Hiba (nyelvészet)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A nyelvészetben a hiba terminus általában a nyelvhasználat valamelyik szabályától való eltérést nevez meg.[1][2] A hibáról több kérdés tehető fel:

  • Mihez képest hiba a hiba?
  • Mi a hiba oka?
  • Milyen típusú a hiba?
  • Hogyan viszonyulnak a nyelvészek a hibához?

A nyelvi hibák általában akaratlanok, de olykor tudatosan használják egyes írók stilisztikai funkcióval.[2]

Nézetek a hibáról[szerkesztés]

A hibával kapcsolatban az az egyik kérdés, hogy hol van az a szabály, amelyhez képest hibázik a beszélő. Ez attól a nyelvészeti irányzattól függ, amelyben szó van róla. A normatív nyelvészet vagy a nyelvtanítás, főleg ha idegen nyelvről van szó, a sztenderd nyelvváltozatot veszi alapul, és azt kezeli hibaként, ami ebben megállapított szabálytól tér el. Például Bokor 2007 szerint hibás az igealak az Elkészítsük a teát mondatban, és elkészítjük a helyes.[3] Ellenben a tisztán leíró, nem normatív, nem előíró, nem kijavító nyelvészet ebben csak a sztenderdtől lát eltérést, nem a nyelv szabályaitól általában. Nézetében mindegyik nyelvváltozatnak, köztük a dialektusoknak is megvan a saját normájuk. Következésképpen ebben a nézetben a Bokor 2007 által elítélt jelenség például Tolcsvai Nagy Gábor szerint nem hiba egyes dialektusokban, és a magyar nyelvben sem általában.[4] Ennek a nyelvészeti irányzatnak a nézetében egyetlen anyanyelvét használó normális felnőtt nyelvhasználata sem tekinthető hibásnak, ha nem nyelvbotlás.[5] Szerinte csak az hiba, ami a nyelv egészének a szabályaitól tér el, például ha valaki magyarul a házból szóalak helyett a házből szóalakot mondja.[4]

A nyelv azon területei, amelyekben hibák lehetségesek[szerkesztés]

Hibák létezhetnek a nyelvhasználat mindegyik területén.[6]

Egyes hibák a nyelvi kompetenciát érintik. Ilyenek a kiejtési hibák, a grammatikai (alaktani és mondattani) szerkezetek szabályaitól való eltérések, valamint a szemantikai hibák, például szavak használata olyan jelentésekkel, amelyekkel nem rendelkeznek.

Más hibák a kommunikatív kompetenciára vonatkoznak. Ezek olyan nyelvi elemek, amelyek nem felelnek meg a beszédhelyzetnek. Ilyen hiba például ha a beszélő nem udvariassági grammatikai alakot használ olyan címzetthez szólva, akivel ilyet kellene használnia az adott nyelvközösség civilizációs normái szerint. Példa erre a magyar nyelvben a tegezés a magázás vagy az önözés helyett.

A nyelv írott aspektusát is érintik hibák, a többi kompetenciát illetően kívül a normatív nézet szerinti helyesíráshoz viszonyítva.

Hibák okai és típusai[szerkesztés]

A tisztán leíró nyelvészet szempontjából tekintett hibáknak több okuk lehet.

Anyanyelvüket használó egyes személyek nyelvi hibái megsérült agyuk rendellenes működésének tudhatók be. Ilyeneket okoz például a Broca-afázia. Az ebben szenvedő beteg részben vagy teljesen mellőzi a mondattani szabályokat, a viszonyszókat, a ragozást stb., pl. Két…. orvos, és ... harminc perc ... és ... igen ... és ... kórház.[7]

Akármelyik anyanyelvét beszélő normális személy véthet alkalmi hibákat, azaz nyelvbotlásokat, amelyekről tudja, hogy hibák, és rendszerint azonnal kijavítja őket. Angol példák:

