Naptömeg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Néhány csillag mérete, és tömege: a legkisebb a Pisztoly-csillag (340 R☉), mely egyben a legnehezebb is (150 M☉). A többi: Ró Cassiopeiae (450 R☉/40 M☉), Betelgeuse (1000 R☉/20 M☉), és a VY Canis Majoris (2100 R☉/30-40 M☉). (A Nap (1 R☉/1 M☉) a képen nem látható)

A naptömeg (szimbóluma M) a Nap tömege, ez a csillagászatban viszonyítási alap a csillagok és a náluk nehezebb égitestek tömegének szemléletessé tételéhez. Értéke 1,9891·1030 kg, a Föld tömegének 332 950-szerese, a Jupiter tömegének 1047,56-szorosa. A csillagok tömege jellemzően 0,08–100 naptömeg közti érték.

[1]

Értéke meghatározható, ha pontosan ismerjük az év hosszát, a Nap és a Föld távolságát (CsE) és a gravitációs állandó értékét.

A gravitációs állandót először Henry Cavendish mérte meg 1798-ban, torziós inga segítségével. A kapott eredmény mindössze 1%-kal tért el a ma használt értéktől.[2] A Nap precíz naponkénti parallaxisát a Vénusz 1761-es és 1769-es átvonulásakor határozták meg,[3] eredményként akkor 9 szögmásodpercet kaptak (az 1976-ban mért jelenleg használt értéke 8,794148 szögmásodperc). Ha ismert a naponkénti parallaxis, akkor a Föld alakjából meghatározható a Nap távolsága.[4]

Isaac Newton volt az első, aki megbecsülte a Nap tömegét. Principia című munkájában a Föld és a Nap tömegének arányaként 1/28 700-at ír. Később felfedezte, hogy számításhoz használt napparallaxis értéke hibás. Így rossz eredményre jutott, amikor megpróbálta kiszámítani a Nap távolságát (1 CsE). A Principia harmadik kiadásában az újraszámolt 1/169 282 érték jelent meg. A napparallaxis értéke valójában még kisebb, a helyes tömegarány pedig 1/332 946.[5]

A Nap tömege az életkorához viszonyítva lassan csökken. A tömegvesztés két különböző folyamat eredménye, a Nap mindkét folyamat során nagyságrendben hasonló mennyiséget veszít. Az egyik ilyen folyamat a magban lejátszódó magfúzió; a proton-proton ciklus során a csillag hidrogénkészlete héliummá alakul át. A tömeg-energia ekvivalenciából következően a tömeg egy része energiává alakul. Ezt az energiát a Nap kisugározza. A második ilyen folyamat a napszél, vagyis elektronok és protonok kibocsátása az űrbe.

Kapcsolódó mértékegységek[szerkesztés]

Egy naptömeg értéke más mennyiségekben kifejezve:

Az általános relativitáselméletből következően idővel, vagy hosszúsággal kifejezve:

Lásd még[szerkesztés]

Ajánlott irodalom[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  1. Castellani, V.; Degl'Innocenti, S.; Fiorentini, G.; Lissia, M.; Ricci, B. (1997. március). „Solar neutrinos: beyond standard solar models”. Physics Reports 281 (5-6), 309–398. o. DOI:10.1016/S0370-1573(96)00032-4.   Astronomical Almanac for the Year 1994.
  2. Holton, Gerald James; Brush, Stephen G.. Physics, the human adventure: from Copernicus to Einstein and beyond, 3rd, Rutgers University Press, 137. o. (2001). ISBN 0813529085 
  3. Pecker, Jean Claude; Kaufman, Susan. Understanding the heavens: thirty centuries of astronomical ideas from ancient thinking to modern cosmology. Springer, 291–291. o. (2001). ISBN 3540631984 
  4. Barbieri, Cesare. Fundamentals of astronomy. CRC Press, 132–140. o. (2007). ISBN 0750308869 
  5. Leverington, David. Babylon to Voyager and beyond: a history of planetary astronomy. Cambridge University Press, 126. o. (2003). ISBN 0521808405 

Ez a szócikk részben vagy egészben a Solar mass című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.