Erdei angyalgyökér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erdei angyalgyökér
Erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris)
Erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris)
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales)
Család: Zellerfélék (Apiaceae)
Nemzetség: Angyalgyökér (Angelica)
Faj: A. sylvestris
Tudományos név
Angelica sylvestris
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Erdei angyalgyökér témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei angyalgyökér témájú médiaállományokat és Erdei angyalgyökér témájú kategóriát.

Az erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris) a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó angyalgyökér (Angelica) növénynemzetség egyik faja, korábban gyógy- és zöldségnövényként is használták.

Megjelenése[szerkesztés]

Általában 1–1,5 méter magas, lágy szárú növény, de akár 2,5 m magasra[1] is megnő. Üreges szára kívül lilás színű, kopasz, enyhén barázdált, csíkos. Levelei szintén kopaszak, sötétzöldek, az alsók kétszeresen, a felsők egyszeresen szárnyaltak, levélnyeleik hengeresek, öblösek s felfúvódott, hüvelyszerű levélalappal csatlakoznak a szárhoz. Virágai aprók, fehér vagy pirosas színűek, összetett ernyővirágzatot alkotnak. A növény július elejétől szeptember végéig virágzik. A termések szárnyas ikerkaszatok, szárnyaik ugyanolyan szélesek, mint amilyen szélesek a kaszattermések szárny nélkül.[2]

Élőhelye[szerkesztés]

Európában a Brit-szigeteket is beleértve, Ny-Ázsiában és Szibériában honos.[3] Réteken, magaskórósokban, ligetekben, mocsarakban, lápokban egyaránt előfordul. Erdőségekben, tarkán napfényfoltos, félárnyékos erdőszéleken és ritkán még teljesen árnyékos területeken is fellelhető. Laza (homokos), félig kötött (vályogos), valamint kötött (agyagos) talajokon is megél, s éppúgy elterjedt savanyú, mint semleges vagy bázikus kémhatású talajokon. Megtelepedik a zárt lombkoronájú erdők árnyékos belsejében, a félárnyékos nyílt lombkoronájú erdőkben és napos helyeken is. Mind nedvesebb, mind szárazabb környezetben megél, de számára a nedves lejtő a legoptimálisabb élettér. Félkultúr (legelők) és kultúr életközösségek, valamint folyópartok egyik gyorsan terjedő növénye.

Ökológia[szerkesztés]

Napjainkban invazív gyomként tartják számon a kanadai Új-Brunswick tartományban és a Breton-foki-szigeten, Új-Skóciában. Az új-brunswicki inváziós fajokkal foglalkozó New Brunswick Invasive Species Council szerint ha nem kontrollálják a faj terjedését, akkor egész Kanadában elterjedhet, kiszorítva ezzel más vegetációkat.[4][5] Ugyanis ez a növény önbeporzó, és több ezer magot is képes egy megérlelni.

Fitokémiája[szerkesztés]

Illóolajokat, keserű- és cserzőanyagokat, szerves savakat tartalmaz. Illóolajai fényelnyelő hatásúak, alkalmasak a fényérzékenység kezelésére.[2]

Felhasználása[szerkesztés]

Egészen a 20. századig zöldségként hasznosították. A könnyen eltartható növény segít megelőzni a skorbutot. Szárát frissen fogyasztották, leveleit megpárolva tartósították, s később tejjel főzve ízletes ételt készítettek belőle. Ínséges időkben az erdei angyalgyökér fontos táplálékforrás volt. A növényt szövetfestésre is alkalmazták.

Gyökerét a hagyományos osztrák gyógyászatban felhasználták belsőleg tea- vagy tinktúraként az emésztőrendszer, a légzőrendszer, valamint az idegrendszer egyes betegségeinek kezelésében, továbbá a láz csillapításában, valamint fertőzések és az influenza gyógyításában.[6]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Woodland Angelica - Angelica sylvestris. [2011. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 21.)
  2. a b Erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris). In Zdenka Podhajská: Európa vadvirágai. Illusztrálta: Květoslav Hísek. Fordította: Fundárek Magda, Dr. Klokner Loránd, Mayer Judit. Bratislava: Madách Kiadó–Aventinum Kiadó. 1991. 261. o. ISBN 80-7089-146-7  
  3. Angelica sylvestris. Plants For A Future. (Hozzáférés: 2014. október 4.)
  4. Archivált másolat. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 4.)
  5. Archivált másolat. [2011. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 21.)
  6. Vogl S, Picker P, Mihaly-Bison J, Fakhrudin N, Atanasov AG, Heiss EH, Wawrosch C, Reznicek G, Dirsch VM, Saukel J, Kopp B. Ethnopharmacological in vitro studieson Austria's folk medicine - An unexplored lore in vitro anti-inflammatory activities of 71 Austrian traditional herbal drugs. J Ethnopharmacol.2013 Jun13. doi:pii: S0378-8741(13)00410-8. 10.1016/j.jep.2013.06.007. [Epub ahead of print] PubMed PMID 23770053. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/23770053

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Angelica sylvestris című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]