Gundobad burgund király
| Gundobad | |
 | |
| Burgund király | |
| Uralkodási ideje | |
| 473 – 516 | |
| Elődje | I. Chilperich |
| Utódja | Szent Sigismund |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Burgundian dynasty |
| Született | kb. 452 Gallia |
| Elhunyt | 516 |
| Édesapja | Gunderich burgund király |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Karistina |
| Gyermekei | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gundobad témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gundobad, vagy Gundobald (452 körül[1] – 516) a burgundok királya 473-tól haláláig. Gunderich legidősebb fia.[1] Lyonban nevelkedett[1] és nagybátyja, Chilperich után lett király.[1]
Élete
Itáliában
472-ben Ricimer mellett a burgund csapatokat vezette Itáliában,[1] ezért Olybrius római császár patríciussá és nagybátyja helyettesévé tette.[1] egy rövid interregnum alatt Gundobad volt a Nyugatrómai Birodalom ura,[1] és barátját, Glyceriust kiáltatta ki császárnak.[2]
Szerződés Theuderichel
Többéves itáliai tartózkodás után tért vissza Burgundiába, de amikor Theuderich Odoaker ellen vezette a seregét, újra visszatért.[1] Ekkor Theoderich ajándékokkal, ígérettel valamint egy házassági szerződéssel a maga oldalára állította Gundobadot és leányát Ostrogothát el is jegyezte Gundobad fiával Sigismunddal.[1] Mivel házasság egyre késett, ezért a burgundok kirabolták Liguriát, Aemiliát és sok foglyot ejtettek.[1]
Theuderich ekkor Epiphanus páviai püspököt küldtek követségbe, aki arra hivatkozott, hogy öregsége ellenére átkelt télen az Alpokon, majd felidézte azokat a szolgálatokat, amiket Gundobad tett Itáliában és amelyekért elismerést is kapott.[1] Ezután kérte a foglyok váltságdíj nélküli hazabocsátását.[1] Gundobad megígérte a foglyok ingyenes hazaengedését, kivéve azokat, akiket fegyverrel fogtak el, őértük egy csekély váltságdíjat kért, amit a lyoni Syagrii család vállalt.[1] Egyetlen napon 400 hadifogoly hagyta el a várost, és összesen mintegy hatezret engedtek el.[1] Gundobad kompenzálásként egy olyan napórát kért, amilyet Rómában látott.[1] Theuderich Boethiust bízta meg az óra elkészítésével, és Cassiodorussal szállíttatta el.[1]
Törvényhozás
Gondobad legfontosabb uralkodói tette törvényhozói munkássága.[1] A Lex Burgundionum vagy Lex Gundobada, amelyik "Gambetta törvényeként" vált ismertté több kodifikálási periódust fog át.[1] Az első törvénykönyv, mely a szóbeli hagyományban állt szokásjog írásba foglalása, még Chilperich király idejében készült.[1] Az Új Törvénykönyvében Gundobad összegyűjtötte az összes törvényt és rendelkezést.[1][a 1]
Vádak Gundobad ellen
Gundobadot testvéreinek meggyilkolásával is megvádolták.[1] Tours-i Szent Gergely ezt írja róla A frankok történetében:
"Gundiok, aki Athanarik, a keresztényeket üldöző király véréből származott, lett a burgundok királya. Négy fia volt: Gundobad, Godegisel, Hilperik és Godomar. Gundobad öccsét, Hilperiket kardjával átszúrta, feleségét pedig, nyakára követ kötve, vízbe fojtatta, két leányát száműzte, közülük az idősebb Mukruna apáca lett, a fiatalabb, Klotild a frank király felesége."[1]
Gergely azt is elmondja, hogy miután Godegisel elárulta fivérét és csatlakozott a frankokhoz, Vienne-be zárkózott.[1] Gundobad megostromolta a várost, lemészároltatta a lakosságot és az eretnekek templomába menekült Godegiselt megölték, egy ariánus püspökkel együtt.[1] Godomarról Gergely nem mond semmit, de ő egy darab együtt uralkodott Gundobaddal, udvarát Genfben tartotta.[1] Mivel Godomar fiatalon halt meg, ezért az ő halálával is Gundibadot vádolták meg.[1]
Valójában nem lehet tudni, mennyire voltak igazak a vádak.[1] Mindenesetre azzal számolni kell, hogy a barbár királyságokban a családi gyilkosságok meglehetősen sokszor fordultak elő anélkül, hogy ez a korabeli emberekben túl nagy megbotránkozást keltett volna.[1]
Vallás és kultúra Gundobad udvarában
