Gustaf Gründgens

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gustaf Gründgens
Hamlet szerepében (1936)
Hamlet szerepében (1936)
SzületettGustav Heinrich Arnold Gründgens[1]
1899. december 22.[2][3][4][5][6]
Düsseldorf[7]
Elhunyt

Manila[2]
Állampolgársága
Házastársa1926–1929: Erika Mann
1936–1946: Marianne Hoppe
GyermekeiPeter Gorski
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Staatsschauspieler (1934)
  • Satyr buttons (1938. december 22.)[12]
  • a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal (1953)
  • Medaille für Kunst und Wissenschaft (Hamburg) (1959)
  • Német filmdíj (1961)
Halál oka
  • belső vérzés
  • kábítószer-túladagolás
SírhelyeOhlsdorfi temető
Színészi pályafutása
Aktív évek1920–1963
Tevékenységszínész
A Wikimédia Commons tartalmaz Gustaf Gründgens témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gustaf Gründgens , születési nevén Gustav Heinrich Arnold Gründgens (Düsseldorf, 1899. december 22. – Manila, Fülöp-szigetek, 1963. október 7.) német színpadi és filmszínész, színház- és filmrendező, színházigazgató. Egyik legfontosabb szerepében Mefisztót játszotta Goethe: Faust című tragédiájának több feldolgozásában. A nemzetiszocializmus idején Hermann Göring porosz miniszterelnök védence és támogatottja volt. 1932-től a Porosz Állami Színház (Preußisches Staatstheater) színésze, 1937–1945 között a színház főintendánsa volt. 1947-től haláláig düsseldorfi és hamburgi színházakat vezetett, munkáját több díjjal és kitüntetéssel ismerték el.

A nemzetiszocialista korszakban végzett tevékenységének megítélése ellentmondásos. Pályatársa és egykori sógora, Klaus Mann 1936-ban róla írta Mephisto c. regényét, ebből Szabó István 1981-ben azonos című mozifilmet rendezett, mely Oscar-díjat nyert. Gründgens emlékére 2011-ben Hamburgban megalapították a Gustaf Gründgens-díjat, melyet kiemelkedő színművészeti életművek elismeréseként adnak át kétévente.

Élete[szerkesztés]

Származása, tanulmányai[szerkesztés]

Emléktábla Düsseldorfban, Gründgens szülőházán (Graf-Adolf-Straße 92)

1899-ben született Düsseldorfban, apja Hubert Gründgens kereskedelmi alkalmazott, anyja Emmi Gründgens volt.[13] Egy húga volt, Marie Theresia („Marita”) Gründgens (1903–1985) színésznő, énekesnő, kabarettista. Eredeti keresztneve Gustav volt, felnőtt korában maga kérelmezte hivatalosan a Gustaf névforma használatát. A Düsseldorf-Fürstenwalli Főreáliskolában, az Düsseldorf-Oberkasseli Gimnáziumban (ma: Comenius Gimnázium) és a mayeni Megina-Gimnáziumban tanult.[14] Utóbbit 1917 tavaszán végbizonyítvánnyal fejezte be.[15]

1917 őszén behívták katonának.[16] A fegyveres frontszolgálat alól úgy bújt ki, hogy színházi gyakorlattal rendelkező színésznek mondta magát, így a saarlouis-i frontszínházhoz osztották be, ennek 1918-ra a vezetője is lett.[17] 1919–1920-ban a Louise Dumont és Gustav Lindemann vezetése alatt álló düsseldorfi színház (Düsseldorfer Schauspielhaus) színművészeti főiskoláján (Hochschule für Bühnenkunst) tanult Paul Henckels, Peter Esser és Elsa Dalands keze alatt.[18]

Színészi pályája[szerkesztés]

Pályája kezdetén rövid színpadi szerepeket kapott különféle városi színházakban: az 1920–21-es évadban Halberstadtban, az 1921–22-es évadban Kielben, az 1922-23-as évadban a Berlinben. Az 1923-as nyári évadban az eckernfördei színházban rendezőként debütált.[19]

1923-ban leszerződött Erich Ziegel (1876–1950) színigazgató társulatához, a Hamburgi Kamaraszínházba Hamburger Kammerspiele). Keresztnevének írásmódját Gustav-ról Gustaf-ra változtatta.[20] Klasszikus és kortárs darabokban is játszott, így Klaus Mann Anja und Esther és (1927-től) Revue zu Vieren című darabjaiban. A főszerepeket Gründgens, valamint a szerző Klaus Mann, annak nővére, Erika Mann (1905–1969), valamint Klaus menyasszonya, Pamela Wedekind játszották. 1926-ban Gründgens házasságot kötött Erika Mannal. 1928-ban Wedekind és Klaus Mann eljegyzése felbomlott, 1929-ben Gründgens és Erika Mann is elváltak.

