Egy magyar nábob (regény)
| Egy magyar nábob | |
 | |
| Szerző | Jókai Mór |
| Eredeti cím | Egy magyar nábob |
| Ország |  Magyarország |
| Nyelv | magyar |
| Téma | reformkor |
| Műfaj | regény |
| Kapcsolódó film | Egy magyar nábob (1966) |
| Kiadás | |
| Kiadás dátuma | 1854 |
| Magyar kiadó | Szépirodalmi Könyvkiadó |
| Magyar kiadás dátuma | 1963, 1979, 1986[1] |
| Média típusa | könyv |
| Oldalak száma | 680 (1963) |
| ISBN | 9631513033 |
| Külső hivatkozások | |
| A könyv a MEK-ben | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az Egy magyar nábob Jókai Mór regénye. A reformkorban játszódik. A mű olyan adomákra épül, mint a tékozlóan élő mágnás, vagy az idős főnemes fiatal polgárlánnyal kötött frigye, amivel semmirekellő rokonát kisemmizheti. A könyvet 1966-ban megfilmesítették.
Történet[szerkesztés]
 |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
A regény 1822-ben kezdődik, az éjszakai magyar pusztán, szakadó esőben. A kietlen sársivatag közepén áll nemes Bús Péter kocsmája.
A kellemetlen időben két vendéget is kap, az egyikük egy különc magyar nemes úr, az egyik leggazdagabb régi család sarja, valóságos bibliai Nábob, aki azonban cigányokkal, parasztlányokkal és hajdúkkal vigad méltatlan körülmények között. A vidék csak Jancsi úrnak ismeri. A másik egy párizsi divat szerint öltözött, teljesen eladósodott, nagyszájú aranyifjú, aki azért érkezett, hogy felvegye az örökségét, ami valami őrült vén magyar úr után maradt rá. Csak lassan derül ki, hogy a fiatal Abellino és Jancsi úr valójában rokonok, s az előbbi pont azért érkezett, mert az utóbbinak a halálhírét keltették.
Az ifjú rokon kényeskedő, nagyképű, érzéketlen és kicsapongó ficsúr, aki alig várja, hogy megörökölhesse a vagyont. Az öreg Jancsi önfejű, makacs és a komikumig konzervatív. Életre szóló sértéseket vágnak egymás fejéhez, mire az öregember a gutaütés határán a kíséretével elhagyja a kocsmát, de előtte megvásárolja az egész épületet (az értéke többszöröséért), és parancsot ad a kocsmárosnak, hogy gyújtsa fel. Így az örököse kénytelen kint éjszakázni az esőben, ahol bosszút fogad. Abellinónak a továbbiakban Párizs egyik leggazdagabb pénzembere hitelez; a pénzt, és a nem csekély összegű kamatot a megállapodás értelmében a kapott örökségből óhajtja majd visszafizetni.
Abban az időben számos magyar arisztokrata hagyta el a hazáját, mert barbárnak tartották a nyugati viszonyokhoz képest. Tanúi lehetünk, hogyan mulatnak, és élik fel családjuk örökségét külföldön, és újra találkozunk Abellinóval is.
Velük tölti az idejét a fiatal, de máris teljesen életunt Rudolf gróf. Ő egy tűzeset kapcsán találkozik a híres indiai divatszépséggel, Chataquélával, aki az akkori világ rajongásának tárgya. Az indiai nőkről tudni érdemes, hogy egyrészt férjüket sosem csalják meg, de elválni tőlük szinte pillanat műve, másrészt, ha férjük meghal, ők is követik a halálba őt. Az aranyifjak ez utóbbi „legendát” kétségbe vonják a híres szépség kapcsán, Rudolf pedig – aki a tűzeset napján már érzelmileg elég közel került Chataquélához – fogad Abellinóval, hogy elcsábítja a nőt – aki jelenleg Byron, a költő felesége, – elveszi Chataquélát, ő maga meghal, és bebizonyítja, hogy a nő utána megy a halálba. Amennyiben ez tényleg megtörténik, Abellino tartozik öngyilkosságot elkövetni (vagy bárki, aki a fogadást hallotta bárhol és bármikor lelőheti a férfit).
