Foltosfarkú cápa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Foltosfarkú cápa
Kifogott foltosfarkú cápák
Kifogott foltosfarkú cápák
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii)
Csoport: Modern cápák (Neoselachii)
Öregrend: Cápák (Selachimorpha)
Rend: Kékcápaalakúak (Carcharhiniformes)
Család: Kékcápafélék (Carcharhinidae)
Nem: Szirticápák (Carcharhinus)
Blainville, 1816
Faj: C. sorrah
Tudományos név
Carcharhinus sorrah
(J. P. Müller & Henle, 1839)
Szinonimák
  • Carcharhinus bleekeri (Duméril, 1865)
  • Carcharhinus spallanzani (Péron & Lesueur, 1822)
  • Carcharias bleekeri Duméril, 1865
  • Carcharias sorrah J. P. Müller & Henle, 1839
  • Carcharias spallanzani (Péron & Lesueur, 1822)
  • Carcharias taeniatus Hemprich & Ehrenberg, 1899
  • Carcharinus sorrah (J. P. Müller & Henle, 1839)
  • Carcharius spallanzani (Péron & Lesueur, 1822)
  • Eulamia spallanzani (Péron & Lesueur, 1822)
  • Galeolamna isobel Whitley, 1947
  • Squalus spallanzani Péron & Lesueur, 1822
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Foltosfarkú cápa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Foltosfarkú cápa témájú kategóriát.

A foltosfarkú cápa (Carcharhinus sorrah) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) rendjébe, ezen belül a kékcápafélék (Carcharhinidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A foltosfarkú cápa előfordulási területe az Indiai- és a Csendes-óceánokban, valamint a Vörös-tengerben van. Afrika keleti partjaitól (beleértve Madagaszkárt, Mauritiust és a Seychelle-szigeteket) kezdve egészen a Fülöp-szigetekig, Kínáig és Ausztráliáig sokfelé megtalálható. A Salamon- és a Santa Cruz-szigeteknél is vannak állományai. Az ádeni-öböli, az ománi-öböli és a srí lankai előfordulása ezidáig csak feltételezett.

Megjelenése[szerkesztés]

Ez a cápafaj legfeljebb 160 centiméter hosszú és 28 kilogramm testtömegű. Ennek a kisméretű cápának a testalkata orsó alakú és hosszúkás; a feje lekerekített orrban végződik. Szemei nagyok és kerekek. Fűrészes fogain kiemelkedés látható. A második hátúszója nagyon alacsonyan fekszik; a két hátúszó között kiemelkedés van. A második hátúszó, a mellúszók és a farokúszó alsó nyúlványának a végén jól kivehető sötét folt van; az első hátúszón ez a folt vékonyabb; a hasúszókon és a farokúszó felső nyúlványán hiányzanak a foltok. Háti része szürke vagy szürkésbarna; hasi része fehér. A szemek és a kopoltyúnyílások között aranybarna árnyalat van, amely az elpusztult példányoknál eltűnik. Az oldalain a hasúszók és a farokúszó között egy sötét sáv húzódik.

Életmódja[szerkesztés]

Trópusi cápafaj, amely főleg a tengervízben él, de a brakkvízbe is beúszik. Főleg a korallzátonyok közelében tartózkodik; 140 méter mélyre is leúszhat, bár általában csak 1-73 méter mélyen található meg. Habár általában a kontinentális selfeken és a szigetek környékén figyelhető meg, amely általában csontos halakból, fejlábúakból és rákokból áll. Nappal a tengerfenék közelében tartózkodik; éjszaka pedig feljön a felszínre. Gyakran a partoktól 50 kilométeres távolságra is kiúszik; 1000 kilométeres távolságban is megfigyelték már.

Legfeljebb 8 évig él.

Szaporodása[szerkesztés]

Elevenszülő cápafaj; a peték kiürülő szikzacskója méhlepényszerűen kapcsolódik a nőstény szöveteihez. Egy alomban általában 3 kölyökcápa van; de 1, vagy akár 8 is lehet. Születésekor a kis foltosfarkú cápa 50 centiméter hosszú; első életévében 25 centimétert nő. Párosodáskor a hím és a nőstény egymáshoz simul. A vemhesség 10 hónapig tart; az ellések többsége januárban zajlik le. Évente egyszer szaporodik.

Felhasználása[szerkesztés]

Ezt a szirticápát csak kisebb mértékben halásszák. Mellékfogásként is belekerülhet a hálókba. Frissen, szárítva és sózva árusítják. Az úszóit az cápauszonyleveshez használják fel. Májából vitamindús májolajokat készítenek. Tenyésztett halak táplálékául is szolgálhat.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Carcharhinus sorrah (Müller & Henle, 1839) FishBase
  • Compagno, L.J.V., 1984. FAO Species Catalogue. Vol. 4. Sharks of the world. An annotated and illustrated catalogue of shark species known to date. Part 2 - Carcharhiniformes. FAO Fish. Synop. 125(4/2):251-655. Rome: FAO.
  • Müller, J. and Henle, F. G. J. 1838-41. Systematische Beschreibung der Plagiostomen. Berlin. Plagiostomen i-xxii + 1-200.