Kettőscsillag

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
A Messier 40 jelű objektum, egy kettőscsillag (Winnecke 4)
Egy fedési kettős fényességváltozása[1][2]
A β Lyrae fedési kettős animációja. A rendszert akkréciós korong veszi körül.

Kettőscsillag alatt két olyan csillag együttesét értjük, ahol az egymáshoz képesti mozgás során a két komponens tömegvonzása meghatározható. Az észlelő csillagászatban azonban ebbe a kategóriába sorolják az optikai, tehát egymással fizikai kapcsolatban nem álló kettősöket is, mivel pusztán a látvány alapján a kettősség eredete nem tisztázható. A legismertebb, szabad szemmel is megfigyelhető kettős az Alcor és a Mizar (Nagy Medve csillagkép), a kis távcsővel megfigyelhetők egyike az Albireo (narancs/kék pár, Hattyú csillagkép).

Igen gyakori, hogy nemcsak kettő, hanem három vagy még több csillag van egy csoportban. A magyar szóhasználatban viszonylag ritkán használják a többszörös csillag megnevezést; kettőscsillag alatt tehát többszörös csillagokat is értünk.

A kettőscsillagok típusai[szerkesztés]

Fizikai kettősök legnagyobb távolsága[szerkesztés]

Ha a világegyetemben csak két csillag létezne, azok egymás körül keringenének végtelen hosszú ideig, akármekkora távolság van közöttük.

A valós világegyetemben az egymás körül keringő csillagokra hatással vannak a többi csillagok, amik a kettős egyik tagjára nagyobb gravitációs hatást gyakorolnak, így annak pályája kissé megváltozik, és több hasonló hatás eredményeképpen a kettős eltávolodhat, majd elválhat egymástól (kellően hosszú idő alatt).

A fizikai kettősök egymástól való legnagyobb távolsága a számítások szerint mintegy 0,5 parszek (1,6 fényév) lehet, ebben az esetben a két csillag statisztikailag már 100 millió év alatt elválhat egymástól. Ha a távolságuk egymástól csak 0,1 parszek (0,3 fényév), akár 1 milliárd évig is stabilan együtt tudnak maradni.[3]

Kettőscsillag-katalógusok[szerkesztés]

  • General Catalogue of Double Stars Within 121° of the north pole (BDS) 1906-ban adta ki Burnham.
  • New General Catalogue of Double Stars Within 120° of the north pole (ADS) 1932-ben publikálták, 17 180 párt tartalmazott, összeállítása R. G. Aitken és E. Doolittle munkásságának köszönhető.
  • Index Catalogue of Visual Double Stars (IDS) 1963-ban adták ki, 64 247 kettőst tartalmazott.
  • Washington Double Star Catalog (WDS) 1984-ben tették közzé az IDS átdolgozása és kibővítéseként. (mintegy 100 000 kettőscsillagot tartalmaz, amit folyamatosan bővítenek)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. D. Gossman, Light Curves and Their Secrets, Sky & Telescope (October 1989, p.410)
  2. Eclipsing Binary Simulation, Cornell Astronomy
  3. Astronomy folyóirat, USA 2018 januári szám, 45. o.

Források[szerkesztés]

  • Washington Double Star Catalog (angolul)
  • R. Argyle, Webb Deep-Sky Handbooks & Observing Guides, Volume 1, Double Stars, second edition, Webb Deep-Sky Society, 1986. Contains lots of great practical advice on observing these objects. (angolul)
  • The Journal of Double Star Observations, an electronic quarterly journal published by the University of South Alabama, containing papers by both amateur and professional observers. Edited by R. K. Clark & R. Mollise, it can be downloaded without charge at: http://www.jdso.org (angolul)
  • R. G. Aitken, The Binary Stars, Dover Publications, 1963. The acknowledged professional-level classic work by one of the greatest of all double star observers. (angolul)
  • European Space Agency, Double and Multiple Systems Annex of the Hipparcos and Tycho astrometric catalogs, 1997. Based on the two amazing astrometric satellites of the same names, this compilation provides incredibly precise values of the various positional parameters of this class of stars. (angolul)
  • A. Hirshfield and R. Sinnott, Sky Catalogue 2000.0, Volume 2, Sky Publishing and Cambridge University Press, 1985. One of two companion volumes to Wil Tirion’s famed Sky Atlas 2000.0, this is perhaps the most useful and comprehensive of all such compilations. It contains data on more than 8,000 double and multiple stars, in addition to thousands of other types of deep-sky objects. (angolul)
  • J. Mullaney, Double and Multiple Stars and How to Observe Them, Springer-Verlag, 2005. This upbeat, non-technical overview of the subject emphasizes the pleasure to be derived from observation of these starry jewels, in addition to pointing out areas for useful work by amateur astronomers. (angolul)
  • W. H. Smyth, The Bedford Catalogue, Volume 2 of a Cycle of Celestial Objects, Willmann-Bell, 1986. This reprinted classic from 1844 is the one that really “started it all” in terms of turning observers onto the fascinating world of deep-sky observing with small instruments. The majority of its 850 objects are double and multiple stars. (angolul)
  • R. Tanguay, The Double Star Observer’s Handbook, self-published, 2003. An amazingly comprehensive and useful text covering all aspects of serious double star observing by both amateur and professional astronomers. It’s been compared to a much-needed, modern version of Aiken’s classic work, The Binary Stars. (angolul)
  • T. W. Webb, Celestial Objects for Common Telescopes, Volume 2, Dover Publications, 1962. First published in 1859 as a single volume, this charming classic quickly became the most loved and used guidebook of its day - popularity that has continued right up to the present time. Later editions contain nearly 4,000 objects, some 90 percent of which are double and multiple stars. (angolul)
  • First known binary star discovered to be triplet…and more December 10, 2009 (angolul)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]