A cigánybáró (kisregény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
A cigánybáró
Az első kiadás címlapja
Az első kiadás címlapja
Szerző Jókai Mór
Ország magyar Magyarország
Nyelv magyar
Műfaj történelmi regény
Kapcsolódó film Szaffi
Kiadás
Kiadó Magyar Szalon Könyvtára
Kiadás dátuma 1885
Illusztrátor Reich Károly (1967)
Média típusa könyv
Oldalak száma 158 (1967)
Külső hivatkozások
A könyv a MEK-ben

A cigánybáró Jókai Mór 1885-ben megjelent romantikus kisregénye. Német nyelven 1886-ban jelent meg Berlinben.

Történet[szerkesztés]

Dialog-stop-hand.svg Alább a cselekmény részletei következnek!
  • Háromszáz hordó ezüst

A Botsinkay család nemzedékek óta szövetségben állt a törökökkel. Botsinkay Gáspár és a temesvári basa, Mehemed pasa is jóban voltak egymással. 1717. augusztus 5-én fia született a magyar nagyúrnak. Jónás keresztelőjére Mehemed pasát is meghívták. Temesvár ura ekkor közölte Gáspár urammal, hogy véget ért számukra a jó világ, mert Savoyai Eugén herceg hamarosan megostromolja Temesvárt. A török katonák számára nemrég megérkezett zsoldot, háromszáz hordó ezüstpénzt biztonságos helyre rejtették. Ide került a Botsinkayak által nemzedékek óta gyűjtött kincs is. Amikor Temesvárt elfoglalták az osztrákok, akkor Botsinkay Gáspár szekérre rakta a feleségét, a kisgyermekét, a lova nyergébe aranypénzt tömött, és a felmentő (ám a csatába be nem avatkozó) Amhát pasa seregével együtt Oláhországba menekült. Úgy gondolta, hogy a törökök segítségével hamarosan visszatérhet a birtokára.

  • Az elboszorkányozott örökség

Botsinkay Gáspár tervei nem váltak valóra, viszontagságos élete lett Törökországban. Mehemed pasát az Atmeidán piacon lefejezték, amiért Temesvárt feladta. Botsinkay minden lépését figyelték az eltűnt egymillió tallér miatt. Közben hol tömlöcbe csukták, hol meg lovas hadcsapat élére állították, hamarosan török földön lelte halálát. A felesége meg a fia Vidinben élt egy ideig nagy szegénységben. Az asszony kávéházakban énekelt, később összeállt egy arab utcai zsonglőrrel, aki pártfogásába[1] vette Jónást. Az arab halálos balesete után Botsinkay özvegye vándorló kávémérést nyitott. Sokat törődött a kisfiával, megismertette a keresztény kultúrával, tudatosította Jónásban, hogy ő egy gazdag magyar nemesi család leszármazottja. A georgiai nő korán megöregedett, bánatában megőrült, éppen Bocsinkay Gáspár Rodostóban bekövetkezett halálakor ő is elhunyt. Apja örökségként ezer aranyat hagyott a fiára, akihez ebből csak 100 jutott el.

Amikor eldőlt, hogy a Bánátot véglegesen visszafoglalta az osztrák császár, a száműzötteknek közkegyelmet hirdettek. Botsinkay Jónás a temesi Bánságban egy tizenhatezer holdas birtoknak, meg egy kastélynak lett az örököse. A fiú Sztambultól Orsováig vitorlás hajón utazott. Hazai partra lépve vett magának egy lovat, és lóháton utazott fel Temes megyébe. Temesvárott a kormányzónál aláírta a császár iránti hűségesküt. Miután hivatalosan visszahelyezték a vagyonába, hivatalos kísérőkkel elindult a saját falujába: Botsinkára. A földbirtok nagy része azonban víz alatt állt, a száraz részek kietlenek, elhanyagoltak voltak. Két tanú (a helyi plébános és Cafrinka) előtt Jónás úrfit beiktatták a birtokába.

  • A cigányasszony háza

Cafrinka, akit a boszorkányok főkapitányának tekintettek, a falu végén lakott. Régi, düledező házába toppant be az úrfi, ahol meghívást kapott egy „szerény” vacsorára.[2] Jónás találkozott Szaffival, akiről - a véletlen játékának köszönhetően egy ideig - azt hitte, hogy nagy fekete macska és egy borzas hajú cigányleány egy személyben. A vacsora után Cafrinka kártyát vetett, és ebből jósolt kedves vendégének:

„Nemsokára meg fogsz házasodni. Amit a feleséged a menyegző éjszakáján álmodni fog, azt mondasd el magadnak: mert az az álom beteljesül, s akkor te olyan gazdag ember fogsz lenni, amilyen az apád volt; még annál kétszerte gazdagabb. Híres, nevezetes nagy úr lesz belőled.”

