Dolly Parton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dolly Parton
Dolly Parton (6330904460).jpg
Életrajzi adatok
Születési név Dolly Rebecca Parton
Született 1946január 19. (75 éves)
Sevierville, Tennessee
Házastársa Carl Thomas Dean (1966. május 30. – )
Szülei Avie Lee Parton
Robert Lee Parton
Pályafutás
Műfajok Country, pop, gospel
Aktív évek 1956
Hangszer vokál, gitár, zongora, bendzsó
Hang szoprán
Díjak 8 Grammy-díj
Tevékenység énekes, dalszerző, zenész, producer, színésznő, író
Kiadók Goldband, Mercury, Monument, RCA, Warner Bros., Columbia, Rising Tide, Decca, Sugar Hill
IPI-névazonosító 00023550710

Dolly Parton weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Dolly Parton témájú médiaállományokat.
Dolly Parton 1977-ben

Dolly Rebecca Parton (Sevierville, Tennessee, 1946. január 19. –) nyolcszoros Grammy-díjas amerikai country- és pop-énekesnő, dalszerző, színésznő, író és filantróp személyiség. A „Countryzene Királynője”-ként tartják számon.

Évtizedeken át tartó pályafutása során a countryzene egyik legsikeresebb előadójává és az Egyesült Államok egyik leginkább tisztelt női előadóművészévé vált.[1]

Dolly összesen nyolc Grammy-díjat, két Oscar-díj jelölést, tíz Country Music Association Awards-öt, hét Academy of Country Music Awards-öt és három American Music Awards-díjat és elismerést gyűjtött be. Negyvenhat Grammy-jelölésével pedig Bruce Springsteen mellett ő a tizedik legtöbbször jelölt ember erre a díjra.[2] Huszonöt slágerlista-vezető dalának, és rekordmennyiségű negyvenkettő Top 10-es albumának köszönhetően a „Countryzene Királynője”-ként is nevezik.[3] Ő az egyetlen előadó, aki az utóbbi négy évtized mindegyikében rendelkezett listavezető dallal.[4]

Élete[szerkesztés]

Az amerikai Tennessee államban, Sevierville-ben született egy szegény család tizenkettő gyermeke egyikeként. Gyermekkoráról a Coat of Many Colors című dalában énekel.

Nagy hatással voltak rá gyermekkori templomi élményei. Nagyapja a pünkösdi mozgalom egyik képviselője volt.[5] Koncertjei során ma is gyakran énekel spirituális dalokat.

1966-ban ment feleségül Carl Thomas Dean-hez. Férje kerüli a nyilvánosságot, és csak ritkán kíséri el feleségét a fellépéseire. Parton állítása szerint férje egyetlenegyszer látta őt fellépni. Bár saját gyerekük nincs, Parton testvéreinek gyerekeire gyakran vigyáztak.

Énekesként[szerkesztés]

Parton már gyerekként gyakran fellépett helyi rádiók műsoraiban. Tizenhárom éves korában fellépett egy Nashville-i rádióműsorban. Itt találkozott először Johnny Cashsel, aki bátorította őt.[6] A középiskola elvégzése után Nashville-be költözött és a Monument Records-hoz szerződött le. Először zeneszerzőként ért el sikereket: Bill Philips és Skeeter Davis számára írt egy-egy dalt nagybátyjával közösen, melyek a countryzenei slágerlistán az első tízbe kerültek. Ezután lehetőséget kapott, hogy saját dalt adjon ki: a Dumb Blonde és a Something Fishy első önálló albumának előfutárai voltak.

1967-ben Porter Wagoner meghívta őt televíziós műsorába, egy hetente jelentkező countryzenei programba. Később leszerződtette saját kiadójához, az RCA-hez. Itt kiadott első dala, a Just Because I'm a Woman a tizenhetedik helyig jutott a countryzenei listán. Sikeresebb volt Wagonerrel duettben, 1968-ban a Countryzenei Díjátadón az év együttesének választották őket. Ám szólódalai továbbra sem hozták meg a sikert.

