Edward Charles Pickering

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Edward Charles Pickering
Edward Charles Pickering 06050r.jpg
Életrajzi adatok
Született 1846. július 19.
Boston
Elhunyt 1919. február 3. (72 évesen)
Cambridge
Nemzetiség amerikai amerikai
Állampolgárság amerikai amerikai
Iskolái Harvard Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Harvard Egyetem (1865)
Pályafutása
Szakterület Csillagászat, fizika
Kutatási terület Asztrofizika
Munkahelyek
Massachusetts Institute of Technology fizika professzor (1867–1876)
Harvard Egyetem csillagászat professzora (1877–1919)
Harvard obszervatórium igazgató (1877–1919)
Szakmai kitüntetések

Hatással volt
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Edward Charles Pickering témájú médiaállományokat.

Edward Charles Pickering (Massachusetts, Boston 1846. július 19.Cambridge, Massachusetts 1919. február 3.) amerikai csillagász, William Henry Pickering bátyja, Hermann Carl Vogel mellett a kettős csillagok színképelemzésének másik úttörője.

Élete[szerkesztés]

A Boston Latin School elvégzése után a Harvard Egyetemen diplomázott 1865-ben. 1867–1877 között a Massachusetts Institute of Technology fizika professzora volt, majd 1876-ban (1877-ben)[1] kinevezték az 1839-ben alapított Harvard obszervatórium (Harvard College Observatory) igazgatójává és a Harvard Egyetemen a csillagászat professzorává; ezeket a tisztségeket haláláig betöltötte.

1876-ban ő volt az Appalache Hegymászó Klub (Appalachian Mountain Club) egyik alapítója

Kezdeményezte, hogy a déli félgömb csillagainak megfigyelésére a Harvard hozzon létre fiók obszervatóriumot az Egyenlítőtől délre — a perui Arequipa obszervatóriuma 1891-től működik; eleinte főleg a Magellán-felhők és a gömbhalmazok megfigyelése tette ismertté.

Munkássága[szerkesztés]

A csillagászati fotometria és spektroszkópia egyik megalapozójaként ő fedezte fel az első spektroszkópiai kettőscsillagot. A csillagszínképek fényképezéséhez ő használt elsőként objektívprizmát.

A Harvard obszervatóriumban fiatal nőkből összeállított egy olyan csoportot, amely „emberi számítógépként” dolgozott. A csoportban dolgozott mások közt:

közülük Henrietta Swan Leavitt a változó csillagok periódusidejének meghatározásával, Antonia Caetana Maury a csillagok spektrumainak 22 osztályba sorolásával szerzett hírnevet.

Az obszervatóriumban már 1849-től gyűltek az égboltról készített fotólemezek, és rendszerezésükre nem volt elég ember. Pickering ambiciózus tervet dolgozott ki katalogizálásukra. Azt akarta, hogy a felvételeken azonosított több ezer csillagot fényességük alapján, lehetőleg standard értékeket használva sorolják be. Tudta, hogy a nőkre bízott munka egyhangú és unalmas, amire nem kapott volna hasonlóan képzett férfiakat ilyen kis fizetésért, de egyfajta kiváltságnak számított, mert az idő tájt a nők kutatóként nemigen dolgozhattak, így a csillagászati távcsöveket sem kezelhették.[2] A csoport (főleg Antonia Maury és Annie Jump Cannon) több mint 20 000 állócsillag fényességét határozta meg Draper-féle asztrográffal, emellett fotometrikus méréseket végzett a Naprendszer holdjain. Eredményeik az obszervatórium évkönyvében (Annals of the Harvard College Observatory) jelentek meg.

Több kísérletet tettek a csillagok spektrumainak tipizálására, ezek egyikében a csoportokat az ábécé nagybetűivel jelölték. Végül 1900 táján az egész addigi munkát kritikusan átvizsgálták, egyes csoportokat megszüntettek, a korábbi sorrendet megváltoztatták, így alakult ki a ma használatos csillagászati színképosztályozás alapja, a Harvard-osztályozás, amiben az osztályok O–B–A–F–G–K–M sorban a fehértől a vörös felé haladva, tehát a hőmérséklet csökkenésének rendjében követik egymást (ezt a sort később egészítették ki az R, N és S különleges osztályokkal). Immár ezt a rendszert használva 1903-ban adták ki első fotografikus atlaszukat az északi félgömb 12 magnitudónál fényesebb csillagairól.

Az észlelést jelentősen felgyorsította Pickeringnek az az újítása, hogy óriási prizmát tett a távcső objektívje elé, így egyszerre egy egész csoportnyi csillag színképét fel tudták venni. Ennek eredményeként összefoglaló művük, a Henry Draper Catalague (HD) 225 300 csillag adatait tartalmazta.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Elements of Physical Manipulations (2 kötet, 1873–76).

Emlékezete[szerkesztés]

Nevét őrzi:

  • egy kisbolygó (784 Pickeringia),
  • egy holdkráter (öccsével, William Henry Pickeringgel közösen),
  • egy marskráter,
  • az ionizált hélium színképvonalainak Pickering-sorozata.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 780. o. ISBN 9639257117  
  2. Exploratorium note

Fordítás[szerkesztés]


Források[szerkesztés]