A Miatyánk elimádkozása után valamennyien nyugovóra tértek, Jónás édes álmában Szaffit hallotta bűbájos dalokat énekelni. Reggel felébredvén a verset elfelejtette, hanem a nóta ott csengett a fülében.

  • Az eladó leány

Jónás másnap reggel nekiindult feleséget keresni. Út közben egy nagy vadásztársasággal találkozott, kiket báró Feuerstein generális vezetett. Összebarátkozott velük, és elárulta házasodási szándékát. A tábornok együgyű fickónak vélte Botsinkayt, azt gondolta, megtréfálja, ezért a sugovici kastélyban élő kisasszonyt ajánlotta a fiú figyelmébe. A lány apja, Loncsár uram korábban disznókereskedő volt, most azonban már gazdag földesúrként élte világát. Az ebéd után az urak kártyáztak, ez egy kicsit segített Jónás úrfi megcsappant tarsolyán. Másnap délre Jónás Sugovicra ért, Loncsár uram kastélyába, ahol a vendégek mind rác uraságok voltak. Arzéna kezéért sokan pályáztak már korábban is, Jónás is kegyetlen próbatételek elé nézett. A fiú azonban tisztességgel kiállta valamennyit, így a jutalma hajadoni alázatosság lett. Loncsár látta, hogy a lánya megkedvelte a talpraesett legényt (a fiatalok már tegezték is egymást), ezért beleegyezett a házasságba, egy föltétellel: ha Botsinkay Jónás báróvá fog lenni. A fiú tanakodott, hogy ezt vajon hogyan tudná elérni, és akkor eszébe jutott Feuerstein báró, rögtön visszafordult a tábornok faluja felé. Út közben egy postagalambot fogott el, a madár által vitt levél német nyelvű szövegét lemásolta, mert ezt az egy nyelvet Jónás úrfi nem értette.

  • A báróság hétféle próbái

A Feuersteinék lovagkastélyában már várták az ifjút. A báróék mindenese, meister Pumpernickel a tréfa kedvéért kelet-indiai mágusnak öltözve jósolt Jónásnak. A kókler lakodalomról és bárói rangról beszélt, amit a fiú csodálkozva hallgatott, hiszen éppen ezért jött ide vissza, hogy megtudja, hogyan válhat belőle báró. A háziasszony elmondta neki, hogy az erényesség, a vallásosság, a hűség, a nemesség, az illendőség, a vitézség, és hetedszer: a bölcsesség próbáit kell kiállnia. Fő segítőjének és tanítómesterének Pumpernickel boszorkánymestert kapta. Jónásnak azonban helyén állt az esze, és a próbákat (pedig csak tréfának szánták, hogy jót nevethessenek rajta) egymás után becsülettel kiállta. Még Gusztit, a környék legmérgesebb medvéjét[3] is ártalmatlanná tette. Hat próba sikerült, már csak még a vitézségé volt hátra. Közben Jónás a német nyelvet is szorgalmasan tanulta, mert mielőbb szerette volna megtudni, hogy mi állt a postagalambbal küldetett levélben.

„„Kedves majmom! Most akadt elém valahára egy egészen nekünk való bolond, aki feleségül akar venni. A Botsinkay örökös, akit eddig cigányok neveltek. Soha jobb szamár még nem volt felnyergelve. De az apám azt a föltételt szabta eléje, hogy ha el akar venni, legyen elébb báróvá. A bolondom elkapta a maszlagot, s fut vele tehozzád. Kérlek, segítsd bele a hálóba. Ha ő célt ér, mi is célt érünk. Ha férjnél leszek, boldogságunknak semmi sem áll útjába többé. – Csókollak ezerszer. – A te vadrózsád.””

Amikor Botsinkay kisilabizálta az üzenet tartalmát, úgy elment a kastélyból, hogy senki sem tudta meg, merre szökött el.

  • A két ezüstkanál históriája

A plébános - két eltűnt ezüstkanál miatti haragjában - Temesváron panaszt tett, pandúrokat hozatott, akik Cafrinka cigányasszonyt vasra verve elvitték. A kínzások után a nő megvallotta, hogy boszorkánykapitány volt, ördögökkel szövetkezett, de a két ezüstkanálról nem tudott semmit. Végül büntetésül máglyán megégették. Jónás, amikor visszatért a faluba, megvigasztalta a zokogó Szaffit. Mivel a saját hibájának gondolta, hogy a lány anyját elpusztították, megígérte, hogy az árvát elveszi feleségül.[4] A pap nagyon meglepődött, amikor Jónásék megjelentek előtte. Először nem akarta őket összeadni, de aztán megtudta a két ezüstkanál titkát (hogy valójában azok nem is tűntek el a házából), és összeeskette a cigánybárót és a cigányprinceszt, bár a házasságkötést nem írta be a plébánia matrikulájába.

  • A menyasszony első álma

Jónás az üres kastélyéban vacsorázott, majd tért nyugovóra hitvesével. Másnap reggel Szaffi elmondta, hogy mit álmodott az éjjel.