1970-ben Wagoner elénekeltette vele a Mule Skinner Blues-t, egy hagyományos country-dal feldolgozását, mely a harmadik helyig jutott. Ezt követte első listavezető dala, a Joshua, majd további sikeres dalok. Az igazi áttörést az 1974-ben kiadott Jolene című dal hozta meg számára. Ezután úgy döntött, hogy kilép Wagoner műsorából, hogy a szólókarrierjére koncentrálhasson. Ekkor írta meg az I Will Always Love You című dalt, melyben Wagonernek ad hálát. A dal listavezető lett, és Elvis Presley is szerette volna feldolgozni. Partont érdekelte a lehetőség, de Presley menedzsere, Colonel Tom Parker a dalszerzői jogok átadását kérte, amelybe Parton végül nem ment bele.[7]

1974 és 1980 között szinte minden dala az első tízbe került a countryzenei slágerlistán, és nyolc listavezető dala is volt. 1976-ban önálló televíziós műsort indított, és 1977-ben már ő volt a producere a lemezeinek, mely nagyobb alkotói szabadságot tett lehetővé számára. 1977-es Here You Come Again című albuma volt az első, mely átlépte az egymillió eladott lemezt, és az azonos című kislemeze volt az első, mely a Billboard Hot 100 popzenei slágerlistán is az első tízbe került. Ezt követően több dala a countryzenei slágerlista mellett a popzeneire is feljutott. 1978-ban nyerte első Grammy-díját, legjobb countryénekes kategóriában.

Parton 1983-ban.

1980-ban minden addiginál nagyobb sikereket ért el. Első filmjének, a Kilenctől ötignek azonos címmel írt betétdala a Billboard Hot 100-on a csúcsig jutott. (Parton egyetlen szólódala, melynek ez sikerült.) A dal emellett Golden Globe és Oscar-díj jelölést is hozott számára. 1983-ban ismét a Hot 100 élére került, ekkor a Kenny Rogersszel közösen előadott Islands in the Stream című dalnak köszönhetően. A sikerek ellenére az RCA Records nem hosszabbított vele szerződést, így 1987-ben átigazolt a Columbia Recordshoz. Már itt jelentette meg Trio című albumát, melyet két másik country-énekesnővel, Linda Ronstadttel és Emmylou Harrisszel közösen készített. Az album egy Grammy-díjat (Legjobb country együttes), illetve egy jelölést (Az év albuma) hozott a trió számára. Új szólóalbuma, mellyel ismét megpróbált a popzenében sikert aratni, a vártnál gyengébb eredményeket ért el, ezután úgy döntött, hogy visszatér gyökereihez, a countryzenéhez. A következő lemezéről két dal is listavezető volt a countryzenei slágerlistán.

1992-ben Whitney Houston feldolgozta 1974-es I Will Always Love You című dalát, az egész világon óriási sikert aratva. A következő évben James Ingrammal adta elő a The Day I Fall In Love című dalt, mely a Beethoven 2. filmzenéje volt, és Oscar-díjra is jelölték. Parton és Ingram a díjátadó ceremónián is előadták a dalt. 1994-ben a Trióhoz hasonló albumot adott ki, ezúttal két másik country énekesnővel, Loretta Lynn-nel és Tammy Wynette-tel közösen,[8] majd ezt követte 1999-ben egy újabb trió album, ekkor 1987-es partnereivel, mely elnyerte a legjobb country együttesnek járó Grammy-díjat. Ugyanebben az évben bekerült a Countryzenei Hírességek Csarnokába.[8]

Az ezredforduló után a countryzenéhez közel álló bluegrass-albumokat adott ki. 1999-es The Grass Is Blue című albumáért elnyerte a legjobb bluegrass albumnak járó Grammy-díjat, míg 2001-es albumáért a legjobb countryénekes kategóriában nyerte el a díjat. 2005-ös albumán olyan híres dalok feldolgozását énekli, mint John Lennon Imagine című dala. Ugyanebben az évben kapta második Oscar-díj jelölését Travellin' Thru című daláért, melyet a Transamerica című filmhez írt.