  • szóeleji beszédhangok felcserélése két olyan szó között, amelyek alakját csak ezek különböztetik meg: left hemisphere ’baloldali agyfélteke’ helyett heft lemisphere;[8]
  • szó végződésének áttevése a következő szóra: It's not telling us anything new ’Ez nem mond nekünk semmi újat’ helyett It's not tell ussing anything new;[8]
  • szó helyettesítése olyannal, amellyel valamilyen szemantikai viszonyban van, például antonimájával: sure ’biztos’ helyett unsure ’bizonytalan’;[8]
  • szavak felcserélése úgy, hogy értelmetlenek lesznek az egyébként helyes grammatikai alakjukkal a szemantikailag értelmetlenné lett mondatban: Take the steaks out of the freezer ’Vedd ki a hússzeleteket a mélyhűtőből’ helyett Take the freezes out of the steaker;[8]
  • véletlenszerű szóalakvegyülés: Mozart’s symphonatasMozart szimfonátái’ ← symphoniesszimfóniák’ + sonatasszonáták’;[8]
  • szavak szegmenseinek felcserélése úgy, hogy értelmes szavakat eredményez, és a szószerkezet vagy a mondat is értelmes marad magában, de értelmetlen lesz a kontextusában: the key of my flat ’a lakásom kulcsa’ helyett the flea of my cat ’a macskám bolhája’.[9]

Az anyanyelvüket tanuló gyerekek is hibáznak. Egyes hibáik analógián alapulnak, például amikor szabályosakká tesznek rendhagyó alakokat: kötjed meg a cipőmet, festjed be a házat, öltöztets át.[10]

Az analógia lehet oka olyan normális felnőtt nyelvi hibájának is, akinek nem sztenderd nyelvváltozati az anyanyelve, és nem ismeri eléggé a sztenderdet, de meg akar felelni neki. Az ilyen hiba neve „hiperkorrekció (túlhelyesbítés)”. Példa erre a suksükölő alakot létrehozó szabály kerülése felszólító módú alakokban is, mint az Azt akarom, hogy ő nyitja ki az ajtót mondatban.[11]

A számukra idegen nyelvet beszélők is hibáznak, főleg a tanulása időszakában, mivel nem ismerik a szabályokat, vagy még nem gyakorolták be őket. Ennek is oka lehet az analógia. Például a francia nyelvet tanuló szabályossá teszi a rendhagyó többes számú alakokat. Ebben a nyelvben szabály szerint ez az alak nem különbözik a beszédben az egyes számútól, csak írásban, pl. le mouton ’a birka’ – les moutons ’a birkák’. Analógia útján ezzel le cheval ’a ló’ rendhagyó les chevaux (ejtsd lésvo) többes száma a szabályos les chevals alakúvá válik.[12]

Az idegen nyelvet beszélők hibáinak egy másik oka az ún. „interferencia” vagy „negatív transzfer”. Ez abban áll, hogy az anyanyelvük egyik vagy másik szabályát alkalmazzák az idegen nyelvre. Ilyen hibák előfordulnak a nyelv mindegyik aspektusában. Példák:

  • hangtani interferencia, például idegen beszédhang kiejtése úgy, ahogy az anyanyelvben: a spanyol vagy orosz [r] kiejtése [ʁ]-ként a francia ajkúak által;[12]
  • alaktani interferencia például főnév nemének alkalmazása a megfelelő, de más nemű szóra az idegen nyelvben: le mort (hímnemben, mint a német der Tod) a francia nőnemű la mort ’a halál’ helyett;[12]
  • mondattani interferencia, pl. I am going at school francia beszélő használatában az angol I am going to school ’Iskolába megyek’ helyett, mivel a két angol elöljárószónak csak egy francia felel meg;[12]
  • lexikai-szemantikai interferencia, amit az ún. „hamis barátok” okoznak, azaz olyan szavak, amelyek alakja azonos vagy hasonló, esetleg közös eredetű is két nyelvben, de különböző jelentésűek, például:
(magyarul) gimnázium vs. (angolul) gymnasium ’tornaterem’;[13]
(angolul) figure ’szám’ vs. (franciául) figure ’arc’;[14]
(angolul) cold ’hideg’ vs. (olaszul) caldo ’meleg’;[14]
(spanyolul) presidio ’börtön’ vs. (németül) Präsidium ’elnökség’;[14]
(olaszul) macchina ’gép’, ’autó’ vs. (franciául) machine csak ’gép’.[12]

