Abszolút fényesség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Égitest Abszolút fényesség (M)
Üstökösök
Hale–Bopp-üstökös -1,3[1]
Bolygók
Ceres, törpebolygó +3,34
Csillagok és extragalaktikus objektumok
Nap, csillag +4,83
Szíriusz, csillag +1,45
Betelgeuse, csillag -5,60
RR Lyrae típusú változócsillag 0,00
Rigel, csillag -7,00
Deneb, csillag -7,20
Nóva -7,50 – -8,80
LBV 1806-20, fényes kék változócsillag -14,20
Ia típusú szupernóva -19,30
Tejútrendszer -20,50
Messier 87 óriás elliptikus galaxis -22,00
Átlagos kvazár -25,50
3C 273 kvazár -26,70

Az abszolút fényesség (M) egy égitest fényessége meghatározott távolságból nézve, melyet magnitúdóban mérünk. (A fényesség annál nagyobb, minél kisebb számértékű).

Meghatározás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csillagok és galaxisok esetén azt mutatja meg, hogy 10 parszek távolságból milyen fényesnek látnánk, bolygók és más Naprendszerbeli égitestek esetén pedig azt, hogy milyen fényesnek látnánk, ha a Földtől és a Naptól is 1 csillagászati egység (CsE) távolságra lenne.

Mivel az abszolút fényességet a látszólagosból számítjuk, és ebből többféle is van (lásd Égitestek fényessége), ezt alsó indexben vagy szövegesen meg kell adni, mert esetenként nagyon eltérő is lehet. Így a Nap abszolút magnitúdója +4,83 a V (sárga) sávban és +5,48 a B (kék) sávban.

A csillagok abszolút fényessége -10M és 17M között mozog, a galaxisok abszolút fényességének értéke sokkal kisebb, mert fényesebbek, például az M87 elliptikus galaxis abszolút fényessége -22M.

Kiszámítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az abszolút fényesség számított mennyiség:

 M = m + 5 - 5\lg{r}\!\,

ahol M az abszolút fényesség, m a látszólagos fényesség (mindkettő magnitúdóban) és r a csillag távolsága parszekben.[2]

Amennyiben szükséges a csillagközi fényelnyelést figyelembe venni, akkor:

 M = m + 5 - 5\lg{r}\! - A r\,

ahol A a csillagközi fényelnyelés értéke. A Galaxis fősíkjában A=1 m/kpc, a galaktikus pólusok irányában azonban már csak A=0,1 m/kpc. A értéke erősen irányfüggő.[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szabó - Kiss - Sárnetzky: Vadászat a haldokló üstökösre. Élet és Tudomány, 2013. 51-52. szám (1606-1608. o.)
  2. Marik Miklós. Helyünk a világmindenségben A csillagászat alapjai. Budapest, 1989: Tankönyvkiadó, 139. o. ISBN 963 18 1883 7 
  3. [1]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]