Imreh Barna
| Imreh Barna | |
| Született | 1908. június 20. Angyalos |
| Elhunyt | 1982. március 15. (73 évesen) Sepsiszentgyörgy |
| Állampolgársága | román |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | lelkész, író, helytörténész, néprajzi író |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Imreh Barna, írói álnevei: Tikósy, Módy Pál (Angyalos, 1908. június 20. – Sepsiszentgyörgy, 1982. március 15. ) erdélyi magyar református lelkipásztor, író, helytörténész, néprajzi író.
Életútja[szerkesztés]
A szülőfalujában megkezdett tanulmányait a Székely Mikó Kollégiumban folytatta, s 1926-ban érettségizett. Teológiai tanulmányait Kolozsvár után, Budapesten, Halléban, Königsbergben teljesítette ki, és Brüsszelben bölcsészdoktori címet szerzett. 1933-tól Brassóban, Mezőbándon és Alsórákoson működött református lelkipásztorként. 1974-ben vonult nyugdíjba, ettől kezdve Sepsiszentgyörgyön élt.[1]
Felesége Balykó Erzsébet (1912–2000) volt, akivel a mezőbándi lelkészi szolgálata megkezdése előtt, 1936-ban kötött házasságot. Két gyermekük született, a háromévesen elhunyt ifjabb Imreh Barna, valamint a Marosvásárhelyen élő Győri (Imreh) Enikő.
Első írása 1927-ben a marosvásárhelyi Vadász Újságban jelent meg, itt s a kolozsvári Ellenzékben közölt elbeszéléseket, vadásztörténeteket, tárcákat. Írásai jelentek meg az Erdélyi Múzeum, Református Szemle, Ifjú Erdély, Keresztény Magvető, majd a Korunk, A Hét, Művelődés, Aluta hasábjain, valamint a Megyei Tükör című napilapban. A debreceni Magyar Népnyelvnek is munkatársa volt.[1]
Elkészítette Alsórákos falumonográfiáját, ennek földtani és turisztikai része megjelent az Aluta XII–XIII. kötetében (1981).
Feleségével közös sírja a sepsiszentgyörgyi református vártemplom mellett található. Alsórákoson többek között a település főutcája, a Dr. Imreh Barna utca őrzi az emlékét, míg szülőfalujában a református közösségi ház viseli a nevét.
Fontosabb tanulmányai[szerkesztés]
- Mezőbánd helynevei. (ETF 138, Kolozsvár, 1942)
- Küküllő-, Maros- és Nyárád-vidéki helynevek a 16–19. századból. In. Magyar Népnyelv. A debreceni Tisza István Tudományegyetem Magyar Népnyelvkutató Intézetének évkönyve. - 4 Debrecen, (1942), 405–421. oldal
- Küküllő-, Maros- és Nyárád-vidéki helynevek a 16–19. századból (Dolgozatok a Ferenc József Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetéből, 10.; 1943)
- Papok, léviták, mesterek a marosi református egyházmegyében a XVII–XIX. században. Egyháztörténet II. 1944. 1-2. szám (január-június), 137–162. l.
- Az alsórákosi „sereg”. (Népismereti Dolgozatok, 1978)
- Sepsiszentgyörgy helynevei. (Kisgyörgy Zoltánnal és Győrbíró Pállal, Aluta, 1980)
- Ókori „tankakadályok”? (A „Kakasborozdák” rejtélye. A Hét, 1981/19)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 408. o.
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 408. o.
- Háromszék napilap
- Református Szemle
További információk[szerkesztés]
- Ferenczi Géza–Ferenczi István: A „Kakasborozdák” rejtélyéhez. A Hét, 1982/19.
.svg){kind=small}