A színházi csata[szerkesztés]
Eközben zajlik két híres énekes-színésznő rivalizálása. A magyar származású Mainvillné, Jozefina sikereit megunták a fiatalemberek, ezért eldöntik, hogy megbuktatják egy másik énekesnő javára. A másik – Catalani – nem volt sem tehetségesebb, sem fiatalabb, de megvolt az az erénye, hogy nem hordta magával a férjét.
Fizetett embereket ültetnek a nézőtérre, akik majd kifütyülik Jozefinát, és virág helyett hagymafejeket dobálnak a színpadra, de a tervüket keresztülhúzza egy szintén magyar származású asztaloslegény, a művésznő nagy tisztelője. Barátaival szabályosan összecsapnak a színház folyosóin a finnyás úriemberekkel, és alaposan ellátják a bajukat.
Rudolfot hidegen hagyják ezek az események, de mikor találkozik a színházban az üde Flórával, a lány bája felrázza apátiájából. Egy csodálatos véletlen megmenti a meggondolatlan fogadása következményei alól (Chataquéla meghal), ő maga pedig Flóra útitársaként hazatér Magyarhonba.
A pünkösdi király[szerkesztés]
Jancsi úr birtokán épp a hagyományos pünkösdi királyválasztás folyik. Hat évig Márton volt a cím birtokosa, és élvezte az ezzel járó kiváltságokat, de idén egy új csikós tűnik fel a pusztán Nádudvarról, és elragadja tőle a győzelmet.
Jancsi úr titokban megegyezik az új győztessel: Kis Miskával, hogy adja ki magát tehetős földesúrnak, járjon vele mindenűvé, ad neki pénzt, kártyázzon, verekedjen, csábítsa el a nőket, ha hagyják magukat. Majd egy év múlva, amikor lejár a pünkösdi királyság leveti a szép ruhát, beáll hozzá egyszerű hajdúnak, hogy szégyenkezzen a sok nép, aki addig igyekezett minél közelebb kerülni hozzá.
Miska kezet ad rá, de végül ő szedi rá a nagyurat. A csikósból lett kalandor egy év alatt annyi pénzt tesz félre (amit kártyán nyer), hogy nemesi címet vásárol gyűrűvel, birtokkal, címerrel, és az év végén egyenrangú felekként állnak szemben. Jancsi úr azonban nem haragszik, maga is jót kacag a kifordított tréfán.
Egy család átka[szerkesztés]
Amikor elkezd ülésezni a diéta, minden ismerős hazaszállingózik. Élt akkoriban négy szép lány, akik családjuk felelőtlensége miatt léha életmódra kárhoztattak, különböző tehetős fiatalemberek tartották ki őket, gyanús körülmények között. Hogy az ötödik lány, a húguk, Fanny erkölcseit megmentse, egy szigorú nagynéni vette magához, és iparkodott tiszta gondolatokat ültetni a hajadon lelkébe. Teréz néni egy Boltay nevű asztalosmester házában bérelt szerény lakást, aki örömmel látta a szép kislányt. Boltaynál dolgozott akkor már az a fiatalember is, aki korábban Párizsban szembeszállt az unatkozó gentlemanekkel, a színházban.
Fanny még a nénjeinél is szebb volt, és titokzatos eltűnése felcsigázza iránta az érdeklődését mindazon fiatalembereknek, akik rendszeres látogatói voltak a nővéreinek.
