San Candido
| Innichen (San Candido) | |
 | |
| Innichen, Szent Mihály-tér (St. Michaelsplatz), háttérben a Haunold hegyvonulat | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Olaszország |
| Régió | Trentino-Alto Adige |
| Megye | Bolzano autonóm megye (BZ) |
| Rang | comune |
| Frazionék | Innichberg, Vierschach, Winnebach |
| Alapítás éve | 769 |
| Polgármester | 2010: Werner Tschurtschenthaler |
| Védőszent | Saint Candidus |
| Irányítószám | 39038 |
| Körzethívószám | 0474 |
| Forgalmi rendszám | BZ |
| Testvérvárosok | Lista |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3384 fő (2023. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 40 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 1175 m |
| Terület | 80.1 km² |
| Időzóna | CET (UTC+01:00) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 43′ 58″, k. h. 12° 16′ 45″Koordináták: é. sz. 46° 43′ 58″, k. h. 12° 16′ 45″ | |
.svg) | |
| Elhelyezkedése Bolzano autonóm megye térképén | |
| Innichen weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Innichen témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Innichen, olaszul: San Candido, község (Marktgemeinde / comune) Dél-Tirolban, Bolzano megyében, az felső Puster-völgyben, a Dráva felső folyásánál, a Sexteni-Dolomitok és a Pragsi-Dolomitok találkozásánál, az osztrák államhatár közelében. A település határában torkollik a Sexteni-patak a Drávába. Településrészei (frazione) Innichberg, Vierschach (Versciaco) és Winnebach (Prato alla Drava). Lakóinak száma 3268.[2]
Fekvése[szerkesztés]
Innichen a dél-tiroli a Puster-völgyben fekszik, 1175 m tszf. magasságban, a Dráva legfelső folyásánál (a folyó forrása Innichentől nyugatra, a szomszédos Toblach (Dobbiaco) község mellett van). A községen áthalad az olasz SS49 országos főútvonal, amely Brixen (Bressanone) városától a Puster-völgyön keresztül halad, keleten Winnebach-nál, az osztrák–olasz határállomásnál a B100 osztrák főútvonalban (Drautalstraße) folytatódik Lienz és Villach felé.
Innichent délről a sexteni-Dolomitokhoz tartozó Haunold (Baranci) hegycsoport uralja, ennek lejtői és síliftjei közvetlenül a városból elérhetők. A település nyugati szomszédja Vierschach (Versciaco), amely közigazgatásilag Innichenhez tartozik, ez a Karni-Alpokhoz Helm hegycsúcs lábánál fekszik, népszerű télisport- és túraközpont. Innichennél ágazik ki a Puster-völgyből délkelet felé a Sexteni-völgy, az ebben folyó Sexteni-patak itt torkollik a Drávába. Itt indul a Sexteni-völgyön áthaladó SS52 országos főútvonal, amely délkelet felé a Kreuzberg-hágón át a venetói Comelico-völgybe visz. Ebben az irányban a legközelebbi szomszéd település Sexten (Sesto).
Innichentől 3 km-re nyugatra nyílik az észak-déli irányú Innerfeld-völgy, amelyet nyugaton a Haunold és a Birkenkofel hegycsoportok, keleten (a Sexteni-völgy felől) a Dreischusterspitze hegycsúcsok határolnak. A völgy felső, déli végében található a Dreischusterhütte turistaház. Az Innerfeldtal a Sexteni-Dolomitok belsejébe, a Drei Zinnen platójára vezet.
Történelme[szerkesztés]
Az I. e. 4. században kelta törzsek egy kisebb megerősített települést létesítettek, tőlük származik a helység neve, „Indius nevű személy földjei”.[3] Az I. e. 1. században a rómaiak elfoglalták Raetia és Noricum tartományokat, velük Innichen környékét is. Kiépítették az Via Iulia Augusta útvonalat, amely Aquileiát kötötte össze Augsburggal, ennek itteni szakasza a Puster-völgyön át vezetett. Valószínűsíthető, hogy Innichen helyén létesítették a Littamum nevű katonai őrhelyet. A népvándorlás idején (a 6. század végén) a Felső-Puster-völgybe keletről benyomuló szlávok az észak felől előretörő bajuvárokkal vívtak heves háborúkat, ebben az időben Littamum elpusztult, közelebbről nem ismert körülmények között.
769-ben III. Tasziló bajor herceg földet adományozott Atto scharnitzi apátnak (a mai dél-tiroli Welsberg és a kelet-tiroli Abfaltersbach között, egy bencés kolostor alapítása céljából. Ez lett Tirol első kolostora. Rendeltetése a pogány népek térítése volt. Körülötte alakult ki a későbbi Innichen település, Tirol egyik legrégibb bajuvár alapítású települése. 783-ban Atto apát Freising püspöke lett. Ettől kezdve Innichen a Freisingi Püspökség hűbérbirtoka (Hofmark) lett, e jogállása egészen 1803-ig, a egyházfejedelmi birtokok szekularizációjáig fennmaradt, ekkor Tirol (hercegesített) grófságának birtoka lett és maradt az 1919-es elcsatolásig.
