Ganümédész (hold)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Ganümédész
A Galileo űrszonda fényképe
A Galileo űrszonda fényképe
Felfedezése
Felfedező G. Galilei és S. Marius[1]
Felfedezés ideje 1610. január 7.[1]
Névadó Ganümédész
Pályaadatok
Periapszis 1 069 200 km (0,007147 CSE)
Apoapszis 1 071 600 km (0,007163 CSE)
Pálya kerülete 6 725 500 km (0,045 CSE)
Pálya excentricitása 0,0011
Keringési periódus 7,15455296 nap (0,019588 év)
Min. pályamenti sebesség 10,868 km/s
Átl. pályamenti sebesség 10,880 km/s
Max. pályamenti sebesség 10,892 km/s
Inklináció 2,21° (az földi pályasíkhoz
0,20° a Jupiter egyenlítőjéhez)
Központi égitest Jupiter
Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő 5262 km (0,413 Föld)
Felszín területe 87 millió km2 (0,171 Föld)
Térfogat 1 E19 m3
Tömeg 1,4819·1023 kg (0,025 Föld)
Átlagos sűrűség 1,942 g/cm3
Felszíni gravitáció 1,428 m/s2 (0,146 g)
Szökési sebesség 2,741 km/s
Forgási periódus szinkron
Tengelyferdeség
Albedó 0,43
Felszíni hőmérséklet 243/259/277 K
Atmoszféra
Légköri nyomás 0,2–1,2 µPa

A Ganümédész (latinul: Ganymedes) a Jupiter egyik holdja, a legnagyobb hold a Naprendszerben. Ha nem a Jupiter, hanem a Nap körül keringene, mérete alapján akár bolygóként is besorolható lenne. Mérete a Mars háromnegyedét teszi ki, nagyobb a Merkúrnál (bár összetételük különbözősége miatt tömege csak feleakkora). Ez az egyetlen hold a Holdon kívül, ami akár szabad szemmel is látható, ideális viszonyok között. Először Gan De kínai csillagász vehette észre i. e. 364-ben. A felfedezőnek Galileo Galileit tartják, aki 1610. január 7-én dokumentálta létezését. A nevét Simon Marius javasolta, amelyet a 20. században véglegesítettek. Korábban Jupiter III-ként emlegették (a Jupiter harmadik holdja).

A Galileo űrszonda vizsgálatai előtt úgy gondolták, hogy a Ganümédész és a Kallisztó kőzetmagból és az ezt körülvevő vastag jégrétegből áll. A hold felszíne két részre osztható: az egyik kráterekkel borított öregebb felszín, a másik egyenetlen, fiatalabb felszín. Ezek nyilvánvalóan tektonikus eredetűek.

Az Európéhez hasonlóan itt is találunk oxigén nyomokat a légkörben, ez azonban még nem bizonyítja az élet jelenlétét. Az itt talált nagyszámú kráter alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy Ganümédész ugyanolyan idős lehet, mint a Hold, azaz 3-3,5 milliárd éves. A holdi kráterekkel ellentétben a Ganümédész kráterei szinte teljesen laposak. Ezt valószínűleg az okozza, hogy a felszíni jégréteg elég vékony. Lásd még: A Ganümédész krátereinek listája.

A Galileo űrszonda első közelrepülésekor felfedezték, hogy a Ganümédésznek saját mágneses tere van, amely interakcióban van a Jupiterével. Ez az egyetlen hold saját mágneses térrel. Ezt is valószínűleg ugyanaz okozza, mint a földi mágneses teret, elektromosan vezető anyag mozgása a hold belsejében.

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b NASA: Ganymede. Solarsystem.nasa.gov, 2009. szeptember 29. (Hozzáférés: 2010. március 8.)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ganümédész (hold) témájú médiaállományokat.