Hipofluorossav
| Hipofluorossav | |||
 Hipofluorossav | |||
 Hipofluorossav | |||
| |||
| IUPAC-név | hipofluorossav | ||
| Más nevek | hidrogén-hipofluorit hidrogén-fluorát(I) hidrogén-monofluoroxigenát(0) | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 14034-79-8 | ||
| PubChem | 123334 | ||
| ChemSpider | 109936 | ||
| ChEBI | 47864 | ||
| SMILES | FO | ||
| InChI | 1/FHO/c1-2/h2H | ||
| InChIKey | AQYSYJUIMQTRMV-UHFFFAOYSA-N | ||
| Gmelin | 539 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | HOF | ||
| Moláris tömeg | 36,0057 g/mol | ||
| Megjelenés | −117 °C felett halványsárga folyadék −117 °C alatt fehér szilárd anyag | ||
| Olvadáspont | −117 °C | ||
| Forráspont | nincs, 0 °C felett bomlik | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Azonos anion | lítium-hipofluorit, LiOF | ||
| Rokon vegyületek | hipoklórossav (HOCl), hipobrómossav (HOBr), hipojódossav (HOI) | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A hipofluorossav szervetlen vegyület, képlete HOF. A víz és a fluor reakciójának köztitermékeként keletkezik, ennek a reakciónak a végterméke hidrogén-fluorid és oxigén. 0 °C felett hidrogén-fluoridra és oxigénre bomlik. Az egyetlen hipohalogénessav, melyet sikerült szilárd formában izolálni. Robbanásveszélyes vegyület.[1] Tiszta formában jég fluorozásával sikerült előállítani.
A szilárd fázis röntgendiffrakciós vizsgálata szerint[1] molekulája V alakú, benne a kötésszög 101°. Az O−F kötés hossza 144,2 ppm, az O−H kötés hossza 96,4 ppm. A szilárd anyagban O−H---O láncok találhatók. Gázfázisú szerkezetét is vizsgálták, a kötésszög itt valamivel kisebb, 97,2°.
A hipofluorossav az egyetlen ismert fluor oxosav. Előállítása úgy történhet, hogy −40 °C-on jég felett fluorgázt áramoltatnak, a keletkező HOF gázt összegyűjtik, majd cseppfolyósítják:
F2 + H2O → HOF + HF
Szobahőmérsékleten robbanásszerűen hidrogén-fluoridra és oxigénre bomlik:
- 2 HOF → 2 HF + O2
Víztartalmú acetonitrilen fluorgáz átvezetésével előállítva nagyon erős oxigén átvivő elektrofilként használható.[2][3] A reagens hatására a fenantrolin a korábban előállíthatatlan 1,10-fenantrolin-dioxiddá alakul, melyet ezzel a módszerrel az első sikertelen kísérlet után több mint 50 évvel sikerült előállítani.[4]
A hipofluoritok az OF− savmaradékion – a sav konjugált bázisának – származékai, ilyen például a trifluormetil-hipofluorit (CF3OF).
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 W. Poll, G. Pawelke, D. Mootz, E. H. Appelman (1988). "The Crystal Structure of Hypofluorous Acid : Chain Formation by O-H · · · O Hydrogen Bonds". Angew. Chem. Int. Ed. Engl. 27 (3): 392–3. doi:10.1002/anie.198803921.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ S. Rozen, M. Brand (1986). "Epoxidation of Olefins with Elemental Fluorine in Water/Acetonitrile Mixtures". Angew. Chem. Int. Ed. 25 (6): 554–5. doi:10.1002/anie.198605541.
- ↑ S. Dayan, Y. Bareket, S. Rozen (1999). "An efficient α-hydroxylation of carbonyls using the HOF·CH3CN complex". Tetrahedron. 55 (12): 3657. doi:10.1016/S0040-4020(98)01173-9.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ F. Linsker, R.L. Evans (1946). "Phenanthroline Di-N-oxides". J. Am. Chem. Soc. 68 (3): 403. doi:10.1021/ja01207a019.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a Hypofluorous acid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