1140 körül bencés apátságot világi társaskáptalanná (Kollegiatstift) alakították át, a szerzetesek helyét kanonokok foglalták el. A késő középkorban azután Görz és Tirol grófjai fokozatosan elragadták a káptalan többi földbirtokait. 1303-ban I. Albert német király címert adott a városnak, vörös alapon ezüst színű várkastély képével, amely zöld mezőn áll, kapuja fölött a Freisingi Püspökség címerével. Az 1803-as szekularizáció idejére már csak Innichen városa maradt a káptalan birtokában.
Az első világháborúban Innichenben a cs. és kir. haderő helyőrségi városa volt. A világháború kitörésekor 1914-ben a császári-királyi III. „Innichen” népfelkelő lövészezred (K.k. Landesschützen-Regiment „Innichen” Nr. III.) törzse és IV. zászlóalja állomásozott a községben. Olaszország hadba lépése (1915) után a közeli Sexteni-völgyben közvetlen frontvonal alakult ki, a völgy településeit az olasz tüzérség szétlőtte. 1919-től egész Dél-Tirol olasz uralom alá került, az államhatár itteni szakaszát az alsó Puster-völgyben húzták meg, az Innichenhez közeli Winnebach és az osztrák Arnbach között.
Az 1930-as évektől kezdve a római fasiszta kormány számos győzelmi emlékművet épített a körzetben. Innichen keleti bejáratánál, az osztrák határátkelőtől érkező út mellett – szemben a cs. és kir. népfelkelő lövészek (Landesschützen) egykori laktanyájával, amelyet az olasz haderő Cantore laktanyájává alakítottak – 1939-ben monumentális csontházat emeltek, a Sacrario militare di San Candidót, ahová távoli katonatemetőkből (Brixenből, sőt a venetói San Zeno di Montagnából) hordták össze a „nagy háborúban” elesett olasz katonák földi maradványait. Az emlékmű manapság közéleti viták kereszttüzébe került.[4] Az 1915–17-es háború idején létesített osztrák katonai temetőt (Burgfriedhof) a háború után az olasz kormányzat felszámolta, a síremlékek eltűntek, 2004-ben az osztrák hadsereg közreműködésével állították helyre.[5]
Innichberg, Vierschach és Winnebach önálló községeket 1929-ben Innichenhez csatolták. 1969-ben Innichen testvérvárosi szerződést kötött a bajorországi Freisinggel. A városban két német és egy olasz nyelvű óvoda, három német és egy olasz általános iskola, egy német középiskola és egy német szakfőiskola működik.
Műemlékek, kultúra[szerkesztés]
- Szent Candidus és Corbinianus-káptalantemplom és múzeum (németül: Stift Innichen, olaszul: Collegiata di San Candido)
- Ferences kolostor
- Szent Mihály-plébániatemplom
- Dolomythos-Múzeum
Turizmus, sport[szerkesztés]
Innichen mind közúton, mind vasúton kiválóan megközelíthető. Kedvelt üdülőhely. Nyáron a hegyi túrázás, alpinizmus, mountainbike-ösvények és a kelt-tiroli Leinzig kiépített drávai kerékpárút (Drauradweg) jelent vonzerőt. Télen a közeli Haunold hegység lejtőin, a belváros közvetlen közelében síközpont és szánkópálya működik. (2012-ben megnyitottak egy éjszakai síelésre alkalmas, kivilágított pályát is.[6]
Innichen be van kötve a felső Puster-völgyi sífutópálya-rendszerbe, amelyhez 200-nál több preparált sífutó pálya tartozik. A környező terep sítúrázásra, bakancsos hegyjárásra kiválóan alkalmas. A városban van jégpálya és fedett uszoda is, utóbbihoz wellness-központ is tartozik. A helybéli szállodák és panziók 2500 férőhelyet kínálnak, ehhez társulnak a magánházaknál és parasztportákon kiadható szálláshelyek még kb. 500 vendég részére.
Képgaléria[szerkesztés]
-
A káptalantemplom szentélye és temetőkertje -
A káptalantemplom kriptája -
Szent Mihály-plébániatemplom -
A ferences kolostor -
A csontház Innichen keleti bejáratánál -
Felvonó a Haunoldra
.jpg)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://demo.istat.it/?l=it
- ↑ 2012. december 31-i adat
- ↑ Egon Kühebacher: Die Hofmark Innichen, 1969., 38. old.
- ↑ Sacrario militare di San Candido, (www.trentinograndeguerra.it)
- ↑ Der Soldatenfriedhof „Burg” in Innichen. Wechselvolle Geschichte eines Militärfriedhofes. (hochpustertal.info)
- ↑ Éjszakai sízés a Haunoldon / Nachtskilauf am Haunold
További információk[szerkesztés]
- Innichen Idegenforgalmi Egyesület (Tourismusverein Innichen)
- Innichen község önkormányzatának hivatalos honlapja
Literatur[szerkesztés]
- Egon Kühebacher: Die Hofmark Innichen. Ein Heimatbuch für Einheimische und Gäste, az „1200 Jahre Innichen” ünnepség szervező bizottságának kiadása, Bozen, 1969.
- Egon Kühebacher: Kirche und Museum des Stiftes Innichen, Bozen, Athesia, 1993. ISBN 978-8870147216
