Gurki székesegyház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
World Heritage Logo global.svg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Gurki székesegyház
Denkmalgeschütztes Objekt
A székesegyház homlokzata
A székesegyház homlokzata
Egyházmegye Roman Catholic Diocese of Gurk
Stílus román építészet
Elérhetőség
Település Gurk
Cím Domplatz 1, u. a.
Elhelyezkedése
Gurki székesegyház (Ausztria)
Gurki székesegyház
Gurki székesegyház
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 46° 52′ 30″, k. h. 14° 17′ 37″Koordináták: é. sz. 46° 52′ 30″, k. h. 14° 17′ 37″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gurki székesegyház témájú médiaállományokat.

A gurki székesegyház Karintiában, Gurk községben található román stílusú bazilika, amely 1140 és 1200 között épült. Mivel kevés átalakításon ment át, egyike Európa legjelentősebb románkori építményeinek. A hosszan elnyúló bazilika nyugati homlokzatán két torony található. A száz oszloppal kialakított kripta a templom legrégebbi része, amely az 1174-es felszentelés óta őrzi Gurki Szent Hemma sírját.

A hajdani székesegyház ma plébániatemplom, amely Gurk keleti szélén, a Gurk folyó mellett egy alacsony teraszon helyezkedik el. A gyéren beépített Gurk-völgyben az impozáns, 60 méter magas tornyok már messziről jól láthatóak.

Története[szerkesztés]

Szent Hemma felajánlja Szűz Máriának a templomot (14. századi ábrázolás)
A nyugati kapuzat
Építészeti részletek
Részletek az altemplomból

A székesegyház helyén a kereszténység előtti időkben a kelta Epona istennő temploma állt. A székesegyház középhajójának délnyugati pillérébe beépítettek egy kőtömböt, amelyen bevésett neve látható. A római korban feltételezhetően kultikus hely volt, mivel az 1926-os ásatások során egy erre utaló oltártöredéket találtak.[1] Ezt megerősíti, s a római kori jelentős népsűrűséget jelzi, hogy a közeli St. Veit an der Glan melletti Magdalensberg régészeti ásatásai Noricum központját, Numantiát tárták fel.

Karintiai Arnulf frank uralkodó 898-ban több birtokot adományozott a Gurk és a Metnitz völgyében Zwentibold sváb nemesnek, Gurki Szent Hemma egyik ősének. Ezeket a birtokokat a 11. század első felében Hemma örökölte. Hemma építtette Gurkban a János-templomot, majd 1043-ban egy apácakolostort alapított, saját Mária-templommal. 1070-ben a gurki apácakolostort feloszlatták, miután Gebhard salzburgi érsek megkapta II. Sándor pápa engedélyét, hogy Karintiában egy püspökséget hozzon létre. Így a kolostor birtoka Salzburgé lett és 1072-ben a gurki érsek alapította püspökségnek nem volt székesegyháza. Az első püspök Günther von Krappfeld volt.

A székesegyház építését 1140 körül Roman püspök alatt (1131–1167) kezdték el. Nem teljesen tisztázott, hogy a hajdani kolostor temploma ezen a helyen állt-e; valószínűleg a székesegyháztól nyugatra helyezkedett el. Még a templom befejezése előtt, 1174-ben átszállították Szent Hemma sírját a kriptába. A főoltárt 1200-ban szentelték fel, maga a székesegyház és az alapítvány többi épülete 1220 körül készült el.

A 13. században több tűzvész sújtotta a templomot. A felújítások és átépítések után a székesegyházat 1287-ben szentelték újra. 1446-ban a kereszthajót, majd 1500 körül a kórust bordás keresztboltozattal fedték be. 1525-ben egy újabb tűz elpusztította a főhajó fa tetejét, amelyet 1563-ban zsindelytetővel helyettesítettek, majd 1591 körül elkészült a főhajó bordás boltozata is.

Vizdom prépost idején (1617–1632) a román stílusú alapítványi épületeket lebontották és a gyűléstermet és az udvart barokk stílusban alakították át. A székesegyházba is barokk oltárokat állítottak fel. A jellegzetes barokk toronysisakok 1678-ban készültek el. Otto Kochler prépost a székesegyház átfogó átalakítását tervezte. Hemma sírját átvitette a kriptába, és ő emeltette a keresztoltárt és a szószéket. Mivel a terveivel nagy összegű adósságokat okozott, 1744-ben elmozdították és ezt követően asztalosként dolgozott a templom berendezésén.

1788-ban a püspöki székhelyet Klagenfurtba helyezték át, a székesegyház plébániatemplommá lett. 1808-ban egy tűzesetben a püspöki kápolna teteje és egyes részei megsemmisültek. 1850-ben Ferdinand von Quast porosz restaurátor felfedezte a templomot és publikációival megmentette a feledéstől. 1924 és 1933 között átfogó felújításra került sor.