Attitűdök a hibát illetően[szerkesztés]

A tisztán leíró nyelvészet úgy viszonyul az anyanyelvét használó személy a sztenderd nyelvváltozat szabályaitól való eltéréseihez, mint akármelyik nyelvi elemhez, és csak megállapítja, hogy melyik nyelvváltozathoz tartozik egyikük vagy másikuk. Ezzel szemben a normatív nyelvészet előírja a sztenderd szabályokat, és hibákként ítéli el az ezektől való eltéréseket annak nevében, amit nyelvművelésnek nevez.[15][16]

Az idegennyelv-oktatás alapja általában a sztenderd nyelvváltozat, de ezen a területen nincs szó a hibák elítéléséről. Ezzel kapcsolatban létezik egy ún. „köztes nyelv” elmélet, amely a hibaelemzést propagálja. Ez olyan módszer, amellyel azonosítják, osztályozzák és rendszeresen értelmezik a tanulók hibáit. Ez arra hivatott, hogy tükrözze a tanuló által elért kompetenciaszintet, és hogy tanítási módszerek és anyagok kidolgozásának legyen az alapja.[17][18][19] Eszerint az elmélet szerint a hibák olyan ún. „köztes rendszerek” részei, amelyek a tanulás folyamatában vannak jelen. Azt nevezik köztes nyelvnek, amit e folyamat időszakában használ a tanuló.[20][21]

A hiba szerepe a nyelvtörténetben[szerkesztés]

Mivel a nyelv folyamatosan változik, mindegyik változás hibának számíthat, amikor megjelenik. A nyelvtörténet során sok hiba elterjedt, meghonosodott, és ha a nyelvnek van sztenderd változata, az is befogadott belőlük.

Ennek egyik példája az a népetimológiai jelenség, amely alapja szószerkezetek tagjai közötti határ hibás értelmezése. Például az angol nyelvben adder egyes kígyófajok elnevezése. Az óangolban ez naddre volt, határozatlan névelővel a naddre, majd ezt a szószerkezetet an adder-ként értelmezték.[22] A franciában ilyen eset a griotte ’meggy’ szóé. Az ófranciában határozott névelővel l’agriotte volt, de a modern franciában la griotte lett.[23]

Hiperkorrekció egyes esetei is bekerültek a sztenderdbe, főleg jövevényszavak. Például a söntés szó a német Schenktisch (< schenken ’tölteni’ + Tisch ’asztal’) származéka. A magyar -és szóvég részben hiperkorrekcióval, részben az -és/-ás névszóképzős főnevek analógiás hatására alakult.[24] A magyar szám szót átvette a román nyelv előbb a samă hasonló hangzású alakban, majd ezt a moldvai nyelvjárások sajátosságaként értelmezték, amely nincs meg a munténiai nyelvjárásokban, és, mivel ez a sztenderd alapja, a neki megfelelő seamă alakban fogadta el.[25]

Metatézis, azaz hangok vagy hangcsoportok felcserélése a szóban gyakran fordul elő nyelvbotlásként, ezért sok metatézises szóalak keletkezett az alapnyelvből örökölt egyes szavakban, valamint jövevényekben is, és ilyenek a sztenderdben is vannak, például:

