Ugrás a tartalomhoz

Indiai elefánt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Indiai elefánt
Bika a Bandipur Nemzeti Parkban
Tehén a Nagarhole Nemzeti Parkban
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Afrotheria
Rend: Ormányosok (Proboscidea)
Alrend: Elefántalakúak (Elephantiformes)
Csoport: Elephantimorpha
Csoport: Elephantida
Öregcsalád: Elephantoidea
Család: Elefántfélék (Elephantidae)
Nem: Elephas
Faj: E. maximus
Alfaj: E. m. indicus
Tudományos név
Elephas maximus indicus
(Cuvier, 1798)
Szinonimák
Szinonimák
  • Elephas maximus asurus Deraniyagala, 1950
  • Elephas maximus bengalensis de Blainville, 1845
  • Elephas maximus birmanicus Deraniyagala, 1951
  • Elephas maximus borneensis Deraniyagala, 1950
  • Elephas maximus dakhunensis Deraniyagala, 1950
  • Elephas maximus dauntela Falconer & Cautley, 1847
  • Elephas maximus gigas Perry, 1811
  • Elephas maximus heterodactylus Hodgson, 1841
  • Elephas maximus hirsutus Lydekker, 1914
  • Elephas maximus isodactylus Hodgson, 1841
  • Elephas maximus mukna Falconer & Cautley, 1847
  • Elephas maximus persicus Deraniyagala, 1950
  • Elephas maximus ruber Deraniyagala, 1951
  • Elephas maximus rubridens Deraniyagala, 1950
  • Elephas maximus sichiaoshanensis Wang, J-k, 1978
  • Elephas maximus sondaicus Deraniyagala, 1953
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Indiai elefánt témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Indiai elefánt témájú kategóriát.

Az indiai elefánt (Elephas maximus indicus) az ázsiai elefánt (Elephas maximus) négy ma is élő alfajának egyike, amely Ázsia szárazföldi területein őshonos.[1]

1986 óta az ázsiai elefánt veszélyeztetett fajként szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján, mivel a vadon élő populáció legalább 50%-kal csökkent az 1930-as és 1940-es évek óta, azaz három elefántgeneráción keresztül. Az élőhelyek elvesztése, degradációja és feldarabolódása fenyegeti.[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Az indiai elefánt neve ellenére nemcsak Indiában él. Egyéb előfordulási területei magába foglalják Nepált, Bangladest, Thaiföldet, Vietnámot, Laoszt, Kambodzsát, Malajzia kontinentális részét, Mianmart és Dél-Kínát. Pakisztánból már kihalt.[2] Füves területeken, száraz lombhullató, nedves lombhullató, örökzöld és félörökzöld erdőkben él. Manapság ez az egyetlen élő kontinentális ázsiai elefánt; a többiek kihaltak, és a többi élők különböző szigeteken találhatók meg.[1]

Ennek az alfajnak is az élőhelyének elvesztése és feldarabolódása a legfőbb veszélyforrása; becslések szerint az 1930-1940-es évektől kezdve az állománya a felére csökkent.[2]

Megjelenése[szerkesztés]

Általánosságban elmondható, hogy az ázsiai elefánt kisebb, mint az afrikai elefánt és testének legmagasabb pontja a fején található. Az ormánya hegyén egy ujjszerű képződmény található. Háta domború vagy vízszintes.[1] Az átlagos marmagassága 2-3 méter, testtömege 2-5 tonna. 19 bordapárja van. Ez az alfaj világosabb árnyalatú, mint a ceyloni elefánt (Elephas maximus maximus), viszont sötétebb, mint a szumátrai elefánt (Elephas maximus sumatranus). Bőrén rózsaszínes színfoltok lehetnek; amik pigmenthiányra utalnak. A tehén általában kisebbek, mint a bika, agyara rövid vagy egyáltalán nincs.[3]

A legnagyobb ismert indiai elefánt 3,43 m-es marmagasságú volt.[4] 1985-ben két nagy elefántbikát észleltek először a Bardia Nemzeti Parkban, Raja Gaj és Kanchha néven. Együtt barangoltak a park területén, és időnként meglátogatták a tehenek csordáit. Raja Gaj 3,43 m magas, és hatalmas testtömegű volt. Homloka és kupolája kiemelkedőbb volt, mint más ázsiai elefántbikák esetében.[5] Magas, kétkupolás alakú fejének köszönhetően egyesek a mára már kihalt Stegodonhoz vagy mamuthoz hasonlították.[6]

Füle kisebb, de viszonylag szélesebb a koponyája és nagyobb a törzse, mint az afrikai elefánté. A lábujjak nagyok és szélesek. Ellentétben afrikai rokonával, a hasa arányos a testsúlyával, de az afrikai elefántnak a koponyájához képest nagyobb a hasa.

