Hirmann Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Hirmann Ferenc
Portrait of Ferenc Hirmann (1930).png
Született 1855. október 10.
Baja
Elhunyt 1939. szeptember 2. (83 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége német
Házastársa Burgos Júlia
Gyermekei nyolc gyermek
Foglalkozása gyáros
Kitüntetései Érdemkereszt
Halál okatermészetes halál
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hirmann Ferenc témájú médiaállományokat.
Hirmann Ferenc és Burgos Júlia emléktáblája az egykori gyáruk helyén álló irodaházon (Váci út 117-119.)

Hirmann Ferenc (Baja, 1855. október 10.Budapest, 1939. szeptember 2.) ércöntő gyáriparos, a Hirmann Ferenc Fémöntöde, Rézáru- és Vagonfelszerelési Gyár alapító tulajdonosa, az Országos Iparegyesület alelnöke, a Bádogosok Ipartestületének, valamint a Kis- és Középgyárosok Egyesületének elnöke, országgyűlési pótképviselő.

Élete[szerkesztés]

Elődjei Bajorországból vándoroltak Bajára a 18. században. Apja Hirmann József gombkötő és paszománykészítő mester volt, anyja Freidich Terézia. Apja korán elhunyt, őt és ikertestvérét, Paulát, anyja nevelte, a család támogatásával.[1]

A négy elemi és a négy osztályos ipari-kereskedelmi iskola után 1869-ben Heller János helyi harangöntőhöz állt inasnak. Négy év elteltével, 18 évesen felszabadult; ekkor európai vándorútra ment. Hat és fél évig volt távol, közben dolgozott Bécsben, Münchenben, majd egy svájci kitérő után Offenbach am Main, a belgiumi Namur és Brüsszel következett, s három évet töltött három párizsi víz- és gázszerelvényeket gyártó cégnél.[2] Itt a Kölcsönösen Segélyző Magyar Egyletben ismerkedett össze Munkácsy Mihállyal, szerette meg a festészetet, s alapozta meg későbbi műpártoló, műgyűjtő tevékenységét. Párizs után Londonban tett rövid gyárlátogatásokat, majd visszatért Hannoverbe, ahol egy vasöntöde- és gépgyárban dolgozott. Egy rövid berlini munkavállalás után, Drezdán, Prágán és Bécsen keresztül hazatért. Igazolójegyét Baja rendőrkapitánya 1879. december 19-én állította ki.[3]

1880 májusában Budapesten – Magyarországon elsőként – fémöntő műhelyt hozott létre "gőz, víz és légszesz vezetékekhez szükségeltető rézmunkákhoz".[4] A gyártás gyorsan felfutott, árui keresettek lettek, így 1889-ben átköltözött a megvásárolt Csányi u. 9. számú házba, ahol a központi iroda és az üzlet az államosításig működött. 1901-ben a Huszár utca 7. szám alatt egy nagyobb öntőműhelyt helyezett üzembe, ahol már nem csak szerelvényeket, hanem dísztárgyakat, kisebb műtárgyakat is készített, sőt szoboröntést is vállalt. E műhelyben készült el 1901-ben a clevelandi Kossuth-szobor, 1903-ban a Millenniumi emlékműn található, eredetileg a Köröndön felállított Bocskai István-szobor, Holló Barnabás alkotása, s ugyancsak ő öntötte 1906-ban e szobor Debrecenbe készült másolatát. Részt vett az Erzsébet híd munkálataiban.[5][6] Mivel alapvetően az ipari termelés érdekelte, a szoboröntést abbahagyta, műhelyének e részét pedig eladta. 1905-ben több éves szerződést írt alá a Budapest Székesfőváros Vízműveivel szerelvények gyártására. 1908-ban már 200 munkást foglalkoztatott. 1911-ben a Váci út 117. szám alatti telken nyitotta meg új gyártelepét, ahol az öntő- és fémfeldolgozó üzem – a szomszédos telekkel kibővítve az 1930-as évektől „Hirmann Ferenc Fémöntöde, Rézáru- és Vagonfelszerelési Gyár” néven – az 1948. évi államosításáig működött. A víz és gázszerelvények mellett mezőgazdasági eszközöket (permetezőgépek, csapok, szivattyúk, kúthengerek, szelepek stb.), lakásfelszerelési tárgyakat (veretek, kilincsek), mérőeszközöket, súlyokat, vasúti fémvereteket és tűzoltókészülékeket gyártott.[7] Mindkét világháborúban jelentős hadimegrendelést is teljesített, elsősorban lőszerek, tányér- és harckocsiaknák gyújtószerkezeteit.[8] Az európai szabványokkal dolgozó Hirmann-cég exportpiacra is termelt; eleinte főleg Bulgária és Románia játszott jelentős szerepet, de a két világháború közötti időszakban több európai, valamint közel-keleti országgal növekedett értékesítési területe.[9]