Köztük van Abellino is, aki mindenáron igyekszik megszerezni magának a szép lányt, nem azért, hogy boldogítsa, hanem hogy tönkretegye. Titokzatos jótevőnek adja ki magát, és Teréz háta mögött elkezdi anyagilag támogatni a lányt, hogy az éneklést tanuljon (valójában pedig azért, hogy a lekötelezettje legyen). Fannyt gyötri a kíváncsiság, hogy ki ez a gáláns férfi. Egy nap az utcán meglátja Rudolfot, és fülig beleszeret azt képzelve, hogy biztos ő az, aki után epekedik, holott valójában semmi közük egymáshoz. A tévedés kiderül, Fanny összeomlik, és mindent bevall nénjének.
Abellino sorozatos próbálkozásai, hogy megalázza Fannyt párbajhoz vezetnek, ahol az ellenfele a párizsi asztalos legény: Sándor. A pisztolypárbajban Sándor győzött, golyója Abellino füle mellett süvített el örök életére nagyothallásra kárhoztatva a piperkőcöt.
A nábob névnapja[szerkesztés]
Jancsi úr névnapja közelgett, amikor minden barátját meghívta, hogy együtt mulassanak, s minden haragosát, hogy kibéküljenek. Hetedhét országra szóló dínomdánom ez, ami egy hétig tart, amikor az első napon minden asszonyszemély megszökik, az utolsó napon pedig a férfiak közül, ki teljesen részegen, ki félig holtan, üres erszénnyel szállingózik haza.
Jancsi úr meghívta Abellinót is, hogy ne tartsanak többé haragot, és legyen a családban szent a béke. Abellino elfogadta a meghívást, és úgy hálálta meg az öregúr gesztusát, hogy maga helyett egy koporsót küldött a névnapi ünnepségre, az oldalára ezüsttel kiírva Kárpáthy János neve. Ezt látva Jancsi úr szélütést kapott, és helyben összeesett. A megrendülésből csak nagy nehezen állt talpra. Lassú lábadozása alatt szolgái kevés kivétellel mind elpártoltak tőle, és Abellinónál várták, hogy meghaljon. A férfiak mint leendő gazdájuk parancsba adta, hogy nem tűri meg a magyaros bajuszt a környezetében, erre vonakodva ugyan, de borotvát fogtak. Jancsi úr pár nappal később mindannyiukat egy kimért hangú levélben tájékoztatta jobbulásáról és arról, hogy akik nála jobb gazdát találtak, azok most már maradjanak csak meg ott, ahová mentek.
Váratlan fordulat[szerkesztés]
Jancsi úr – aki már haragudott, ha így hívták – felkeresi Boltay urat, az asztalost és megkéri tőle Fanny kezét. Nagyon jól tudja, hogy töri magát érte Abellino és keresztül akarja húzni a terveit, azzal, hogy először elviszi az orra elől a lányt, majd vele új örököst nemz. Az akkori törvények alapján ugyanis az ő birtokát sem eladni, sem családon kívül másra hagyni nem lehetett, és Abellino lévén egyetlen élő rokona, nem lehetett volna őt az örökségből kitagadni.
Fanny előbb visszautasítja a vénember kérését, de később éjszaka az eszébe ötlik, hogy így közelebb kerülhet Rudolfhoz, és mégis igent mond.
Eközben Abellino beszél Fanny romlott anyjával, és megegyeznek hatvanezer forintban, hogy eladja neki a lányát. Az anya felkeresi Fannyt, és azt hazudja neki, hogy Abellino kész feleségül venni őt. Fanny iszonyában Boltayhoz és Teréz nénihez fordul segítségért, akik értesítik Kárpáthy Jánost. Fanny anyja egy estélyre szóló meghívót csempész a lánya kezéhez, ahol a megjelenésével szentesítené, hogy kész Abellino szeretője lenni.
Fanny megjelenik az estélyen: ám férjével a karján. Abellino mindenki előtt megszégyenül. Amikor kigúnyolják, konfrontálódik egy ismerősével. A vita vége párbaj és gyilkosság. Abellinónak menekülnie kell az országból.