1928-ban Gründgens Max Reinhardt társulatához szerződött, a berlini Német Színházhoz (Deutsches Theater). Belefogott a rendezésbe is. 1929 után sikeres operaelőadásokat és zenés kabaréesteket vitt színpadra.[21] 1930-ban kirobbanó sikert ért el Vicki Baum: Grand Hotel című színművének megrendezésével. A könyv és a színdarab később világsikerű lett, többször megfilmesítették.

1930-ban megkapta első komolyabb filmszerepét, Gustav Ucicky rendező Hókusz-pókusz című krimi-vígjátékában. 1931-ben játszotta el egyik legismertebb filmszerepét: Fritz Lang rendező M – Egy város keresi a gyilkost című bűnügyi filmjében a szervezett alvilág alvilág fejét, a „Mackóst” (der Schränker) alakította, aki bűnözőket is mozgósítja a mániákus gyerekgyilkos (Peter Lorre) keresésére.

1932-ben Gründgenst felvették a berlini Porosz Állami Színház (Preußisches Staatstheater, ma Schauspielhaus Berlin) társulatába. Első szerepe Mefisztó volt, Goethe Faust-jában. Olyan sikert aratott, hogy a szerepet még egy évtized múlva, 1941–42-ben is rendszeresen játszotta, amikor már a színház főintendánsa volt.[22]

A nemzetiszocialista rendszerben[szerkesztés]

Az 1933-ban hatalomra jutott nemzetiszocialista rendszerben Gründgens pályája felívelt. 1934-ben őt nevezték ki a berlini Porosz Állami Színház főintendánsává, és megkapta az Állam Színművésze (Staatsschauspieler) címet.[23]

1934. június 30-án sor került a hosszú kések éjszakája néven elhíresült eseményekre, amikor meggyilkolták a közismerten homoszexuális Ernst Röhmöt, a Sturmabteilung milícia vezetőjét, Hitler riválisát. 1934 decemberében Gründgens személyesen jelentkezett Hermann Göring porosz miniszterelnöknél, feltárta előtte saját homoszexuális hajlamát, és elbocsátását kérte az Állami Színház éléről. Göring azonban nem fogadta el a felmondást, és megerősítette tisztségében Gründgenst.[24]

1936 januárjában Gründgens a Porosz Állami Színházban Shakespeare Hamletjének címszerepét játszotta, Lothar Müthel rendezésében. Ofélia szerepét Käthe Gold játszotta. Az előadás ellen a nácipárt fő ideológusának, Alfred Rosenbergnek környezetéből irányított hecckampányt indítottak. Gründgens Hamletet magányos értelmiséginek ábrázolta, aki egy bűnöző uralkodó és állama ellen magányosan harcol és tragikusan elbukik. Rosenbergék Gründgens szemére vetették, hogy a kulcsmondatokat, mint a „Kizökkent az idő”, „Valami bűzlik Dániában” és „Dánia börtön” tendenciózusan túlhangsúlyozza, és az aktuális hatalom ellen beszél. A nácipárt központi kapja, a Völkischer Beobachter személyes támadást intézett Gründgens ellen, emiatt a színész Svájcba távozott, de még 1936 folyamán visszatért. Göring miniszterelnök porosz államtanácsosi címet adott neki. Ez a cím megóvta egy esetleges letartóztatástól.[24]

Második felesége, Marianne Hoppe (1935-ös kép)

1936-ban Gründgens másodszor is megnősült, Marianne Hoppe színésznőt (1909–2002) vette feleségül. Mivel mindketten biszexuális életet éltek, a hivatalosan elvárt házasság megkötése szükséges kompromisszum volt ahhoz, hogy mindkettőjüket megóvja a nemzetiszocialista üldöztetéstől annak ellenére is, hogy homoszexualitásuk ténye már közismertté vált, és nyilvánosan gúnyverseket költöttek róluk.[24][25] Házasságuk 1946-ig állt fenn.