Életmódja[szerkesztés]

Naponta akár 150 kg-nyi növényi táplálékot is képes elfogyasztani.[7] Legehet a földről és kutathat a fák és bokrok ágairól egyaránt. Dél-Indiában egy 1130 km2-es vizsgált területen az elefántok 112 különböző növénnyel táplálkoztak, leggyakrabban mályvafélékkel, valamint a hüvelyesek, pálmafélék, sásfélék és perjefélék családjába tartozó fajokkal. A magas fűvön legel, de az elfogyasztott adag évszakonként változhat. Amikor áprilisban megjelenik az új áradás, kiscsomókban eltávolítja a lágy részeket. Később, amikor a füvek 0,5 m-nél magasabbak, az egész csomókat gyökerestül kitépi, ügyesen leporolja és elfogyasztja a friss leveleket, viszont a gyökereket eldobja. Amikor a füvek ősszel érettek, megtisztítja és elfogyasztja a zamatos alaprészeket a gyökerekkel együtt, a rostos szálakat pedig eldobja. A bambuszból a palántákat, szárakat és oldalhajtásokat eszi meg. A januártól áprilisig tartó száraz évszakban elsősorban a friss lombozatot preferálva kutakodnak a leveleken, gallyakon, és nyilvánvaló kellemetlenség nélkül fogyasztja az akáciafajok tövistermő hajtásait. A Senegalia polyacantha és más virágos növények kérgével táplálkozik, valamint a Limonia, a tamarindusz, a Careya arborea és a datolyapálma termését is fogyaszthatja.[8]

A nepáli Bardiya Nemzeti Parkban az elefántok nagy mennyiségben fogyasztanak el az ártéri füvet, különösen monszun időszakban. Többet kutakodnak a fászárú növények lobjai között a száraz évszakban, addig nedves évszakban a kéreg az étrendjük oroszlánrészét alkotja.[9] Az indiai Asszám területén egy 160 km2-es trópusi, nedves, vegyes lombhullató erdős területen végzett vizsgálat során megfigyelték, hogy az elefántok körülbelül 20 fű-, növény- és fafajtával táplálkoznak. Többek között az olyan perjefélék, mint az Imperata cylindrica és a Leersia hexandra alkották az elefántok étrendjének legfőbb összetevőjét.[10]

A kultúrában[szerkesztés]

Az indiai elefánt az elterjedési területén élő népcsoportok kulturális szimbólumának számít. Thaiföld és Laosz nemzeti állata.[11][12] Indiában habár a tigris a nemzeti állat, az indiai elefántot mégis a nemzeti örökség állatává nyilvánították.[13] Dzshárkhand, Karnátaka, Kerala és Orisza államok szimbóluma.[14]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Shoshani, J. (1982). „Elephas maximus”. Mammalian Species (182), 1–8. o. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.2307/3504045. (Hozzáférés: 2019. augusztus 1.)  
  2. a b c Sablon:Cite iucn
  3. Shoshani, J.. Taxonomy, Classification, and Evolution of Elephants, Biology, medicine, and surgery of elephants. Wiley-Blackwell, 3–14. o. (2006). ISBN 0-8138-0676-3 
  4. (1941) „On the height and age of an elephant”. Journal of the Bombay Natural History Society 42, 927–928. o.  
  5. (1997) „The wild elephants of the Royal Bardia National Park, Nepal”. Gajah: Journal of the IUCN/SSC Asian Elephant Specialist Group (17), 41–44. o.  
  6. Ben S. Roesch: Living Stegodont or Genetic Freak?. [2006. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 18.)
  7. Samansiri, K. A. P., Weerakoon, D. K. (2007). Feeding Behaviour of Asian Elephants in the Northwestern Region of Sri Lanka. Gajah: Journal of the IUCN/SSC Asian Elephant Specialist Group. Number 2: 27–34
  8. Sukumar, R. (1990). Ecology of the Asian Elephant in southern India. II. Feeding habits and crop raiding patterns Archiválva 2007. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Journal of Tropical Ecology (1990) 6: 33–53.
  9. Pradhan, N.M.B., Wegge, P., Moe, S.R., Shrestha, A.K. (2008). Feeding ecology of two endangered sympatric megaherbivores: Asian elephant Elephas maximus and greater one-horned rhinoceros Rhinoceros unicornis in lowland Nepal. Wildlife Biology 14: 147–154.
  10. Borah, J., Deka, K. (2008). Nutritional Evaluation of Forage Preferred by Wild Elephants in the Rani Range Forest, Assam, India. Gajah: Journal of the IUCN/SSC Asian Elephant Specialist Group 28: 41–43.
  11. Thailand at a Glance. Royal Thai Embassy, Washington, DC. [2022. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 5.)
  12. Laos Fact Sheet. Landmark Center. (Hozzáférés: 2022. június 5.)
  13. Elephant declared national heritage animal”, Hindustan Times , 2010. október 22. (Hozzáférés: 2022. június 5.) 
  14. State Symbols of India. ENVIS Centre on Wildlife & Protected Areas. [2021. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 5.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Indian elephant című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]