Karl Friedrich Zöllner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karl Friedrich Zöllner
Johann Karl Friedrich Zollner.jpg
Született 1834. november 8.[1]
Berlin
Elhunyt 1882. április 25. (47 évesen)[1]
Lipcse
Állampolgársága német
Foglalkozása
Iskolái Humboldt Egyetem

Karl Friedrich Zöllner (Berlin, 1834. november 8.Lipcse, 1882. április 25.) német asztrofizikus, a csillagászati fotometria korszerűsítője.

Élete[szerkesztés]

Berlinben és Bázelban fizikát és természettudományokat tanult. Berlinben főleg fotometriai problémákkal foglalkozott, és Bázel is hasonló témát kapott: galvanikusan izzított platinahuzalok fényemisszióját kellett tanulmányoznia. Doktori disszertációját a berlini egyetemen az izzó platina fényességének egzakt méréséről készítette. 1862-ben a lipcsei egyetem tanára, 1865-ben professzora lett; 1869-ben a Porosz Tudományos Akadémia tagja.

Munkássága[szerkesztés]

Még berlini egyetemista korában úgy vélte, hogy az állócsillagok némely kémiai és fizikai tulajdonságaira következtethetünk, ha prizmával felbontjuk fényüket. Professzora, Heinrich Wilhelm Dove ezt az elképzelést imígyen torkollta le:

„Hogy mik a csillagok, nem tudjuk, és sohasem fogjuk megtudni!”

1857-ben, amikor a bécsi Császári Tudományos Akadémia másodszor is pályázatot tűzött ki minél több csillag fényességének minél pontosabb megmérésére (az első pályázat 1854-ben eredménytelen maradt), Zöllner az általa feltalált új asztrofotométerrel pályázott. Ennek korszakos újdonsága az volt, hogy a távcsövön érkező csillagfényt egy pontszerű fényforrás polarizációs prizmán áthaladó fényével hasonlították össze, így határozva meg a csillag fényességét. A műcsillag fényének erőssége állítható volt, így ki tudta használni az emberi látásnak azt a tulajdonságát, hogy pontosabban meg tudjuk becsülni, mikor azonos két pont fényessége, mint azt, hogy ha eltérőek, akkor mennyire különböznek egymástól. A mérés további javítására műszerét színkiegyenlítő feltéttel is felszerelte; a műszert kalibráló méréssorozattal ellenőrizte. Az akadémikusok a pályázatot elutasították, arra hivatkozva, hogy abban túl kevés a tényleges fényességmérés (a pályázat ismét eredménytelen lett). Zöllner azonban dolgozatára kiváló kritikát kapott a nagyhírű Astronomische Nachtrichte folyóirattól. A Zöllner-féle fotométer néhány éven belül az összes, magára valamit is adó csillagvizsgáló alapműszerévé vált, mert vele a csillagok fényességét egy nagyságrenddel kisebb hibával meg lehetett határozni, mint a korábbi módszerekkel (ráadásul a mérés gyors és egyszerű volt).

A színképelemzéssel a csillag anyagi összetevői is meghatározhatóvá váltak. Az elsők között ismerte fel, hogy a csillagok Pietro Angelo Secchi által elkülönített színkép-osztályai különbözőségének oka a csillagok felszíni hőmérsékletének különbözősége. Ezt az álláspontját kísérletekkel és elméleti megfontolásokkal is alátámasztotta. Nemcsak csillagok, de üstökösök és bolygók fényességét és színképét is vizsgálta. Különösen érdekelték a változó csillagok. Ezek változó fényerejét azzal magyarázta, hogy kihűlésük közben nagy salakfolt(ok) alakul(nak) ki felszínükön, és ezek nem sugároznak fényt — ez az elképzelése idővel tévesnek bizonyult.

Tökéletesítette a Nap észlelésére használt protuberancia-spektroszkópot. A Nap spektroszkópiai megfigyelésének egyik úttörője.

Látáselméleti kérdésekkel is foglalkozott.

Főbb művei[szerkesztés]

1861-ben megjelentette a fotometria általános elméletét.

Emlékezete[szerkesztés]

Róla nevezték el az általa felfedezett Zöllner-illúziót, elemeit pedig Zöllner-féle párhuzamosoknak.

  • Nevét őrzi még:
    • az általa tervezett fényességmérő műszer,
    • egy spektroszkóptípus,
    • egy földrengésjelző műszer,
    • egy holdkráter.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 2014. április 9.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]