A hivatalos házasság ellenére Gründgens továbbra is fenntartotta viszonyát férfi szeretőivel. Kivételes helyzetét és kapcsolatait felhasználva e személyek életét megvédte a náciktól. 1938 januárjában jóbarátját és titkárát, Erich Zacharias-Langhanst más homoszexuálisokkal együtt letartóztatták. Gründgens elérte Göringnél, hogy Langhans ne kerüljön koncentrációs táborba, „csak” kiutasítsák az országból. Hasonló módon közbenjárt több zsidó származású színész kollégájáért is, akiket sikerrel megmentett az elhurcolástól.[24]

Színházi munkája mellett filmszerepeket is vállalt. 1938-ban kinevezték a Terra nevű UFA-leányvállalat egyik filmgyártó csoportjának élére. Producerként készített néhány filmet, köztük az 1941-es Földöntúli muzsikát, amelyben ő maga Friedemann Bach zeneszerzőt játszotta.[23] 1938-ban a Tanz auf dem Vulkan című történelmi revüfilmben egy Debureau nevű színészt alakított, ez lett egyik kiemelkedő filmszínészi teljesítménye. Megrendezett néhány filmet. 1941-ben a Krüger apó (Ohm Krüger) című Anglia-ellenes propagandafilmben Joseph Chamberlain brit politikust, az 1940-ben megbukott Neville Chamberlain miniszterelnök apját formálta meg. (A film 1946 után tiltólistára került.)

Amikor Joseph Goebbels propagandaminiszter 1943. február 18-án meghirdette a „totális háború”-t, Gründgens önkéntes katonai szolgálatra jelentkezett, és őrvezetői (Gefreiter) rangban szolgált a németek által megszállt Hollandiában.[26]

Egy szabadságolás alkalmával, Berlinben megismerkedett Peter Gorskival (1921–2007), akivel élettársi viszonyra lépett.[27] Göring utasítására Gründgens 1944 elején Hollandiából visszatért Berlinbe. Nevét felvették a kiemelkedő tehetségű, megóvandó művészek nemzeti listájára (Gottbegnadetenliste).

1945-ig a berlini Porosz Állami Színház főintendánsaként, Göring személyes védelme alatt zavartalanul dolgozhatott. Ezt a színházat ugyanis a porosz miniszterelnök felügyelte, ellentétben az összes többi színházzal, melyek Joseph Goebbels birodalmi propagandaminiszter hatáskörében álltak.

A háború után[szerkesztés]

Gründgens és Antje Weisgerber a berlini Német Színházban, 1946. áprilisában, Carl Sternheim: A sznob c. darabjában

1945-ben Gründgenst egy feljelentés nyomán a berlini szovjet megszálló hatóság letartóztatta. 1946 tavaszáig a jamlitzi internáló táborban tartották fogva. Fogolytársának, Siegfried Lowitz színésznek visszaemlékezése szerint a főintendánsi (németül: Generalintendant) cím miatt a szovjetek Gründgenst magas rangú német tábornoknak vélték és (más „tisztgyanús” foglyokhoz hasonlóan) durva módszerekkel igyekeztek megfelelő vallomásra bírni. Nehéz krumplis zsákkal a hátán kellett állnia naphosszat. Fejjel lefelé lógatva utaztatták katonai járműveken. Ekkor keletkeztek krónikus hátfájdalmai, melyektől élete végéig szenvedett. Végül fogadott fia, Peter Gorski és régi színész kollégái a szovjet parancsnokságon hitelt érdemlő dokumentumok és fényképek benyújtásával igazolták, hogy Gründgens valójában az Állami Színház főigazgatója.[28] Ekkor kiengedték és (Lowitz beszámolója szerint) meghívták vendégszereplésre a Szovjetunióba.[29]