A székesegyház épen vészelte át a második világháborút, csak hat harangot kellett leadnia beolvasztásra. Az 1950-es években a szú által kikezdett barokk berendezést felújították. 1958-ban a hiányzó hat harangot pótolták. Az 1988-as Hemma-jubileumra a székesegyházat ismét renoválták.

A hajdani székesegyház ma Gurk plébániatemploma, emellett a Szent Hemma-sír gyakran látogatott zarándokhely.

Leírás[szerkesztés]

Az épület külseje[szerkesztés]

A főbejárat

A háromhajós bazilika öt és fél boltszakasszal rendelkezik, magasított kórussal, két boltszakaszos kereszthajóval és három apszissal. Az épület nyugati oldalán két torony emelkedik, ezek között található a püspöki kápolna. A kórus és a kereszthajó között helyezkedik el a kripta. A káptalani épületek északról - belső udvar körülzárva - csatlakoznak a templomhoz.

A 60 méter magas tornyokat köríves - részben befalazott - román ablakok díszítik. Az utolsó előtti szinten nagy barokk ablakok találhatók. A tornyokat hagymasisak fedi, ezek 1678-ban készültek. A nyugati főbejárat a két torony között eredetileg nyitott volt. A dóm előcsarnokát 133738-ban egy külső falazattal hozták létre. Kétoldalt egy-egy karcsú, köztük szélesebb csúcsíves mérműves ablak áll. 1931 óta a bejárat két oldalán ismét láthatóak a románkori építmény maradványai. A kapu feletti üvegablakok részben még a portál építésének idejéből maradtak fenn.

Az oldalhajók külső falai enyhén visszahúzódnak a tornyok mögé. A nagyobb, különböző kőtömbök alapján egyértelműen két építési szakasz különböztethető meg, a terv megváltoztatása 117980 között történt. Ugyanígy az ablakok sem egyformák: a nyugati oldalon két ablak után egy függőleges csatlakozási vonal után a többi ablak mérete és a köztük levő távolság is nagyobb.

A fő- és mellékhajókat bazilikális rendszerű nyeregtető, illetve félnyereg tetők fedik. A kereszthajóhoz és apszishoz megegyezően ezeket is fekete kőlemezek borítják.

A déli portál timpanonja

Építészettörténeti szempontból a déli portál a jelentősebb, mert az építkezés első szakaszából (11401150) származik, de még ehhez képest is régies stílusú. A bélletív domborműve Krisztust ábrázolja egy nyitott könyvvel: Ego sum hostium (Én vagyok az ajtó. Ján 10,9). A timpanon körüli felirat fordítása: „Annak, aki egyenesen rajtam keresztül lép be, az élet mezejét ajándékozom; aki egyenesen belép, annak a keze irgalmas és a szíve szelíd.“[2] Alul a felirat fordított irányban halad, jobbról balra.

Az északi oldal lényegesen egyszerűbb formában maradt fenn. Itt csatlakozott eredetileg a keresztfolyosó a káptalan épületéhez, aminek hajdani portálját elfalazták. A torony közelében egy 1775-ös kis épület szolgált a káptalan bejárataként, ma itt vannak kiállítva Szent Hemma ereklyéi. Az oldalhajó falán egy 13. századi freskó maradványai láthatóak. A falba római kori domborműveket és feliratokat is beépítettek. Az északi oldal a tornyokhoz hasonlóan a főhajó tetőmagasságáig mészkő színűre van vakolva, az építmény további része azonban nincs bevakolva, és a kő vastartalma miatt enyhén vöröses színben játszik.

A keleti rész három apszisa a fő- és kereszthajók falához csatlakozik. Az oldalsó apszisok fölött egy-egy köríves ablak található, a főapszis felett kétoldalt viszont két kerek ablak. A középső főapszis ablaka feletti dombormű (1175 körüli) egy baziliszkusszal harcoló oroszlánt ábrázol; ez a jó és a gonosz küzdelmét jelképezi.

Az épület belsö tere[szerkesztés]

A főhajó

A főbejárat a külső előcsarnokba vezet, ez egy nagy, dongaboltozattal fedett, majdnem négyzetes terem. Majdnem teljes felületét freskók díszítik az 1340 körüli időkből. Az oldalfalakon négy-négy képsorozat található, amelyek bibliai jeleneteket ábrázolnak. Az északi falon (jobb állapotban) az ótestamentumi, a déli és nyugati falon újtestamentumi képek láthatóak. A boltozat a csillagos eget ábrázolja, középen Isten Bárányával. Kiemelkedően szép az innen nyíló bélletes főkapu.

