Gálffy Mózes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Gálffy Mózes
Született 1915. július 13.
Nagyszeben
Elhunyt 1988. július 23. (73 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása nyelvész,
egyetemi tanár
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gálffy Mózes témájú médiaállományokat.

Gálffy Mózes (Nagyszeben, 1915. július 13.Budapest, 1988. július 23.) romániai magyar nyelvész.

Életpályája[szerkesztés]

Középiskolai és egyetemi tanulmányait Kolozsvárt végezte (1939), ugyanitt az Unitárius Kollégiumban a magyar nyelv és irodalom tanára (1940–41), majd az Erdélyi Tudományos Intézet munkatársa (1942–44). Adjunktus, 1956-tól előadótanár a Bolyai Tudományegyetem, majd a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelvészeti tanszékén, 1970-től nyugalomba vonulásáig tíz éven át professzor.

Fő kutatási területe a magyar nyelvjárástan. Foglalkozott névtani kutatással is. Nyelvföldrajzi gyűjtőmunkát végzett Kalotaszegen, a Fekete-Körös völgyében, a moldvai csángók között és a Székelyföldön. Ebből az anyagból szerkesztette meg Szabó T. Attilával és Márton Gyulával a Csángó nyelvatlaszt és Márton Gyulával a Székely szóföldrajzi szótárt (mindkettő kéziratban). Az erdélyi magyar nyelvjárások témaköréből írta szaktanulmányait a szakfolyóiratokba (Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, Studia Universitatis Babeș–Bolyai, Series Philologica, Cercetări de lingvistică). Kiemelkedik tanulmánya a kalotaszegi Magyarbikal népnyelvének névszótöveiről (Magyar Népnyelv, IV, Debrecen 1943), a Bolyai Tudományegyetem magyar nyelvészeti tanszékének nyelvjáráskutató munkájáról a Magyar Autonóm Tartományban (A V. Babeș és Bolyai Egyetemek Közleményei, Társadalomtudományi Sorozat 1956/1–2) s egy mutatvány Csík és Gyergyó tájnyelvi atlaszából (Márton Gyulával, NyIrK 1957/1–4). A Iorgu Iordan-emlékkönyvben (1958) Principii în cercetarea sistemului fonetic al dialectelor című tanulmányával szerepel. Az Igaz Szóban a szótárak és a választékos nyelvhasználat (1965/1), majd a szövegszerkesztés, ill. szövegelemzés (1980/11) kérdéséről értekezett; nyelvészeti szakcikkeket közölt a Korunk, Utunk, Tanügyi Újság hasábjain.

Mint a mai magyar nyelv egyetemi előadója 1948-ban társszerzőként lényeges szerepet vállalt az anyanyelvi oktatás korszerű megalapozásában a VI, VII és XI. osztályok számára készült Magyar nyelvtan megírásával. A Helyesírási tájékoztató (1969) és a Magyar helyesírási szótár (1978) című romániai kiadványok munkatársa. Lényegbevágóan szólt hozzá a többállítmányú egyszerű és a mellérendelő összetett mondatokat elhatároló vesszőhasználat vitájához (Magyar Nyelv, Budapest, 1981/4).

Élénken foglalkoztatta a romániai magyar nyelvművelés. Rövid közleményeivel jelen volt a napi- és hetilapokban, s Anyanyelvünk művelése címen (1975) számos munkatárs nyelvművelő cikkeit szerkesztette kötetté.

Munkái[szerkesztés]

  • Keresztneveink becéző alakjai a Borsavölgyében (Kolozsvár 1943)
  • Huszonöt lap "Kolozsvár és vidéke népnyelvi térképé"-ből (Márton Gyulával és Szabó T. Attilával, Kolozsvár 1944)
  • Mai magyar nyelv I–III. (egyetemi jegyzet, Szabó Zoltánnal, Kolozsvár 1958)
  • A mai magyar nyelv kézikönyve (Balogh Dezsővel és J. Nagy Máriával, 1971)
  • Nyelvi forma – nyelvi érték. Alak- és mondattani elemzések (1972)
  • Torjai szójegyzék (Nemes Zoltánnéval és Márton Gyulával, Sepsiszentgyörgy 1974)
  • Anyanyelvünk művelése (cikkek és tanulmányok, Murádin Lászlóval, 1975)

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Oláh Ferenc: Anyanyelvről – felsőfokon. A Hét 1972/1.
  • Szikszay Jenő: A mai magyar nyelv kézikönyve. Tanügyi Újság 1972. jan. 4.
  • J. Nagy Mária: A nyelvi forma értéke. A Hét 1973/36.
  • Beke György: A nyelv az ihletője, gondja, megtartója. Brassói Lapok 1975. aug. 2.
  • Cs. Gyimesi Éva: Kettős hivatás. Beszélgetés Gálffy Mózessel. A Hét 1975/36.
  • Dávid Gyula: Közügy, magánügy. Utunk 1976/23.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]