„Egy nagy hosszú ősz szakállú férfi jött elém, aranyvirágos selyem török kaftánban, egy nagy aranybotra támaszkodva, s azt mondta: „Leányom! én vagyok Mehemed, temesvári basa. Tudd meg azt, hogy ezen a helyen vannak elásva az én kincseim, azokkal együtt a te vőlegényed apjának, Botsinkay Gáspárnak a tömérdek drágaságai. Jegyezd meg jól, hogy tudjad a helyet, ahová azok el vannak rejtve. Ahová a botsinkai templom tornyának a gombja veti az árnyékát délben tizenkét órakor, hét napot számítva az urad születésének napja után, ott ássatok le két signyi mélységre; a kincseket megtaláljátok. Én, Mehemed basa az enyéimet terád hagyom örökségbe: az urad vegye el az apja örökét.””

Kiszámították, hogy még negyvenkilenc napot kell várniuk, hogy az örökséget megkereshessék. Három nap után azonban a fiú elunta a várakozást, elhatározta, hogy kiszámolja, hol kellene állnia a toronygömb árnyékának. Első kutatás alkalmával azonban csak egy kondér ezüstpénzt találtak.[5]

Jónás még két éjjel ásott tovább, már kötélen kellett felhúznia Szaffinak a kiásott földet. Ekkor megtalálták amit igazából kerestek: kincshalmazra bukkantak. Másnap Botsinkay Jónás átlovagolt Temesvárra, egyenesen a kormányzóhoz ment, hogy katonákat, mesterembereket kérjen tőle, hogy rendbe tehesse a birtokát. A nála letelepülni kész emberek ingyen kapnak tőle lakóházat, szántóföldet, vetőmagot, igavonó marhát. Harminc társzekeret is kért, hogy azokat ezüsttel megrakhassa: vigyék fel a fölséges királyasszonyonak, mert az most nagy háborút visel. A gátkészítés, a vízlecsapolás, a betelepítés után a Botsinkay-birtok csodálatos átalakuláson ment keresztül, hamarosan jöttek már vendégek is ötlovas hintókon a gazdag urasághoz, akinek annyi volt a kincse, hogy még a királynak is ajándékozott belőle. Kétszáz dragonyos kísérte azt a szekérsort, amin a kastély udvaráról szállították Bécs városába az arannyal teli hordókat.

  • A Szaffi kincsei
  • Fiat voluntas tua (Legyen meg a te akaratod)
Dialog-go-hand.svg Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereplők[szerkesztés]

  • Botsinkay Jónás
  • Botsinkay Gáspár
  • Mehemed pasa
  • Csendereli Amhát pasa
  • Cafrinka cigányasszony
  • Szaffi
  • báró Feuerstein generális
  • Loncsár uram
  • Loncsár Arzéna kisasszony
  • meister Pumpernickel
  • plébános

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. „A kisfiú nőni kezdett: azt a zsonglőr pártul fogta, a maga mesterségére kitanította, békát, majmot játszani, a tenyerein sétálni, s a lába ujjával a fülét megvakarni, tüzes parazsakat és éles késeket elnyelni, s más efféle hasznos dolgokra.”
  2. „Volt ott sült malac, pogácsa, lépes méz dióval, ostyepka, marcafánk – s hozzá pompás ménesi bor, amilyent csak a fejedelmek isznak, egész csobolyóval.”
  3. „ [...] a „Guszti”, akinek az elővezetését a báró elrendelte, nem valami vérmedve, sőt éppen nem is medve, hanem holmi szilaj szamárcsikó, amelynek nagy medvebőrt húztak a testére: azt vezetik elő a pecérek, a nyakára kötött örvnél fogva, hosszú két láncon. A fenevadnak álcázott szamárvemhe csunyául ficánkol, bántja a fejére húzott medvelárva, s amint eleresztik az udvaron, fut egyenesen neki Jónás úrfinak, a két csörömpölő lánccal, s a nagy toppants lábakkal.”
  4. „El akarlak venni. Feleségem leszel. Utálom az úri frajokat! Téged választalak, borzas cigányleányt, neked adom a kezemet, ezt az üres kezet; de a tied lesz az akkor is, mikor gyémánttal lesz tele. Te vagy az én párom: te illesz énhozzám. Az Isten is egymásnak teremtett bennünket: csúfságra született két futóbolondot, föld terhét, nép szennyét! Szeressük egymást, Szaffi!”
  5. „Az a kondér ezüst csak azért volt oda elásva, hogy ha a kincskeresők véletlenül, vagy a „varázsnyíl” (Wünschelruthe) segélyével, vagy a nagypénteki lángfellobbanás által valahogy eltalálnák az igazi rejteket, amint erre az üsttel tetézett kondérra akadnak, azzal beérjék és aztán továbbálljanak.”

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]