Jódossav
| Jódossav | |
| |
| IUPAC-név | jódossav |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| PubChem | 166623 |
| ChemSpider | 145806 |
| EINECS-szám | 235-218-7 |
| ChEBI | 29229 |
| SMILES | O=IO |
| InChI | InChI=1S/HIO2/c2-1-3/h(H,2,3) |
| InChIKey | SRPSOCQMBCNWFR-UHFFFAOYSA-N |
| Gmelin | 239609 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | HIO2 |
| Moláris tömeg | 159,911 |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A jódossav kémiai vegyület, képlete HIO2. Sói, a joditok (IO−2) szinte ismeretlenek.[1] A legkevésbé stabil halogén oxosav. A jód oxidációs száma +3. Nem sikerült izolálni, vizes oldatban csak mint nagyon reaktív köztitermék fordul elő.[2] Már 0 °C körüli hőmérsékleten gyorsan hipojódossavra és jódsavra bomlik:
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1172. o. (1999). ISBN 963-18-9144-5
- ↑ Arnold F. Holleman – Egon Wiberg – Nils Wiberg: Lehrbuch der anorganischen Chemie. (németül) (hely nélkül): de Gruyter Verlag. 2007. 475. o. ISBN 978-3-11-017770-1
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Iodous acid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Iodige Säure című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.