Gálffy Mózes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Gálffy Mózes
Született 1915. július 13.
Nagyszeben
Elhunyt 1988. július 23. (73 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása nyelvész,
egyetemi tanár
Sírhely Házsongárdi temető
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gálffy Mózes témájú médiaállományokat.

Gálffy Mózes (Nagyszeben, 1915. július 13.Budapest, 1988. július 23.) romániai magyar nyelvész.

Életpályája[szerkesztés]

Középiskolai és egyetemi tanulmányait Kolozsvárt végezte (1939), ugyanitt az Unitárius Kollégiumban a magyar nyelv és irodalom tanára (1940–41), majd az Erdélyi Tudományos Intézet munkatársa (1942–44). Adjunktus, 1956-tól előadótanár a Bolyai Tudományegyetem, majd a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelvészeti tanszékén, 1970-től nyugalomba vonulásáig tíz éven át professzor.

Fő kutatási területe a magyar nyelvjárástan. Foglalkozott névtani kutatással is. Nyelvföldrajzi gyűjtőmunkát végzett Kalotaszegen, a Fekete-Körös völgyében, a moldvai csángók között és a Székelyföldön. Ebből az anyagból szerkesztette meg Szabó T. Attilával és Márton Gyulával a Csángó nyelvatlaszt és Márton Gyulával a Székely szóföldrajzi szótárt (mindkettő kéziratban). Az erdélyi magyar nyelvjárások témaköréből írta szaktanulmányait a szakfolyóiratokba (Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, Studia Universitatis Babeș–Bolyai, Series Philologica, Cercetări de lingvistică). Kiemelkedik tanulmánya a kalotaszegi Magyarbikal népnyelvének névszótöveiről (Magyar Népnyelv, IV, Debrecen 1943), a Bolyai Tudományegyetem magyar nyelvészeti tanszékének nyelvjáráskutató munkájáról a Magyar Autonóm Tartományban (A V. Babeș és Bolyai Egyetemek Közleményei, Társadalomtudományi Sorozat 1956/1–2) s egy mutatvány Csík és Gyergyó tájnyelvi atlaszából (Márton Gyulával, NyIrK 1957/1–4). A Iorgu Iordan-emlékkönyvben (1958) Principii în cercetarea sistemului fonetic al dialectelor című tanulmányával szerepel. Az Igaz Szóban a szótárak és a választékos nyelvhasználat (1965/1), majd a szövegszerkesztés, ill. szövegelemzés (1980/11) kérdéséről értekezett; nyelvészeti szakcikkeket közölt a Korunk, Utunk, Tanügyi Újság hasábjain.

Mint a mai magyar nyelv egyetemi előadója 1948-ban társszerzőként lényeges szerepet vállalt az anyanyelvi oktatás korszerű megalapozásában a VI, VII és XI. osztályok számára készült Magyar nyelvtan megírásával. A Helyesírási tájékoztató (1969) és a Magyar helyesírási szótár (1978) című romániai kiadványok munkatársa. Lényegbevágóan szólt hozzá a többállítmányú egyszerű és a mellérendelő összetett mondatokat elhatároló vesszőhasználat vitájához (Magyar Nyelv, Budapest, 1981/4).

Élénken foglalkoztatta a romániai magyar nyelvművelés. Rövid közleményeivel jelen volt a napi- és hetilapokban, s Anyanyelvünk művelése címen (1975) számos munkatárs nyelvművelő cikkeit szerkesztette kötetté.

Munkái[szerkesztés]

  • Keresztneveink becéző alakjai a Borsavölgyében (Kolozsvár 1943)
  • Huszonöt lap "Kolozsvár és vidéke népnyelvi térképé"-ből (Márton Gyulával és Szabó T. Attilával, Kolozsvár 1944)
  • Mai magyar nyelv I–III. (egyetemi jegyzet, Szabó Zoltánnal, Kolozsvár 1958)
  • A mai magyar nyelv kézikönyve (Balogh Dezsővel és J. Nagy Máriával, 1971)
  • Nyelvi forma – nyelvi érték. Alak- és mondattani elemzések (1972)
  • Torjai szójegyzék (Nemes Zoltánnéval és Márton Gyulával, Sepsiszentgyörgy 1974)
  • Anyanyelvünk művelése (cikkek és tanulmányok, Murádin Lászlóval, 1975)

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Oláh Ferenc: Anyanyelvről – felsőfokon. A Hét 1972/1.
  • Szikszay Jenő: A mai magyar nyelv kézikönyve. Tanügyi Újság 1972. jan. 4.
  • J. Nagy Mária: A nyelvi forma értéke. A Hét 1973/36.
  • Beke György: A nyelv az ihletője, gondja, megtartója. Brassói Lapok 1975. aug. 2.
  • Cs. Gyimesi Éva: Kettős hivatás. Beszélgetés Gálffy Mózessel. A Hét 1975/36.
  • Dávid Gyula: Közügy, magánügy. Utunk 1976/23.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]