A nácitlanítás folyamán Gründgenst, számos kollégájának vallomása alapján „igazolták”, azaz felmentették a nácikkal való bűnös kollaborálás vádja alól. Felmentését döntő mértékben segítette Ernst Busch színész aktív kiállása. Ő az életét köszönhette Gründgensnek, aki 1943 novemberében ügyvédein keresztül elérte, hogy az elfogott Busch halálos ítéletét fogházra változtassák. További színész kollégái szóbeli és írásbeli vallomásokkal álltak ki Gründgens érdekében. A maga részéről Gründgens is kedvező vallomásával segítette felmentéshez több színész kollégáját, filmgyári és színházi munkatársát, köztük Emmy Göring színésznőt, Göring özvegyét és Veit Harlant is, az 1940-es Jud Süss antiszemita film rendezőjét.

Gründgens már 1946 tavaszán engedélyt kapott színházi munkára. Először a szovjetek által megszállt Kelet-Berlinben, a berlini Német Színházban (Deutsches Theater) és a Kamaraszínházban (Kammerspiele) működött rendezőként. 1947–1955 között Düsseldorfban kinevezték a Városi Színpad (Städtische Bühnen), majd – Martin Benrath ajánlásával – a Düsseldorfi Színház (Düsseldorfer Schauspielhaus) igazgatójává. 1954-ben a Deutsche Grammophon hanglemezgyár felvette a Faust-előadását (Gründgens rendezésében és főszereplésével), ezt a három lemezből álló albumot tekintik az első német hangoskönyvnek.

Élettársát, Peter Gorskit 1949-ben Gründgens örökbe fogadta, azzal az indokkal, hogy Gorski a fronton „hősies helytállásával megmentette az életét”. Gründgens támogatásával Gorski színházi rendezőként kezdett dolgozni, 1953-tól a Düsseldorfi Színházhál Gründgens rendezőasszisztense lett.[30]

1955-ben Gründgenst kinevezték a hamburgi Német Színház (Deutsches Schauspielhaus) főintendánsává. Pályájának e jelentős időszakában nagyszámú klasszikus és kortárs színművet vitt színpadra, sokat tett a német nyelvű színpadi beszédkultúra ápolásáért. Tehetséges színészeket gyűjtött maga köré, és indított el a karrier útján (Elisabeth Flickenschildt, Joana Maria Gorvin, Will Quadflieg és mások). Színésziskolájában tanult többek között Ursula Lillig, Friedrich G. Beckhaus és az osztrák Bernhard Wicki színész-rendező is. A nevével fémjelzett hamburgi Faust-előadással Moszkvában és New Yorkban is vendégszerepelt. 1960-ban ezt a hamburgi előadást adaptálta mozifilmre, Peter Gorskival, mint társrendezővel. A címszerepet Gründgens tanítványa, Will Quadflieg alakította. Mefisztót maga Gründgens játszotta, az 1930-as évek óta változatlan maszkban. A filmet a német televízió is bemutatta, nagy közönségsikerrel. 1960-ban Gründgens Madeira szigetén nyaralóházat vásárolt. 1963-ban itt adott több részes életút-interjút Günter Gausnak (1929–2004), a ZDF televízió szerkesztőjének.[31]

Halála[szerkesztés]

Sírja a hamburgi Ohlsdorf temetőjében

1963 nyarán Gründgens váratlanul lemondott a Német Színháznál viselt összes tisztségéről, és világutazásra indult. Október 6-ról 7-re virradó éjszakán a Fülöp-szigeteken, manilai szállodai szobájában elhunyt. A hivatalos vizsgálat szerint halálát gyomorvérzés okozta, melyet nagy mennyiségű altatószer elfogyasztása okozott. Nem tisztázott, hogy figyelmetlenségből vagy öngyilkossági szándékkal tette-e.[32] Hamburgban, az ohlsdorfi temetőben helyezték végső nyugalomra[33]

Főbb filmszerepei[szerkesztés]

Filmrendezései[szerkesztés]

  • 1933: Pletykafészek (Eine Stadt steht kopf)
  • 1934: A nagyherceg pénzügyei (Die Finanzen des Großherzogs)
  • 1937: Kapriolen, színész is
  • 1939: Der Schritt vom Wege
  • 1940: Zwei Welten
  • 1941: Földöntúli muzsika (Friedemann Bach), színész is
  • 1960: Faust, színész is
  • 1964: Don Gil von den grünen Hosen, tévéfilm
  • 1964: Totentanz, tévéfilm