Fanny és Rudolf[szerkesztés]
Fanny János úr mellett nagyon magányos. A nábob, hogy a kedvére tegyen, átalakíttatja egész kastélyát és eltüntetett minden a korábbi életmódjára utaló jelet. Amikor látogatóba jön hozzá a szomszéd Szentirmay Flóra, úgy érzi, hogy az ég küldött számára egy barátnőt. A két ifjú nő hamar megszereti egymást, ám mikor egy vadászaton kiderül, hogy titkos imádottja Flóra szerető férje, Kárpáthyné ájultan zuhan le a lóról.
Egy estélyen Rudolf fülébe jut a pletyka, hogy Fannyt egyszer már hatvanezer forintért meg lehetett volna „venni”. Innen kezdve elkezdi ellenezni, hogy felesége egy ilyen nővel legyen közeli barátságban. Flóra, hogy védje Fannyt, megtagadja a társaságát – a férjétől–, mondván, hogy a nők nem gyengék, még a férjükkel szemben sem.
Rudolf dühében elindul, hogy elcsábítsa Fannyt, és ezáltal visszanyerje a nejét.
Fanny rémülten veszi észre, hogy Rudolf gesztusai milyen irányt vettek felé, és teljesen összezavarodik, könnyek között elárulva a titkát, hogy ő már sokkal régebb óta szerelmes Rudolfba, mint azt a férfiú gondolná. Rudolf mély önkritikát gyakorol, mert játszott Fanny érzelmeivel, és hazatér nejéhez, hogy a bocsánatát kérje.
Kárpáthy Zoltán[szerkesztés]
Fanny nem sokkal eztán fiúgyermeket hoz a világra, amivel a hazatérő Abellino elveszíti a jogot, hogy örököljön a nábob után. Kárpáthyné belehal a szülésbe, a lesújtott uraság fél év múlva követi szeretett feleségét a sírba. A kis Zoltánt Rudolf és Flóra neveli tovább, Teréz néni odaköltözik a birtokukra, hogy segítsen nevelt lánya gyermeke körül.
A nábob Abellinóra évi 100 aranyat hagy, mert nem tűrhette a gondolatot, hogy egy Kárpáthy éhezzen. Ezt mindig János napján veheti fel személyesen, hogy örüljön a neve napjának. A társaság komikus alaknak tartja, és mindenki, ha csak teheti, kineveti.
| Tartalomjegyzék | |
|---|---|
|
 |
Itt a vége a cselekmény részletezésének! |
Keletkezésének körülményei[szerkesztés]
Az író saját bevallása szerint, egy anekdota ihlette a regény bevezető jelenetét, amit a neje mesélt el neki, míg Szolnoktól Nagyváradra utaztak. Az utazás négy napig tartott, feneketlen sártenger akadályozta a párt. Jókai felesége személyesen is találkozott egykor hasonló árvíz alkalmával egy alföldi dinasztia fejével, akit egész Magyarország Józsa Gyuri név alatt ismert.
| „ | Ez volt az első eszmecsíra, a miből én a „Magyar nábob”-ot megköltöttem.[2] | ” |
| – Jókai | ||
A regény főszereplőjét Wenckheim József Antalról (1780–1852) mintázta.
Jókai szándéka az volt, hogy először eredeti karakterével mutassa be ezt a figurát a régi magyar nemesség képviselőjeként, minden negatív tulajdonságával együtt, aztán megtisztulva állítsa az olvasók elé.
