Fábri György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fábri György
Született 1964 (55 éves)
Foglalkozása akadémikus

Fábri György (1964–) az Eötvös Loránd Tudományegyetem habilitált egyetemi docense, a Pedagógiai és Pszichológiai Kar Társadalmi Kommunikáció Kutatócsoport vezetője. [1] Kutatási területei a felsőoktatás- és tudományszociológia, tudománykommunikáció, és a társadalmi kommunikáció.[1] Kutatásokat vezetett egyebek között a felsőoktatás és tudomány társadalmi percepciója, az egyetemi rangsorok, az életen át tartó tanulás, az újmédia oktatási és információs hatásai és az egyház társadalmi jelenléte témakörében. A kutatások mellett tudománykommunikációs projektek (Mindentudás Egyeteme, TudásPresszó) valamint felsőoktatási programok (hallgatói önkormányzatiság, kommunikáció) megvalósítója, a tudomány- és felsőoktatás-politika szereplője (OFÉSZ alapító elnök, MTA kommunikációs igazgató, ELTE rektorhelyettes). Több tudományos folyóirat szerkesztésében vesz részt, a Világosság bölcsészeti folyóirat főszerkesztője 2002-től. A Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének kerületi felügyelője 2012-től.

Státusz[szerkesztés]

2010 óta az ELTE PPK Pszichológia Intézet Társadalmi Kommunikáció Kutatócsoportjának vezetője. 2009-től az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar habilitált egyetemi docense.[2] 2000 és 2009 között a Magyar Tudományos Akadémia tudománypolitikai főtanácsosa, kommunikációs vezetője, 1996 és 1999 között az MTA Filozófia Kutatóintézetének tudományos munkatársa volt. Szellemi szabadfoglalkozású tevékenységet folytatott 1992 és 1995 között. Az ezt megelőző időszakban (1988 és 1992 között) az ELTE BTK Társadalomfilozófia Tanszékének oktatója, az MTA TMB ösztöndíjasa volt.

Kutatás

Szakdolgozatát Karl Popper, Lukács György és Jürgen Habermas racionalitás-koncepciójának összehasonlítása tárgykörében védte meg 1988-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karának Társadalomfilozófia és Etika Tanszékén (Kelemen János professzor volt a témavezetője). Ezt követően az MTA TMB ösztöndíjasaként dolgozott a tanszéken, politikafilozófiai témakörben kutatott, tartott kurzusokat, témavezetője előbb Kelemen János professzor, majd Bence György professzor volt. 1990-től kezdett foglalkozni egyetemfilozófiaiával, felsőoktatás-szociológiával, a témakörben monográfiája jelent meg 1992-ben: Higher Education in Hungary in then Period of Transformation 1990-1992. Vienna 1992, Institut für Wissenschaft vom Menschen. 1996-tól 1999-ig a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézetének fiatal kutatója, témája az egyetemfilozófia. Kandidátusi disszertációját ebben az időben írta és védte meg, A magyar felsőoktatás társadalomfilozófiai vizsgálata címmel. Kutatási majd ezt alkalmazó fejlesztési programot indított 1999-ben az egyetemi rangsorok témakörében.Az MTA kommunikációs vezetői teendőinek is reflexiójaként a tudománykommunikáció területén végzett emipirkus vizsgálatokat és elméleti tanulmányokat[3] 2002-től (nemzetközi konferencia-előadása alapján megjelent tanulmánya a témakörben: Knowledge Communication in the Age of Converging Tools In: Integration and Ubiquity Ed.: Kristof Nyiri Passagen Verlag Vienna 2008. p. 241-248.) A felsőoktatás-szociológiai és tudománykommunikációs érdeklődését a tudományos tudás és intézményei társadalmi percepciója témakörben integrálta, a témakörben mintegy tucat orsazágos empirikus, országos nagymintás kutatást vezetett és számos konferencián adott elő. 2010-től végez egyház- és vallás-szociológiai kutatásokat is. Nemzetközi tapaszatlatai: 1991-1992-ben Római Magyar Akadémia, 2002-2007 között a World Science Forum kommunikációs vezetője, 2007-2008 HAESF-ösztöndíj, Santa Barbara CA és National Science Foundation, Washington DC USA, 2010-től nemzetközi egyetemi ranking-konferenciák résztvevője.

Oktatás

Kurzusokat tartott politika-filozófia témakörben 1988-1990 között az ELTE BTK-n. Tanfolyami jellegű képzést indított az MTA keretében tudománykommunikáció és kutatás-menedzsment területén 2006-ban. 2009-től az ELTE PPK habilitált egyetemi docenseként oktat, 2014-től az ELTE PPK Felnőtt-kutatási és Tudásmenedzsment Intézetének munkatársaként. Tematikája: filozófia pszichológusoknak, kommunikációelmélet és médiatudomány, tudományfilozófia, etika. Az ELTE PPK közösségszervezés szakjának szakfelelőse, a felsőoktatás-menedzsment (tudománykommunikáció) szakirányú továbbképzés elindítója.

További szakmai tevékenységek – kommunikáció – egyetemi közélet

1986-ban vezetője volt az ELTE BTK hallgatói önkormányzatát létrehozó hallgatói körnek. 1988-1991 az országos hallgatói önkormányzati szövetség kezdeményezője, alapító elnöke. A kilencvenes évek első felében szakértőként dologozott a felsőoktatás-és tudománypolitika területén, valamint szakmai projektekben (például a BME Távoktatási Központja vagy a Friedrich Naumann Stiftung számára). 1998-tól megalapította az Universitas Press Felsőoktatáskutató Műhelyt, amely azóta is a magyar felsőoktatás egyik vezető független elemző cége. 2002 és 2008 között a Mindentudás Egyeteme egyik kezdeményezője, szakmai vezetője, műsorvezetője. 2002-től a Világosság bölcsészeti folyóirat főszerkesztője. 2007 és 2010 között alapító főszerkesztője a Felsőoktatási Műhely folyóiratnak. 2010-től 2014-ig az ELTE kommunikációért és közkapcsolatokért felelős rektorhelyettese, 2015-től 2019-ig az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar dékánhelyettese. 2017-ben kezdeményezője az Evangélikuds Hittudományi Egyetem Melanchton Szakkollégium létrehívásának.

Közélet

A magyarországi rendszerváltás folyamatában a független hallgatói önkormányzati mozgalom megalapítója, az országos szövetség első elnöke. 1992 és 1994 között az Agrárszövetség-Polgári Agrárpárt kampányfőnöke, országgyűlési képviselőjelöltje, a "polgári-liberális közép" (Agrárszövetség-FIDESZ-SZDSZ-Vállakozók Pártja) egyik kezdeményezője, szervezője. Rendszeresen írt pubicisztikákat illetve nyilatkozott a felsőoktatás-és tudomány-politika témakörében. 2012-ben megválasztották a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerült kerületi felügyelőjévé, 2016-ban újraválasztották (elnöktársa: Fabiny Tamás püspök). 2011-től az Egyház delegáltjaként a Közszolgálati Testület tagja, a tagok egyhangú választása lapján harmadik ciklus óta elnöke.


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Fábri György hivatalos weboldala.
  2. ELTE munkatársak. [2018. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 13.)
  3. The New Media Strategy of Science (angol nyelven). Issuu. (Hozzáférés: 2019. augusztus 7.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]