Elismerései, díjai[szerkesztés]

  • 1936: porosz államtanácsosi kinevezés
  • 1948–1952: a Német Színházi Szövetség (Deutscher Bühnenverein) elnöke
  • 1953: a Német Szövetségi Köztársaság arany érdemkeresztje (Verdienstorden der Bundesrepublik Deutschland)
  • 1961: Szövetségi Filmdíj (Bundesfilmpreis), a Faust művészeti vezetőjének
  • 1938: „Szatír-gombok” (Satyr-Knöpfe), saját korát meghatározó színművészi életművéért.

Életének irodalmi feldolgozásai[szerkesztés]

Egykori színésztársa és sógora, Klaus Mann, Gründgens első, elvált feleségének, Erika Mannak öccse 1936-ban róla mintázta Mephisto c. regényének központi szereplőjét, Hendrik Höfgent. (A figura nevét az „udvar”-t jelentő német „Grund” és „Hof” szavak összecsengése alapján találta ki). A regény erőteljesen elítéli Höfgen (Gründgens) viselkedését, akit a nácik elvtelen kiszolgálójaként ábrázol. A regény 1936-ban csak Hollandiában jelent meg, erősen cenzúrázva,[35] majd 1956-ban Kelet-Németországban.

Peter Gorski, Gründgens fogadott fia és vagyonának egyedüli örököse 1966-ban, a regény NSZK-beli első megjelenésének megakadályozására pert indított, az elhunyt színész-rendező személyiségi jogainak védelmében. A pert sikerrel megnyerte. A kiadó a művészi szabadságra hivatkozva fellebbezett, de a bíróság 1968-ban elutasította. A tilalmat 1971-ben a nyugatnémet Alkotmánybíróság is megerősítette.[36][37][38]