Szereplők[szerkesztés]
István gróf és Miklós báró[szerkesztés]
A korszellem megszemélyesítőiként szerepelteti azt a két alakot, akit regényében István grófnak (a figura ihletője: Széchenyi István) és Miklós bárónak (inspirálta: Wesselényi Miklós) nevez. Mikor Jókai a Nábobon dolgozott még mindketten életben voltak ezért tiszteletből nem akarta őket teljes nevükön szerepeltetni.[2]
A Catalani-Mainviellné epizód[szerkesztés]
A párizsi eseményeket az egykorú lapokból tanulmányozta, a két színésznő vetélkedését pedig a Tudományos Gyűjtemény cimű kiadvány „Koszorú” melléklapjában találta. Ugyanebben lelte a leírását a még abban az évben is dívott „pünkösdi király” népszokásnak. A pozsonyi országgyűlést s a honatyák nemzeti pompáját, Jókai diákként személyesen látta.[2]
Abellino[szerkesztés]
Kárpáthy Béla Abellino alakja szintén korrajzi sablon: a külföldön élő, vagyonokat eltékozló magyar főurak jellegzetes figurája. Jókai megemlít egyet, aki különösen kitűnt a többi közül azzal a hóbortjával, hogy egy híres táncosnőt kísért városról városra, akire a fél vagyonát elköltötte, holott nem volt más öröme, mint hogy abba az ágyba fekhetett le, amit a továbbutazó művésznő reggel elhagyott.[3]
Flóra grófnő[szerkesztés]
Jókainak gyermekkorában rajztanára egy acélmetszetű női arcképet adott lemásolásra, aki az író képzeletében a női szépség legelőkelőbb eszményét képviselte.
| „ | Azt én nekem finom hollótollal (még akkor érctoll nem volt) egészen az aczélmetszés modorában, pontozva kellett megrajzolnom. Azt én háromszor is megpróbáltam, a míg csak tökéletesen nem hasonlított az eredetihez. Ez volt gróf Seilern Crescencia, később gróf Széchenyi Istvánné arczképe. Erről vettem Flóra grófnőnek a mintáját, arczban és lélekben.[3] | ” |
| – Jókai | ||
A Mayer leányok[szerkesztés]
Fanny és testvérei alakja ugyancsak az életből lett ellesve.
| „ | Ezeket is nagyon jól ismerte az egész világ, én is ismertem. Hírhedett szépségek voltak. Három közülök már „világszépleány”, a negyedik még gyermek. S a hány, annyiféle szépség. Az egyik angol beauty, gesztenyeszín fürtökkel, porczellán zománczú fehér-piros arcz színnel, gyilkos szép kebellel. A másik franczia lyonne, szőke haj, fekete szemöldök, kék szem. A harmadik valósi alma-piros arczú, fekete langos hajú, bogárszemű magyar szűz. (…) A legkisebb nővér valóságos Psyche-ideál: görög szoborminta, élő márvány.[3] | ” |
| – Jókai | ||
Adaptációk[szerkesztés]
Játékfilm[szerkesztés]
1966-ban Egy magyar nábob címmel színes 98 perces filmet forgattak a regényből Várkonyi Zoltán rendezésében. A forgatókönyvet Erdődy János írta.[4] A film több helyen is eltér a könyvtől, például másképp alakul Rudolf és Fanny első találkozása.
Képregény[szerkesztés]
Jókai Mór regényét Kiss Ferenc és Fazekas Attila dolgozta fel képregény formában. A 40 oldalas képregényt először a Füles közölte folytatásokban, 2001-ben.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Moly oldalán 18 kiadásról található információ (2012. 12. 24.).
- ↑ a b c Jókai Mór: Egy Magyar Nábob; Franklin-Társulat Kiadása, Budapest- 3. oldal
- ↑ a b c Jókai Mór: Egy Magyar Nábob; Franklin-Társulat Kiadása, Budapest- 4.ik oldal
- ↑ filmtörténet online – Egy magyar nábob. [2008. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 28.)
- ↑ Wikikepregeny.net: Képregények a Fülesben (magyar nyelven). [2013. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 3.)
További információk[szerkesztés]
- Az Egy magyar nábob szövege Magyar Elektronikus Könyvtár
- A regény adatlapja a Molyon
- Egy magyar nábob (film) a PORT.hu-n (magyarul)