Gundobad magát a római császár megbízottjának tekintette, országát pedig a Római Birodalom részének.[1] Genfben két felirattöredék is utal az építkezéseire[1] Lyonban a császári palotában lakott, ahol a provincia fő kormányzójának volt a hivatala. Udvarában megfordultak a galloromán arisztokrácia és a szenátori rend tagjai is.[1] Udvarához tartozott Heraclius, a költő, Pantagatos questor és vienne-i rétor, és sok prudentes, akik a törvényhozásban segítettek. Ennodius dicsérte Gundobad ügyességét a beszédben.[1]
Dél-Galliában az iskolák egészen 6. század végéig fennmaradtak,[1] de ez inkább a helyiek érdeme volt, köztük Vienne püspökéé, Szent Avitusé.[1] A püspök levelezése más főpapokkal alkotják a korabeli kulturális élet legjelentősebb forrását.[1] Egyik fő célkitűzése volt az ariánus burgundok megtérítése.[1]
Gundobad azért érdeklődött a vallás kérdései iránt, mert meg akarta érteni a katolicizmus és az arianizmus közti különbségeket.[1] Főleg a Szentháromság és a Biblia egyes szövegeinek a kifejtését kérte Avitustól és Heracliustól, akik a király megtérésén fáradoztak, azonban ő élete végéig ingadozott a katolikus és az ariánus hit között.[1] Avitus egy levelében írja, hogy Gundobad titokban hajlandó lett volna áttérni katolikus hitre, de ezt Avitus nem fogadta el.[1][a 2]
Gundobad király 516-ban halt meg, sírjának nem maradt nyoma.[1]
Karistina királyné
Felesége, Karistina katolikus volt.[1] Sírfelirata jámbor és kegyes királynőnek mondja, aki a szegények anyja, a trónon erényekkel teljes, és bíbor ruhája, mosolygó arca mögé rejtette böjttel és sanyargatással gyötört testét.[1] Osztozott a király gondjaiban, tanácsaival segítette őt, és kegyelmet kért a bűnösöknek.[1] Igaz hitben nevelte gyermekeit és unokáit.[1] Halálakor, 506-ban az általa alapított Szent Mihály-bazilikában temették el.[1]
Megjegyzések
- ↑ a) A többi barbár joghoz képest a burgund jog erős római befolyás alatt állt. A törvény részletesen felsorolja a bűnesetekért fizetendő büntetéspénzeket. Ezek összege lopás esetén az ellopott dolog értéke szerint változott, míg halálbüntetést csak nagyobb haszonállat vagy rabszolga megölésért róttak ki. Testi fenyítést csak rabszolgák esetén alkalmaztak. A vérbosszúval szemben a gyilkost vérdíj fizetésére kötelezték, az összeg a sértett társadalmi státuszától függött. A törvénykönyv apróra részletezi a kisebb testi sértésekért fizetendő büntetéseket is. Később a vérdíjak összegét minden kategóriában a felére csökkentették.
b) Az Új Törvénykönyvben Gundobad összegyűjtötte az összes törvényt és rendelkezést. A mű előszavában a király az alattvalóihoz így szól: "Miután nagyjainkkal megtanácskoztuk mindazt, ami szükséges népünk hasznára és nyugalmához, hogy őseink és saját törvényeink megőriztessék, elhatároztuk, hogy kiválasztjuk azokat, amelyek elődeink és a mi véleményünk szerint a leginkább látszanak megfelelni a becsületnek, a rendnek, az észszerűségnek és az igazságosságnak, s ezekből törvényt alkottunk, hogy az örökké megmaradjon." Az új törvénykönyv szigorú szankciókat írt elő a korrupció ellen is, és Gundobad arra is törekedett, hogy a római és a burgund lakosság egyforma elbírálás alá essen ["Minden hivatalnok és bíró egyenlően és igazságosan ítéljen úgy a burgundok, mint a rómaiak ügyében, megfelelően a törvényeknek."], ezért minden városban egy római és egy burgund gróf együtt ülésezett. A törvény szabályozta továbbá a földek felosztását, a birtoklást és rendelkezett a politikai szervezetekről is. (48–49. oldal) - ↑ "Írva van: »Aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Atya előtt...« – kezdte válaszlevelét a szent püspök, majd így folytatta: "Ami téged illet, aki király vagy, nem kell tartanod senki szemrehányásától és te mégis félsz néped lázadásától... Te vagy a nép vezére és feje, s nem a nép a tiéd. Amikor háborúba mész, te vezeted a sereget, és az követ téged, ahová indulsz. Tehát inkább megfelel, hogy te haladj a nép előtt hirdetve az igazságot, mintsem hogy az megmaradjon a tévedések mocsarában."
Jegyzetek
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad ae af ag ah ai aj ak al am an ao ap aq ar as Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, Kossuth Könyvkiadó, 1994, ISBN 963-09-3695-X, 47–50. oldal
- ↑ Barbár királyok, 47–48. oldal
| Előző uralkodó: Gunderich |
Következő uralkodó: Zsigmond |
