Markó Károly (festő, 1793–1860)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Id. Markó Károly szócikkből átirányítva)
Markó Károly
Önarckép
Önarckép

Született 1793. november 23.
Lőcse
Meghalt 1860. november 19. (66 évesen)
Villa di Lappeggi, Itália
Nemzetisége magyar
Stílusa tájképfestő
Iskolái bécsi Képzőművészeti Akadémia
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Markó Károly témájú médiaállományokat.

Idősebb Markó Károly (Lőcse, 1793. november 23.[1]Villa di Lappeggi, Itália, 1860. november 19.) magyar festő, 1840-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Id. Markó Károly neve a magyar művészettörténetbe mint a tájképfestészet megteremtője vonult be. Korának semmilyen festészeti irányzata nem térítette el a maga által választott úttól. Művészete a 17. és 18. századi heroikus történelmi festészetére épül. Tájképei idilli hangulatú, klasszikus kultúrát megjelenítők. Magyar Claude Lorrainként ünnepelték.[2]

Életpályája[szerkesztés]

Id. Markó Károly, Barabás Miklós litográfiája, 1853-ból

Id. Markó Károly a Felvidék egyik akkori szellemi központjában, Lőcsén született, 1793-ban.[mj 1] Fiatalon is festőnek készült, de pályája eleinte másképp alakult. Az 1800-as évek elején mérnöki tanulmányokat folytatott Pesten és Kolozsváron. Miután megszerezte diplomáját, mérnökként Lublón és Rozsnyón dolgozott 1812 és 1818 közt. Utóbbin készítette első képeit, amelyek a híres bécsi festő, Joseph Fischer festményeinek másolatai voltak. Később is sok másolatot festett ismert festők műveiről. 1818-ban Pestre érkezett, ahol rajztudását akarta fejleszteni. 1822-ben Bécsbe utazott és a bécsi Képzőművészeti Akadémia tagja lett, ahol a történelmi és tájképfestészeti szakon tanult.

Emléktáblája a budapesti Markó utcában

Bécsben megnősült, nyolc gyereke született. 1826-tól Kismartonban élt, majd 1830-tól az Eszterházy-birtokon. Továbbra is képeket másolt, műkereskedők megrendelésére. Egyre ismertebb és keresettebb lett. Pártfogója, egy bécsi bankár megbízásából hazatért, és megfestette egyik leghíresebb képét, a Visegrád (1826) címűt. Ez a kép a magyar tájképfestészet legelső darabja. 1832-ben itáliai körutazást tett, járt Rómában, Firenzében, Velencében és Bolognában. 1838-ban maláriában megbetegedett, ekkor elhagyta Rómát, Pisába költözött, és ott élt 1843-ig. 1843 és 1848 közt továbbutazott, és Firenzében telepedett le. Ekkor már Európa-szerte ismert festő volt. Rendszeresen dolgozott arisztokraták megrendelésére. Híre eljutott Magyarországra is. 1848-ban Appeggibe költözött, és ott élt egészen 1860-ban bekövetkezett haláláig. 1853-ban hazalátogatott. Ennek az útnak a hatására születtek a Puszta és a Magyar alföldi táj gémeskúttal című festmények. 1840-ben kiállítást rendeztek műveiből, az első Pesti Műkiállításon. Még ebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. Művei megtalálhatok Ausztria, Csehország, Dánia, Magyarország, Németország, Olaszország és Szlovákia múzeumaiban.

Főbb művei[szerkesztés]

Az 1810-es évekből származó képei, elsősorban, másolatok, de már készített saját műveket is, az akvarellfesték egyik fajtájával, a gouache technikával dolgozott. Ekkor készültek a Csorsztin és Nedecz, (1820) valamint az Aggteleki-barlang-sorozat (1821). Uborkát tisztító lány (1831), Faunok elől menekülő nimfák (1831), Erdei út (1832), Tájkép Tivoli mellett (1846). Ismertek Bibliai témájú képei is. Krisztus megkeresztelése a Jordánban (1840), Tóbiás és az angyal (1843), Jézus Jákob kútjánál (1854).

Galéria[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Korábban születését 1791. szeptember 25-re datálták Geri Ádám. „Talált esztendők”. HVG 2011 (21), 40. o.  , ami valójában korán elhunyt testvérbátyja születésének dátuma.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Az információ autentikus forrásból származó hiteles közlés. A közlést tartalmazó hivatalos e-mailt archiváltuk, szövegét az OTRS-eléréssel rendelkező szerkesztők a 2011101410015231 ügyszám alatt olvashatják. Aki meg szeretne bizonyosodni az információ valódiságáról, lépjen kapcsolatba az OTRS-eléréssel rendelkezők valamelyikével! Az adatot Katarina Benová derítette fel, és publikálta Idősebb Markó Károly és a Felvidék című tanulmányában – lelőhely: Magyar Nemzeti Galéria kiállítás katalógusa a Markó-kiállításhoz, 2011.
  2. A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményei. Budapest : Corvina Kiadó, 1975. Id. Markó Béla lásd 14-15. o. ISBN 9631302911

Forrás[szerkesztés]

  • Magyar művészeti kislexikon : kezdetektől napjainkig. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Id. Markó Károly lásd 278-280. p. ISBN 9638477660

További információk[szerkesztés]