a dévai Régi-telep bírája. Tagja volt a Magyar Néprajzi Társaság dévai bizottságának, amely a Hunyad megyébe telepedett bukovinai székelyek tárgyi és szellemi emlékeit összegyűjtötte. Kapcsolatot tartott fenn a Kanadába és Brazíliába vándorolt bukovinai magyarokkal. Cikkei jelentek meg a Déva és Vidéke, valamint a Hunyadvármegye című helyi lapokban.

Gondos adatgyűjtés után 1937-ben fejezte be A Bukovinában élő (élt) magyarság és kirajzásának története 1762-től 1914-ig című monográfiát. A megíráshoz segítséget kapott Szádeczky Lajos történésztől, ösztönzést Gyallay Domokostól. A bécsi Hadi Levéltárból szerezte meg Gróza Péter segítségével az 1764–87-es időszak azon adatait, amelyek a bukovinai magyar telepekre vonatkoznak. A monográfia kézirata az MTA Néprajzi Osztályához került.

Írt egy regényt is a "nagyháború" idejéről Jancsi visszatér címmel, ennek s feljegyzéseinek nyoma veszett.

Források[szerkesztés]