1887. február 15-én vette feleségül Burgos Júliát, egy spanyol felmenőkkel bíró budapesti sertésfeldolgozó, húsfüstölő hentesmester lányát. Nyolc gyermekük született, akik közül kettő csecsemőkorban, kettő pedig gyermekként betegségben hunyt el. Felnőtt lányai, Klotild, Mária, Emília és Ilona férjhezmenetelükig aktív dolgozói voltak apjuk gyárának.[6] Ugyanígy a jó üzleti érzékkel bíró feleség, aki Hirmann halála után vejei és legidősebb unokája segítségével a gyár vezetését is átvette.[10]

Hirmann Ferenc aktívan kivette részét a közügyekből; tagja volt számos társadalmi egyesületnek. Párizsi tartózkodása alatt elvállalta a Magyar Egylet jegyzőségét. A Budapest VII. kerületi képviselőtestület tagja, a Vas-és Fémiparosok Országos Szövetségének első jegyzője, 1905 és 1915 között elnöke, az Országos Iparegyesület igazgatósági tagja, majd alelnöke; 1918-ig a Bádogosok Ipartestületének és a Kis- és Középgyárosok Egyesületének elnöke és zsűritagja, a Baross Szövetség igazgatósági tagja, a Fémművesek Ipartestületének díszelnöke volt. 1906-tól 1919-ig törvényhatósági bizottsági tag volt. 1931 és 1936 között a Keresztény Földmíves-, Kisgazda- és Polgári Párt Budapest II. (északi) választókerületének országgyűlési pótképviselője.[11][12][13]

1939. szeptember 2-án hunyt el, a Kerepesi temető baloldali árkádsorán található családi sorboltban lett eltemetve (22. jelű sírhely).[14]

Elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bánáti Tibor 2004, 84. o.
  2. A Bánáti Tibor által készített életrajzban szereplő adat, miszerint "magyar volta" ellenére több mint egy évre "besorozták", helytelen, az említett Achille Cadet valójában egy párizsi vízvezeték-szerelvényeket és szaniter árukat gyártó cég volt, ahol Hirmann Ferenc munkát vállalt. Lásd: Achille Cadet - ‎catalogue année 1884 (farncia nyelven) (JPG). Livre-Rare-Book, 2017. [2018. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 10.)
  3. Bánáti Tibor 2004, 85. o.
  4. Ez az alagsori műhely a Külső Dob utca 27. sz. alatt volt, közel a mai Dob utca-Hársfa utca kereszteződéshez.
  5. A Magyar Társadalom Lexikonja 1930.
  6. ^ a b Bánáti Tibor 2004, 86. o.
  7. Régi, magyar tűzoltókészülékek. tuzoltosagok.eu. Tőzoltóságok.eu (2011. ápr. 7.) (Hozzáférés: 2018. jún. 12.) arch
  8. Kelemen Ferenc: Kis és közepes hadibeszállítók tevékenysége a századfordulótól 1918-ig. Katonai Logisztika, XXIV. évf. különszám. sz. (2016) 318. o. arch ISSN Hozzáférés: 2018. jún. 12.
    *Germuska Pál: A magyar középgépipar: Hadiipar és haditechnikai termelés Magyarországon 1945 és 1980 között. Budapest: ÁSZTL; Argumentum Kiadó. 2014. 33. o. ISBN 978-963-446-735-9 arch Hozzáférés: 2018. jún. 12.  
  9. HU BFL XI.115 Hirmann Ferenc Fémöntöde, Rézáru és Vagonfelszerelési Gyár iratai, 1928-1950 (Fond). elevertar.hu. Budapest: Budapest Főváros Levéltára (Hozzáférés: 2018. jún. 12.)
  10. Bánáti Tibor 2004, 89. o.
  11. Magyar Politikai Lexikon 1935.
  12. Az 1931. évi július hó 18-ikára összehívott Országgyűlés képviselőinek lakáskönyve. Összeállította: a Képviselőház Elnöki Irodája. Budapest: Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.. 1931. 43. o. Hozzáférés: 2018. jún. 12.  
  13. Bánáti Tibor 2004, 88. o.
  14. Göröntsér Vera: Hirmann Ferenc családja síremléke. kozterkep.hu. Budapest: KöztérKép (2014. márc. 11.) (Hozzáférés: 2018. jún. 12.) arch

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  • Hirmann Ferenc. In Magyar Politikai Lexikon 1929–1935 II. kötet. Szerk.: Madarász Emil. Budapest: Magyar Politikai Lexikon Kiadővállalat. 1935. 67–68. o. arch Hozzáférés: 2018. jún. 12.  
  • Hirmann Ferenc. In A Magyar társadalom lexikonja. Szerkesztőbizottság. Budapest: A Magyar Társadalom Lexikonja Kiadóvállalat. 1930. 229. o. arch Hozzáférés: 2018. jún. 12.  
  • Hirmann Ferenc gyáralapító. In Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok 2. Sorozatszerk.: Mezei Lajos. Baja: Bajai Honpolgár Alapítvány. 2004. 84–89. o. = Bajai Honpolgár Könyvek, 1. ISBN 963 2142 640 arch Hozzáférés: 2018. jún. 10.