(magyarul) féntereg vagy fentereg > ténfereg;[26]
(latinul) formaticum > (franciául) fromage ’túró, sajt’;[27]
(latinul) periculum > (spanyolul) peligro ’veszély’;[27]
(latinul) integrum > (románul) întreg ’egész’;[28]
(óangol) brid > (modern angol) bird;[22]
(protoszláv) *berza > ószláv brěza > (BHMSZ)[29] breza ’nyírfa’;[30]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Crystal 2008, 173. o.
  2. a b Bidu-Vrănceanu 1997, 11. o.
  3. Bokor 2007, 280. o.
  4. a b D. Magyari 2007.
  5. Andersson és Trudgill 1990 a következőt állítja: (angolul) We believe, as do most linguists, that native speakers do not make mistakes ’Úgy véljük, mint a legtöbb nyelvész, hogy az anyanyelvüket beszélők nem vétnek hibákat’ (idézi Nordquist 2020).
  6. Bidu-Vrănceanu 1997, 11. o. nyomán szerkesztett szakasz.
  7. Bánréti 2006, 461. o.
  8. a b c d e Bussmann 1998, 1111. o.
  9. Bussmann 1998, 1116. o.
  10. Albertné Herbst 2007, 694. o.
  11. Kontra 2006, 388. o.
  12. a b c d e Dubois 2002, 252–253. o.
  13. Holló 2006, 727. o.
  14. a b c Bussmann 1998, 405. o.
  15. Sándor 2006, 706–708. o.
  16. Bidu-Vrănceanu 1997, 144–145. o.
  17. Holló 2006, 720. o.
  18. Crystal 2008, 173. o.
  19. Bidu-Vrănceanu 1997, 50. o.
  20. Bussmann 1998, 582. o.
  21. Dubois 2002, 254. o.
  22. a b Crystal, p 303. o.
  23. Grevisse – Goosse 2007, 207. o.
  24. Zaicz 2008, söntés szócikk.
  25. Bidu-Vrănceanu 1997, 238. o.
  26. Zaicz 2008, ténfereg szócikk.
  27. a b Dubois 2002, 302. o.
  28. Constantinescu-Dobridor 1998, metateză szócikk.
  29. Bosnyák, horvát, montenegrói és szerb nyelv.
  30. Bussmann 1998, 746. o.

Források[szerkesztés]

  • (angolul) Andersson, Lars – Trudgill, Peter. Bad language (Rossz nyelv). Oxford (Anglia) – Cambridge (Massachussets, USA): Blackwell. 1990
  • (románul) Avram, Mioara. Gramatica pentru toți (Grammatika mindenkinek). 2. kiadás. Bukarest: Humanitas. 1997. ISBN 973-28-0769-5
  • Bánréti Zoltán. 23. fejezet – Neurolingvisztika. Kiefer Ferenc (szerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006, ISBN 963-05-8324-0. 54–79. o.; az interneten: A magyar nyelv. Digitális Tankönyvtár. Letölthető PDF. 460–514. o. (Hozzáférés: 2020. március 15.)
  • (románul) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Dicționar de termeni lingvistici (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az interneten: Dexonline (DTL) (Hozzáférés: 2020. március 15.)
  • (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002
  • (franciául) Grevisse, Maurice – Goosse, André. Le bon usage. Grammaire française (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. ISBN 978-2-8011-1404-9
  • Holló Dorottya. 32. fejezet – Idegennyelv-tanulás, idegennyelv-oktatás. Kiefer Ferenc (szerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006, ISBN 963-05-8324-0. 54–79. o.; az interneten: A magyar nyelv. Digitális Tankönyvtár. Letölthető PDF. 718–731. o. (Hozzáférés: 2020. március 15.)
  • Kontra Miklós. 19. fejezet – A határon túli magyar nyelvváltozatok. Kiefer Ferenc (szerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006, ISBN 963-05-8324-0. 54–79. o.; az interneten: A magyar nyelv. Digitális Tankönyvtár. Letölthető PDF. 380–401. o. (Hozzáférés: 2020. március 15.)
  • (angolul) Nordquist, Richard. What Is a Grammatical Error? (Mi grammatikai hiba?). Thought.Co. Frissítve: 2020. február 5) (Hozzáférés: 2020. március 15.)
  • Sándor Klára. 31. fejezet – Nyelvtervezés, nyelvpolitika, nyelvművelés. Kiefer Ferenc (szerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006, ISBN 963-05-8324-0. 54–79. o.; az interneten: A magyar nyelv. Digitális Tankönyvtár. Letölthető PDF. 693–717. o. (Hozzáférés: 2020. március 15.)