Szabó István filmrendező 1981-ban bemutatott filmadaptációja, a Mephisto című Oscar-díjas alkotás, címszerepben Klaus Maria Brandauerrel, a regényíró koncepcióját követi. A regény Nyugat-Németországban csak ekkor, a film bemutatójával egyidőben jelent meg legálisan.[39] Az örökös ezt a kiadást már nem akadályozta újabb bírósági beadvánnyal, de Klaus regényét továbbra is minden lehetséges nyilvános fórumon „tévesnek és egyoldalúnak” nevezte.[40]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Gründgens, Gustaf Heinrich Arnold (német és angol nyelven). Bayerische Staatsbibliothek – Historical Commission of the Bavarian Academy of Sciences. (Hozzáférés: 2019. december 9.)
  2. ↑ a b c Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  3. ↑ Gustaf Gründgens (több nyelv nyelven). (Hozzáférés: 2020. augusztus 19.)
  4. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  5. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  8. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  9. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  11. ↑ Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár. (Hozzáférés: 2020. július 4.)
  12. ↑ Die sogenannten Gorgonenknöpfe (német nyelven). J.A. Stargardt. (Hozzáférés: 2019. december 25.)
  13. ↑ Blubacher2011  12. old
  14. ↑ Blubacher2013 30. old.
  15. ↑ Blubacher2013 30. old.
  16. ↑ Blubacher2013 33. old.
  17. ↑ Blubacher2013 35. old.
  18. ↑ Goertz  12, 144. old
  19. ↑ Blubacher2013 67. oldaltól
  20. ↑ Heinrich Riemenschneider. Gustaf Gründgens. Eine Dokumentation des Dumont-Lindemann-Archivs anlässlich der Gustaf-Gründgens-Ausstellung zu seinem achtzigsten Geburtstag am 22. Dezember 1979, 2. Auflage (német nyelven), München: Langen Müller, 27. o. (1981). ISBN 3784419186 
  21. ↑ Blubacher2013
  22. ↑ Wolfgang Leydhecker. Eine Jugend im Dritten Reich. Nicht wie die anderen (német nyelven). Darmstadt: Eduard Roether Verlag, 95 ff. o. (1992). ISBN 3-7929-0198-6 
  23. ↑ a b Axel Schock, Karen-Susan Fessel. OUT! – 800 berühmte Lesben, Schwule und Bisexuelle (német nyelven). Berlin: Querverlag (2004). ISBN 978-3896561114 
  24. ↑ a b c d Gustaf Gründgens Biografie. Rosa-Winkel.de. (Hozzáférés: 2022. szeptember 12.)
  25. ↑ Szójáték a Hoppe és Gründgens nevek, valamint a német „Kind” (gyermek) és „Grund” (ok) szavak hasonlóságából: „Hoppe, Hoppe, Gründgens, die kriegen keine Kindgens, und das hat seine Gründgens“ valamint „Hoppe, Hoppe, Gründgens, die kriegen keine Kindgens; und kriegt die Hoppe Kindgens, dann sind die nicht von Gründgens“, lásd: Thomas Blubacher. Gustaf Gründgens. Biographie. Leipzig: Henschel (2013) 
  26. ↑ Friedemann Beyer. Die Gesichter der UFA: Starportraits einer Epoche (német nyelven). München: Morisel, 32. o. (2013). ISBN 978-3943915020 
  27. ↑ Ries 250.old.
  28. ↑ Lowitz 107. old.
  29. ↑ Lowitz 108. old.
  30. ↑ Ries 252.old.
  31. ↑ Zur Person: Günter Gaus im Gespräch mit Gustaf Gründgens (ZDF) (német, angol nyelven). YouTube.com, 1963
  32. ↑ Blubacher2011
  33. ↑ Grab von Gustaf Gründgens. knerger.de
  34. ↑ a b A film mindkét, francia és német gyártású változatában is.
  35. ↑ Klaus Mann. Mephisto. Roman einer Karriere. Erste Ausgabe (német nyelven). Amsterdam: Querido [1936] (1936) 
  36. ↑ BVerfGE 30, 173 - Mephisto. Beschluß vom vom 24. Februar 1971 (német nyelven). servat.unibe.ch, 1971. február 24. (Hozzáférés: 2023. január 31.)
  37. ↑ Bundesverfassungsgericht: [url=https://openjur.de/u/31670.html Beschluss vom 24.02.1971 - 1 BvR 435/68. Title= Mephisto]. OpenJur.de, 1971. február 24.
  38. ↑ Rafaela Bockslaff. Die Behandlung des „Mephisto-Falles” als Beispiel für die Problematik der Vollstreckung von bundesverfassungsgerichtlichen Entscheidungen. Dissertation an der Universität Kiel (német nyelven). Frankfurt am Main / Bern / New York: Lang (1987). ISBN 3-8204-0206-3 
  39. ↑ Klaus Mann. Mephisto. Roman einer Karriere. Überarbeitete Neuausgabe (német nyelven). Reinbek bei Hamburg: Anaconda Verlag [1936] (2020). ISBN 978-3730608487 
  40. ↑ Roland Koberg: Vor dem hundertsten Geburtstag von Gustaf Gründgens: Die Staatsbibliothek zeigt ihren Neuankauf. Spätfolgen einer verfehlten Theaterpolitik (német nyelven). Berliner Zeitung (Archívum), 1999. december 10. [2014. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva].

Források[szerkesztés]

  • ↑ Blubacher2011: Thomas Blubacher. Gustaf Gründgens (német nyelven). Hamburg: Ellert & Richter (2011). ISBN 978-3-8319-0431-0 
  • ↑ Blubacher2013: Thomas Blubacher. Gustaf Gründgens. Biografie (német nyelven). Henschel (2013). ISBN 978-3-89487-702-6 
  • ↑ Goertz: Heinrich Goertz. Gustaf Gründgens. Mit Selbstzeugnissen und Bilddokumenten (német nyelven). Reinbek: Rowohlt (1982 / 2006). ISBN 978-3-499-50315-3 
  • ↑ Lowitz: Siegfried Lowitz. Was für ein Leben. Erinnerungen (német nyelven). München: Olzog (2000). ISBN 978-3-789-28036-8 
  • ↑ Ries: Curt Ries. Gustaf Gründgens. Eine Biographie. Hamburg: Hoffmann und Campe (1966 language= német) 

További információ[szerkesztés]

Commons:Category:Gustaf Gründgens
A Wikimédia Commons tartalmaz Gustaf Gründgens témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gustaf_Gründgens&oldid=26974939”