Brómossav
| Brómossav | |||
| |||
| IUPAC-név | hidroxi-λ³-bromanon hidroxidooxidobromin brómossav | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| PubChem | 165616 | ||
| ChemSpider | 145144 | ||
| ChEBI | 29247 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | DKSMCEUSSQTGBK-UHFFFAOYSA-N | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | HBrO2 | ||
| Moláris tömeg | 112,911 g/mol | ||
| Oldhatóság (vízben) | oldódik | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Azonos kation | hidrogén-bromid; hipobrómossav; brómsav; perbrómsav | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A brómossav a bróm egyik oxosava, képlete HBrO2. Benne a bróm oxidációs száma +3. Sói a bromitok. Instabil vegyület, csak köztitermékként fordul elő, például hipobromitok oxidációjakor vagy hipobrómossav brómsavvá történő oxidációjakor.[1]
Reakciói[szerkesztés]
Elő lehet állítani klasszikus kémiai vagy elektrokémiai – anódos oxidációs – módszerekkel:[forrás?]
- HBrO + HClO → HBrO2 + HCl
Keletkezhet hipobrómossav diszproporcionálódásával:[forrás?]
- 2 HBrO → HBrO2 + HBr
Keletkezhet brómsav és hidrogén-bromid szinproporciós reakciója során is:[forrás?]
- 2 HBrO3 + HBr → 3 HBrO2
Sói[szerkesztés]
Több bromit is stabil és sikerült izolálni, ilyenek például a NaBrO2· 3H2O és a Ba(BrO2)2·H2O.[1]
Felhasználása[szerkesztés]
A bromitokat fel lehet használni permanganátok manganáttá történő redukálására:[1]
- 2MnO−4 + BrO−2 + OH− → 2MnO2−4 + BrO−3 + H2O
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Egon Wiberg, Arnold Frederick Holleman (2001) Inorganic Chemistry, Elsevier ISBN 0-12-352651-5
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Bromous acid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Bromige Säure című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
