Foszkarnet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Foscarnet.png
Foszkarnet
IUPAC-név
foszfonohangyasav
Más nevek foszfometánsav, dihidroxi-foszfinkarbonsav-oxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 63585-09-1, (trinátrium só)
PubChem 3415
ChemSpider 3297
DrugBank DB00529
KEGG C06456
ChEBI 127780
ATC kód J05AD01
SMILES
O=C(O)P(=O)(O)O
InChI
1/CH3O5P/c2-1(3)7(4,5)6/h(H,2,3)(H2,4,5,6)
StdInChIKey ZJAOAACCNHFJAH-UHFFFAOYSA-N
UNII 8C5OQ81LWT
ChEMBL 666
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet CH3O5P
Moláris tömeg 126,005 g/mol
300,1 g/mol (foszkarnet-trinátrium-hexahidrát)
Farmakokinetikai adatok
Biohasznosíthatóság NA
Biológiai
felezési idő
3,3-6,8 óra
Fehérjekötés 14-17%
Terápiás előírások
Jogi státusz ℞-only (U.S.), POM (UK)
Terhességi kategória B3 (Au), C (U.S.)
Alkalmazás intravénás

A foszkarnet (INN: foscarnet) széles-spektrumú antivirális szer, mely elsősorban a humán herpeszvírusok szaporodását gátolja,[1] valamint egyes retrovírusokat – beleértve a human immunodeficiencia vírust (HIV) –, továbbá a hepatitis B vírust is.

AIDS-ben szenvedő betegek életét és látását veszélyeztető cytomegalovirus(en) (CMV) által okozott betegségekben, elsősorban CMV-okozta vírusos szemgyulladás (chorioretinitis(en)) indukciós és fenntartó kezelésére alkalmazzák, erős toxicitása miatt csak második vonalbeli szerként. Az utóbbi években előnyben részesítik a ganciklovirral(en) felváltva adott kombinált kezelést.[2] A foszkarnet megakadályozza, hogy az állapot tovább romoljék, de a már létező károsodást nem szünteti meg.

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Foscarnetum natricum hexahydricum néven hivatalos.

Hatásmód[szerkesztés]

A pirofoszforsav szerves analógja.

A vírus DNS-polimeráz(en) és reverz transzkriptáz enzimjét gátolja. Mindkét enzimnek a pirofoszfátot kötő oldalához kapcsolódik, és megakadályozza a pirofoszfát lehasadását a dezoxinukleotid-trifoszfátokból. Ezzel lehetetlenné válik a DNS-lánc továbbépülése.

Az emlősök DNS-polimeráz enzimjére 100-szor kisebb hatása van, mint a CMV-víruséra. Nem igényel intracelluláris foszforilációt, ezért in vitro körülmények között hatékony a timidin-kináz(en) enzimmel nem rendelkező herpes simplex-mutánsok(en) ellen is.

Adagolás[szerkesztés]

Centrális vénába 24 mg/ml, periferiális vénába 12 mg/ml-es koncentrációban kell beadni. Az utóbbi esetben 5%-os dextróz- vagy fiziológiás sóoldattal lehet hígítani a 24 mg/ml koncentrációjú szert.

A CMV retinitis indukciós kezelésére 2-3 héten át alkalmazzák, 8 órás időközönként 60 mg/ttkg‑os, vagy 12 órás időközönként 90 mg/ttkg-os dózisban adott intermittáló infúzió formájában a beteg vesefunkciójától függően.

Fenntartó kezelésre naponta alkalmazzák mindaddig, ameddig a terápia folytatása szükséges. Normál vesefunkcióval rendelkező betegekben a dózistartomány 90 és 120 mg/ttkg között van.

Az infúzió időtartama nem lehet rövidebb 90 mg/ttkg-os dózis esetében 2 óránál, 60 mg/ttkg-os dózis esetében 1 óránál. Gyors intravénás injekció formájában nem alkalmazható.

Megfelelő folyadékpótlással a foszkarnet vesetoxikus hatása csökkenthető: az első foszkarnet infúzió előtt 0,5-1,0 liter fiziológiás sóoldattal, majd azt követően minden egyes infúziónál 0,5-1,0 liter fiziológiás sóoldattal, ill. a kezelési előírásokat betartó betegeknél akár szájon át.