A gurki székesegyház különlegessége a 13. század elejéről származó belső előcsarnok. Ez a nyugati főbejárathoz kapcsolódik és három méternyire benyúlik a középhajó terébe, az oldalhajóktól pedig oldalfal választja el. Az előcsarnok egyúttal a felette elhelyezkedő püspöki kápolna támasztékául is szolgál, mivel az hosszabb, mint a külső előcsarnok. A pillérek felett árkádszerű félívek emelkednek, ezáltal az előcsarnok diadalívként hat.

A főhajó karcsú, négyzetes pillérsorai félkörívekkel zárulnak, az ablakoknál azonban még látszik, hogy hol húzódott hajdan a románkori lapos tető. A főhajó hálóboltozata készült el utoljára: 1591-ben a passaui Leonhard Uttner és a klagenfurti Philipp Wernerscon műve. A boltozatmezők festményeit Kräußl mester készítette. Az oldalhajókat 1525-ben hálóboltozattal látták el.

A kórus és a kereszthajó 1,75 méterrel magasabb a főhajónál, és alatta van a kripta (altemplom). Az oldalhajók külső részéről lépcsők vezetnek a kórusba, bentről pedig ehhez csatlakozó lépcsők a kriptába. A kórus támpillérei négyezetet alkotnak, a négyezet sarkain levő pillérek téglalap alakú párkányokkal vannak megerősítve. A templom négyezeti terét egy 1500-ban készült csillagboltozat fedi. A boltozaton nyolc festett dombormű szent asszonyok mellszobrát ábrázolja.

A kereszthajó ugyanolyan széles, mint a főhajó és a kórus. A négyezeti tér közel négyzet alakú, a pillérek oszlopfői változatos díszítésűek: a nyugatiak mértani jellegűek (1200 előttről), a keletiek naturalisztikusan ábrázolt állatok és emberfők (a 13. század elejéről). Az 1450 körül épített boltozat a legrégebbi a templomban. A boltozatmezők 16. századi festményeit Anton Blumenthalnak tulajdonítják. A főapszis freskói Mária születését és halálát, az angyali üdvözletet és Mária mennybemenetelét ábrázolják. A képek érdekessége, hogy a háttérben Gurk, Lieding és a (karintiai) Strassburg látható.

"
"

Főoltár
A főoltárt Michael Hönel alkotta 16251632 között. 16 méteres magasságával és közel 9 méteres szélességével teljesen kitölti a főapszist. 72 teljes alak és 82 angyalfő díszíti. A főoltár asztallapját Rómából hozott kozmata (cosmata)-mozaik díszíti. A korai barokk építmény oldalrésze háromszintes: legalul a négy evangélista életnagyságúnál nagyobb alakjai állnak. Lukács arcvonásai igen egyéniek, lehetséges, hogy ez a művész önarcképe.[3] Az evangélisták felett a négy egyházatya áll, a mögöttük levő falifülkékben pedig II. Henrik német-római császár és Wilhelm von Gurk gróf. A harmadik szinten szentek, arkangyalok illetve a Remény, a Hit és a Bátorság allegorikus alakjai láthatók. A főoltár előtti alacsony vörösmárvány rács 1730 körül készült.

Ez előtt áll a szürke Kereszt-oltár, amelyet az életpályája végén, 1740-ben készített Georg Raphael Donner. A természetesnél nagyobb méretű csoport Máriát ábrázolja, amint angyalok segítségével Jézust a keresztről leveszik. A kompozíció stílusa átmenetet képez a barokk és a klasszicista közt. Úgy tudják, hogy az oltár elkészítéséhez 18 tonna karintiai ólmot használtak fel. A tabernákulumot később, 1766-ban Donner egyik tanítványa, Balthasar Moll készítette, az akkor már uralkodó rokokó stílusban.

Nagyböjt idején az oltár mögött függesztik fel a főoltárt eltakaró, nagyhírű "böjti kendő"-t (Fastentuch), ami tulajdonképpen egy nagy függöny. 1458-ban festette Konrad von Friesach. A kendőn - bibliai és más vallási jelenetekben - 99 figura látható.

Mellékoltárok
A két mellékoltár az oldalsó apszisokban szintén Michael Hönel műve, az oltárképeket a gurki Johann Seitlinger festette 1638-ban. Az oltárkép mellett Szent Márton és Szent Miklós nagyméretű szobrai állnak.

