Ugrás a tartalomhoz

Arcturus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arcturus
Az Arcturus csillag az Ökörhajcsár csillagképben
Az Arcturus csillag az Ökörhajcsár csillagképben

Más jelölésekHR 5340, BD+19 2777[1]
Megfigyelési adatok
CsillagképÖkörhajcsár
EpochaJ2000
Rektaszcenzió14h 15m 39,7s
Deklináció+19° 10′ 57″
Távolság36,7
Látszólagos fényesség−0,05[2]
Abszolút fényesség
  • -0,38
  • -0,304
Színkép típusaK1.5IIIFe-0.5[1]
Pályaadatok
Évi parallaxis87,5 milliívmásodperc
Radiális sebesség−5,16 km/s
Sajátmozgás
rektaszcenzióban-1092,66 mas/év
deklinációban-1999,96 mas/év
Fizikai adatok
Tömeg2,6×1030 kg,
1,3 M
Színindex (B-V)1,23[1]
Luminozitás+215 L
Forgási adatok
Radiális forgási sebesség 4,2 km/s[3]

Az Arcturus (más nevein: α Boo, α Bootis; magyarul: a Medve Őre) vörös óriás, az Ökörhajcsár csillagkép legfényesebb, az északi égbolt második legfényesebb, összességében pedig a harmadik legfényesebb csillag. A Földhöz viszonylag közel, 36,7 fényévre található. Az Arcturus egy K0 III típusú narancssárga óriáscsillag, magjában valószínűleg már minden hidrogén héliummá alakult, így vörös óriás stádiumban van.

Leírás

[szerkesztés]
Arcturus méretének összehasonlítása az Antares vörös szuperóriáshoz (balra) és a Naphoz (jobbra, fent) viszonyítva

Mint az égbolt egyik legfényesebb csillaga, az Arcturus már az ókor óta megfigyelés tárgya volt. Mezopotámiában Enlillel, az istenek urával hozták párhuzamba, polinéziai navigátorok pedig Hōkūleʻa-nak, "az öröm csillagának" nevezték. Hawaii szigetén az Arcturus a zenitcsillag, így amikor a hajóikkal a nyílt tengerre merészkedtek, és átszelték az Egyenlítőt, úgy találták meg a szigeteket, hogy az Arcturus pont a fejük felett volt. A visszaút se volt sokkal nehezebb, lévén Tahiti szigete felett a Szíriusz a zenitcsillag. A francia matematikus és csillagász, Jean-Baptiste Morin, 1635-ben elsőként figyelte meg távcsővel, ezzel ez lett az első csillag, amelyet nappal távcsővel figyeltek.

Mínusz 0,04-es magnitúdója miatt az égi egyenlítőtől északra a legfényesebb csillag, az éjszakai égbolton pedig a negyedik legfényesebb. Mivel azonban az Alfa Centauri egy kettőscsillag, így az Arcturus valójában a harmadik legfényesebb önálló csillag. Mindkét földtekén látható, május elején delel az égbolton. Könnyen meg lehet találni és fel lehet ismerni jellegzetes színe miatt, a Spica és a Göncölszekér nyomát követve.

Az Arcturus egy K0 III típusú csillag, 110-szer erősebb a fénye, mint a Napé, de ennek jelentős része az infravörös tartományban marad. Méretét és tömegét nehéz megbecsülni, de a jelek szerint valamikor éppen akkora lehetett, mint a mi Napunk. Ma 6-8,5 milliárd év közé teszik a korát, magjában pedig valószínűleg már a hélium fúziója is beindulhatott oxigénné és szénné. Ez a folyamat addig tart majd, míg a hélium el nem fogy, ekkor a külső rétegei leválnak, planetáris köddé alakulnak, és csak egy fehér törpe marad utána.

A csillag sajátmozgása gyors, jelenleg már majdnem a legközelebbi távolságra van a Naprendszertől, amelyet kb. 4000 év múlva fog elérni. Az Arcturus és 52 másik közeli társa hasonlóan mozognak, amely egy esetleges asszimilálódott törpegalaxist feltételez.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c VizieR. (Hozzáférés: 2009. április 16.)
  2. [1]
  3. Rotational and radial velocities for a sample of 761 Hipparcos giants and the role of binarity, SIMBAD

További információk

[szerkesztés]

Arcturus: a DSS2, az SDSS Data Release 1, 3, 4, 5, 6 és az IRAS képein, Hidrogén α, Röntgen- és ultraibolya tartományban, Asztrofotókon és Csillagtérképen. További cikkek és képek az objektumról WikiSky-on.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]