Curon Venosta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Curon Venosta
(Graun im Vinschgau)
Graun im Vinschgau.JPG
Curon Venosta címere
Curon Venosta
címere
Közigazgatás
Ország Olaszország
Régió[[Trentino-Alto Adige (1947–)]]
MegyeBolzano autonóm
Irányítószám 39020
Körzethívószám 0473
Forgalmi rendszám BZ
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség2381 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság1520 m
Terület
  • 209,65
  • 210,063969
km²
Időzóna CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Curon Venosta (Olaszország)
Curon Venosta
Curon Venosta
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 46° 48′ 30″, k. h. 10° 32′ 34″Koordináták: é. sz. 46° 48′ 30″, k. h. 10° 32′ 34″
Elhelyezkedése Bolzano autonóm térképén
Elhelyezkedése Bolzano autonóm térképén
Curon Venosta
weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Curon Venosta
témájú médiaállományokat.

Curon Venosta, németül: Graun im Vinschgau, település Olaszország északi részén, a dél-tiroli Bolzano autonóm megyében. Lakosainak száma 2381 fő (2018. január 1.).[1] +/- Curon Venosta Valsot, Malles Venosta, Kaunertal, Nauders, Pfunds, Ramosch, Sent, Sölden és Tschlin községekkel határos. Az olasz–osztrák–svájci hármashatár a település közelében húzódik.

Története[szerkesztés]

A harangtorony a tóban

1147-ben említik először, Curun apud lacum néven. 1928-ban csatolták hozzá az először 1519-ben említett Resia települést, valamint San Valentino alla Muta és Vallelunga településeket; teljes neve Curon Venosta lett. 1950-ben az erőmű építése miatt létrejött mesterséges tó miatt az eredeti település víz alá került, és a völgy keleti részén építették újjá; az eredeti épületek közül az 1357-ben épült, Alexandriai Szent Katalinról elnevezett templom harangtornya túlélte a felrobbantására tett kísérletet, és a mai napig kilátszik a vízből. A torony a környék legismertebb turistalátványossága; a település címerében is szerepel.[2] Télen, mikor befagy a hó, a torony megközelíthető. Egy helyi legenda szerint időnként hallani a harangokat – a valóságban a település elhagyása előtt kiemelték őket.

Az elmerült faluról Marco Balzano írt regényt; a könyv és a belőle készült film is 2018-ban jelent meg.

Népesség[szerkesztés]

A települést majdnem teljesen német anyanyelvűek lakják, a 2011-es népszámlálás szerint arányuk 97,34%.[3]

A település népességének változása:

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]