Szószék
A szószéket 174041-ben Giuseppe és Antonio Bibiena bécsi építészek tervezték, a kivitelezés J. Kaspar Eckhardt és Leopold Wasserbauer munkája. Itt található Donner életének legutolsó 6, igen jelentős ólomreliefje is. A szószék szemmel láthatóan az ellenreformáció jegyében készült: felette az Egyház, Hit és Remény allegorikus alakjai helyezkednek el, egy puttó tiarát visel, egy másik pedig lándzsával átdöfi a Sátánt, egy régimódi prédikátornak öltözött férfi pedig hátrazuhan a mélységbe.

Püspöki kápolna[szerkesztés]

A bibliai bűnbeesés ábrázolása a püspöki kápolna egyik freskóján

A püspöki kápolna, amelyet Walther püspök (1200–1213) építtetett, a nyugati karzatban található a külső és belső előcsarnok felett, a két torony között. Hosszúkás téglalap alakú termét egy boltöv osztja két keresztboltozatra. Egy tűzvész után a kápolnát 1264-ig újjáépítették és freskókkal díszítették.

A keleti falon középen található a kapuszerű diadalív, amely eredetileg az apszisba vezetett, az átjárási lehetőség azonban 1779-ben az orgona beépítésével megszűnt. Ettől jobbra és balra egy-egy trifórium található, amelyek 1779-ig a főhajóba nyíltak.

A keleti rész freskóit Mária dicsőségének szentelték. A keleti falon levő kép Máriát Salamon király trónján ábrázolja, az erények közepette, az oldalfalakon pedig az angyali üdvözlet látható. A boltívek négy édenkerti jelenetet ábrázolnak, de ezek közül egy megsemmisült az 1808-as tűzvészben. A nyugati rész Krisztus dicsőségének van szentelve. Az ablak felőli falon Krisztus színeváltozása, a déli oldalfalon a háromkirályok imádása, az északin Krisztus bevonulása Jeruzsálembe látható. A boltozat az égi Jeruzsálemet jeleníti meg, középen a Báránnyal.

Kripta (altemplom)[szerkesztés]

A kripta

A kórus és kereszthajó alatti, 1174-ben elkészült kripta a dóm legrégebbi része. Már kezdettől fogva Szent Hemma tiszteletének ajánlották. Hartwagner szerint ez „a német nyelvterület legnagyszerűbb kriptaépítménye”.[4] A kripta mérete 20 x 20 méter körüli és kb. 1,75 méternyire emelkedik a talajszint fölé. A százoszlopos kripta valójában 96 karcsú oszlopból áll és két kettős oszlopból az apszis előtt. Az oszlopok felett magasított keresztboltozatok vannak.

A délkeleti pilléreknél található Szent Hemma sírja, akinek a földi maradványait 1174-ben hozták ide. Az eredetileg dísztelen kőkoporsó kezdetben más helyen, hat tartóoszlopon állt, amelyekből három maradt fenn. Az oszlopok idegenszerű arcokat ábrázolnak, két asszonyt és egy férfit. 1721-ben a koporsót vörös márvánnyal vonták be. Ugyanebben a korszakban készült el Antonio Corradini domborműve, amely Hemma halálát ábrázolja, illetve a Hit és Remény allegorikus alakjai. 1925-ben a márványborítás egy részét eltávolították, így a románkori oszlopfők ismét láthatóak lettek.

A déli oldalon található oltárt 1167-ben Becket-, azaz Canterburyi Szent Tamásnak szentelték, az északi oldalit 1189-ben János evangélistának. A Miasszonyunk-oltár az északkeleti sarokban 1766-ból való; az oltár 1200 körüli Mária-szobra a legenda szerint Szent Hemma birtokában volt és ő adományozta a templomnak.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hartwagner 1994,81. oldal
  2. Deuer, Van der Kallen, 1995, 14. oldal
  3. Deuer, van der Kallen 1995, 37. oldal
  4. Hartwagner, 1995, 88. oldal

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dom zu Gurk című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • Pethő T. - Szombathy V.: Ausztria Panorama K. Bp.1969. P70418-i-6971.
  • Művész Lexikon 1.k. Corvina K. Bp. 1994. ISBN 963133967X
  • Dom zu Gurk (Helyszíni vezetőfüzet) 2005.
  • Szerk.: Az európai egyházművészet remekei Bp. 2002. LibroTrade K. ISBN 9639328588(Gurk címszó)[1]
  • Wilhelm Deuer, Wim van der Kallen: Der Dom zu Gurk. Domkustodie Salvatorianerkolleg, Gurk 1995, ISBN 3901557008
  • Siegfried Hartwagner: Österreichische Kunstmonographie Band VIII: Kärnten. Der Bezirk St. Veit an der Glan, Verlag St. Peter, Salzburg 1994, 80-95. oldal

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gurki székesegyház témájú médiaállományokat.