Hipojódossav
| Hipojódossav | |||
| |||
| IUPAC-név | hipojódossav | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 14332-21-9 | ||
| PubChem | 123340 | ||
| ChemSpider | 109942 | ||
| ChEBI | 29231 | ||
| SMILES | IO | ||
| InChIKey | GEOVEUCEIQCBKH-UHFFFAOYSA-N | ||
| Gmelin | 1173 | ||
| UNII | 2PYC923C5W | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | HIO | ||
| Moláris tömeg | 143,89 g/mol | ||
| Oldhatóság (vízben) | oldható[1] | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A hipojódossav szervetlen sav, képlete HOI. Vízben oldott jód és higany(II)- vagy ezüstsó reakciójával keletkezik. Diszproporcionálódása miatt gyorsan bomlik:[2]
- 5 HOI → HIO3 + 2I2 + 2H2O
Gyenge sav, savi disszociációs állandója (Ka) mintegy 10−11 (pKa≈11). A belőle protonvesztéssel keletkező konjugált bázis a hipojodit IO−. Hipojodit sókat jód és alkáli-hidroxidok reakciójával lehet előállítani. A hipojoditok jodidok és jodátok képződése közben gyorsan diszproporcionálódnak.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Lehrbuch der Anorganischen Chemie (102. ed.). Berlin: De Gruyter. 2007. 463–465, 468, 474, 2008. o. ISBN 978-3-11-017770-1.
{{cite book}}: Unknown parameter|Author=ignored (|author=suggested) (súgó) - 1 2 Holleman, A.F. (2001). Inorganic chemistry (1st English ed., [edited] by Nils Wiberg. ed.). San Diego, Calif. : Berlin: Academic Press, W. de Gruyter. ISBN 0-12-352651-5.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a Hypoiodous acid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.