Hermann Carl Vogel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hermann Carl Vogel
1905-ben
1905-ben
Életrajzi adatok
Született 1841. április 3.
Lipcse
Elhunyt 1907. augusztus 13. (66 évesen)
Potsdam
Nemzetiség szász
Állampolgárság német német
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Lipcsei Egyetem (1863–1867)
Pályafutása
Szakterület Csillagászat
Kutatási terület Asztrofizika
Tudományos fokozat egyetemi doktor (Jénai Egyetem, 1870)
Munkahelyek
Szakmai kitüntetések
Akadémiai tagság
  • Porosz Királyi Tudományos Akadémia
  • Göttingeni Tudományos Akadémia,
  • Szentpétervári Tudományos Akadémia
  • Orosz Tudományos Akadémia,
  • Leopoldina Tudományakadémia
  • Amerikai Tudományos és Művészeti Akadémia (American Academy of Arts and Sciences)

Hatással volt
Hatással voltak rá
Sírköve a potsdami Einsteinparkban a nagy refraktor mögött

Hermann Carl Vogel (Hermann Karl Vogel; Lipcse, Szászország 1841. április 3.Potsdam, 1907. augusztus 13.) amerikai csillagász, Edward Charles Pickering mellett a kettőscsillagok színképelemzésének másik úttörője.

Élete[szerkesztés]

Pedagógus apa gyermekeként született Lipcsében. A Drezdai Politechnikum elvégzése után 1863-ban a Lipcsei Egyetemen folytatta tanulmányait. Egyetemi évei alatt Karl Christian Bruhns asszisztenseként részt vett a kettőscsillagok megfigyelésének Friedrich Wilhelm Rudolf Engelmann által vezetett programjában. 1867-ben diplomázott, majd a lipcsei csillagvizsgálóban állt munkába. Eközben 1870-ben, a Jénai Egyetemen védte meg a csillagködökről és csillaghalmazokról írt doktori disszertációját.

Még ebben az évben leszerződött von Bülow báró császári kamarás magán csillagvizsgálójába (Sternwarte Bothkamp), amit Karl Friedrich Zöllner javaslatára állítottak fel a Kieltől 20 km-rel délre, Bothkampban épült családi kastélyban. A bothkampi csillagvizsgálót gyakran nevezik „az asztrofizika bölcsőjének”: Vogel itt próbálta meg először a csillagok látósugár menti elmozdulását a színképvonalak eltolódásával mérni; asszisztense Wilhelm Oswald Lohse volt.

A bothkampi állomás beüzemelése közben kiderült, mik azok a fontos többletek, amikhez egy jól működő asztrofizikai obszervatóriumban szükség lenne. Ehhez le kellett győzni a konzervatív akadémikusok ellenállását, így az új csillagdát csak 1874 késő őszén kezdték építeni a potsdami Telegrafenberg dombján. A Potsdami Obszervatórium 1882-re készült el, és első igazgatója Vogel lett.

Munkássága[szerkesztés]

Karl Friedrich Zöllner biztatására már bothkampi éveiben megpróbálta kimutatni, hogy eltolódnak-e a színképvonalat az egyes csillagok spektrumaiban, és ha igen, mi lehet ennek az oka; ezzel a csillagászati fotometria és spektroszkópia egyik megalapozójává vált. Elsőként mutatta ki (1871-ben) a színképvonalak eltolódásából a Nap tengely körüli forgását. Alosztályok bevezetésével (1874-ben) finomította Pietro Angelo Secchi színképosztályozó rendszerét, ez a finomított beosztás vált később a csillagok fejlődési sorának alapjává.

A Potsdami Obszervatórium korszerű fényképészeti berendezéseivel már elég pontosan tudta mérni a csillagok színképének eltolódását (ami a korábban ezzel próbálkozó Ernst Machnak és William Hugginsnak még nem sikerült), amiből a Doppler-effektus alapján ki tudta számolni a Szíriusz, a Procyon, a Rigel és az Arcturus sugárirányú sebességét. Spektroszkópiai módszerekkel bebizonyította, hogy az Algol (β Persei) és a Spica (α Virginis) valójában kettőscsillag. Julius Scheinerrel együttműködve meghatározta az Algol fényesebb csillagának sugárirányú sebességét, a két csillag átmérőjét és távolságát, majd tömegüket is. Eredményeik alapján a „spektroszkópiai kettőscsillagok” kutatása gyors fejlődésnek indult.

Rendszeresen gyűjtötte az északi csillagos égbolt csillagainak fényesség- és színképadatait. Úgy vélte, a csillagászok tartoznak annyival az utókornak, hogy rögzítsék az égi objektumok általuk megfigyelhető állapotát, hogy később a változások kimutathatók legyenek. Az égi egyenlítőtől délre fekvő, 15 fok széles sáv spektrális katalógusának összeállítását 1874-ben Konkoly-Thege Miklósra bízta (őt ebben a munkában asszisztense, Kövesligethy Radó segítette.[1] A katalógus kiadását 1879-ben kezdte el, és az 1907-ben már 14 200 csillag adatait tartalmazta.

Főbb művei[szerkesztés]

Legtöbb munkája a bothkampi, majd a potsdami csillagda kiadványaként, az Astronomische Nachtrichtenben, illetve akadémiai kiadványként jelent meg.

Emlékezete[szerkesztés]

Nevét őrzi:

  • egy kráter a Holdon,
  • egy kráter a Marson,
  • egy aszteroida.

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Hermann Carl Vogel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.


Források[szerkesztés]