Ajánlatos kerülni más gyógyszerek foszkarnettel egyidejű infúzióját. Ismert inkompatibilitások: 30%-os dextróz oldat, amphotericin B, aciklovir‑nátrium, ganciklovir(en), pentamidin-izetionát(en), trimetoprim-szulfametoxazol,[3] vankomicin-hidroklorid(en), kalciumtartalmú oldatok.

Mellékhatások[szerkesztés]

A vesefunkció károsodása a foszkarnet alkalmazása során bármikor bekövetkezhet, ezért a szérum kreatinin-szintjét(en) az indukciós kezelés során kétnaponta, a fenntartó kezelés során pedig hetente ellenőrizni kell, és a vesefunkciónak megfelelő dóziskorrekciókat el kell végezni. A megfelelő folyadék-ellátottsági állapotot kell fenntartani.

A foszkarnet hajlamos a kétértékű fémionokkal (kalciummal, magnéziummal) kelátot képezni, ami az infúzió sebességétől függően az ionszint gyors csökkenéséhez vezethet. A csökkenés sokszor nem mutatható ki a szérum összkalcium-szintjében, ezért a kezelés előtt és közben értékelni kell az elektrolitok mennyiségét.

A foszkarnet helyi szövetizgató tulajdonságokkal rendelkezik és a vizeletben magas koncentrációban történő ürülése esetén a nemi szervek irritációját, sőt akár fekélyesedését is előidézheti.

A foszkarnet-terápia ideje alatt mellékhatásként előfordulhat görcs és szédülés, ami az autóvezetési képességet ronthatja.

A fentieken felüli gyakori mellékhatások: emésztőrendszeri panaszok, bőrkiütés, meghűlés, a vér kreatinin-, hemoglobin-, kálium-, kalcium- és magnéziumszintjének csökkenése.

A foszkarnettel kezelt betegek többsége súlyosan legyengült immunrendszerű és súlyos vírusfertőzésekben szenved. A klinikai próbákat is ilyen betegeken végezték. A mellékhatások jellegét befolyásolja a fizikai állapot, az alapbetegség súlyossága, a társfertőzések előfordulása és az egyidejűleg alkalmazott egyéb kezelés is.

Ellenjavallatok[szerkesztés]

A szer ellenjavallt terhesség és szoptatás alatt, valamint művesekezelés alatt álló betegek esetében.

A foszkarnet károsíthatja a veseműködést, ezért egyéb vesekárosító gyógyszerekkel (pl. aminoglikozidok(en), amphotericin B, ciklosporin) együtt adva a toxicitás fokozódhat. Tubuláris szekréciót gátló szerekkel a foszkarnet eliminációja csökkenhet.

A foszkarnet csökkenti az ionizált Ca2+ vérszintet, ezért különös elővigyázatosságot igényel, ha párhuzamosan ilyen gyógyszerrel adják együtt. Vesekárosodást és tüneti hypocalcaemiát(en) (a vér kalciumszintjének kóros csökkenését) (Trousseau-(en) és Chvostek-féle tüneteket(en)) tapasztaltak egyidejű foszkarnet és pentamidin adáskor. Rendellenes veseműködésről számoltak be a foszkarnet ritonavirrel(en) és/vagy szakinavirrel kombináltan történő alkalmazását követően is.

Készítmények[szerkesztés]

Magyarországon:[4]

  • FOSCAVIR 24 mg/ml oldatos infúzió

A nemzetközi gyógyszerforgalomban a fentin felül:[5]

  • Foscarnet
  • Triapten
  • Virudin

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Többek között a cytomegalovirust, a herpes simplex vírus 1 és 2 típusát, a varicella zoster vírust, az Epstein-Barr vírust és a human herpes vírus 6-ot.
  2. Szlávik János: Új gyógyszerek az antivirális terápiában Archiválva 2012. május 4-i dátummal a Wayback Machine-ben (LAM 2001;11 (3): 196-205.)
  3. Szulfametoxazol. [2014. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 1.)
  4. Foscarnet sodium[halott link] (OGYI)
  5. Foscarnet (Drugs-About.com)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]