2007-ben hozta létre saját kiadóját Dolly Records néven. Backwoods Barbie című albuma második helyig jutott a countryzenei listán, illetve a tizenhetedik helyen debütált a Billboard 200 listán, mely pályafutása legjobb eredménye.[9] 2009-ben kiadott egy 4 CD-t tartalmazó kiadványt, mely kilencvenkilenc dalt tartalmaz, egész pályafutását összefoglalva.[10]

Dalszerzőként[szerkesztés]

Parton nemcsak énekesként, hanem dalszerzőként is sok sikert aratott. Egy 2009-es interjúban állítása szerint hétéves kora óta több, mint háromezer dalt írt eddig, és minden nap ír valamit, legyen az egy új dal vagy csak egy ötlet.[11] 2001-ben bekerült az amerikai dalszerzői Hírességek Csarnokába.[12] Parton dalait számos filmben felhasználták.

1980-ban első alkalommal kapott filmszerepet a Kilenctől ötig című filmben. Az általa írt és előadott betétdalt Golden Globe-ra és Oscar-díjra is jelölték. Második filmjének szintén ő írta a betétdalát: az I Will Always Love You című dalt később számos énekes feldolgozta. Whitney Houston 1992-es változata minden idők legnagyobb példányszámban eladott női kislemeze lett, tizenkét millió eladott példánnyal.

2005-ben megírta a Transamerica című film egyik betétdalát, a Travellin' Thru-t, melyet Golden Globe-ra és Oscar-díjra is jelöltek a legjobb eredeti dal kategóriában. Az Oscar-ceremónián a dalt élőben is előadta.

2008-ban Kilenctől ötig című filmjéből musicalt készítettek, melynek ő volt a zeneszerzője.

Színésznőként[szerkesztés]

A '70-es években Parton televíziós szereplésekkel próbálta szélesíteni a közönségét. Első próbálkozása az 1976-ban elindult Dolly! című műsor volt. Bár nagy volt a nézettsége, csak egy évig futott, miután Parton maga kérte a műsor befejezését. 1987-ben ismét indított egy tévéműsort Dolly címmel, de az is csak egy évig tartott.

Első filmszerepét 1980-ban kapta, amikor a Kilenctől ötig című filmben Jane Fonda oldalán szerepelhetett. Alakítását két Golden Globe-jelöléssel jutalmazták. Emellett ő írta és adta elő a film azonos című betétdalát. A dalt Golden Globe-ra és Oscar-díjra jelölték, illetve két Grammy-díjat is nyert, és a Billboard Hot 100 lista első helyéig jutott.

Második filmje, A legjobb bordélyház Texasban egy újabb Golden Globe-jelölést hozott számára. Az 1984-es Énekes izompacsirta című filmben Sylvester Stallone partnere volt. 1989-ben az Acélmagnóliákban olyan színésznőkkel alkotott csapatot, mint Julia Roberts, Daryl Hannah, Sally Field, Shirley MacLaine és Olympia Dukakis. Utolsó főszerepét az 1992-es Egyenes beszéd című filmben játszotta James Woods oldalán.

Parton önmagát alakította az 1993-as Beverly Hill-dili és a 2005-ös Beépített szépség 2. – csábítunk és védünk című filmben. Majd a Hannah Montanában Miley nagynénjét alakította Miley Cyrus és Boby Ray Cyrus mellett.

2012-ben szerepelt az Örömzene című filmben G.G. Sparrow alakítójaként.[13]

Filantrópként[szerkesztés]

A '80-as évektől Parton sok jótékony célt támogatott. 1986-ban alapította Dollywood nevű vidámparkját szülővárosa közelében. A létesítményen belül színház, étterem és aquapark is található. A Dollywood évente hárommillió látogatót vonz.[14]

1996-ban létrehozta a Dollywood Alapítványt. A program keretében minden hónapban ingyen könyveket biztosítanak a gyermekeknek ötéves korukig. Évente körülbelül két és fél millió könyvet osztanak szét. 2006-ban kiadott egy szakácskönyvet Dolly's Dixie Fixin's: Love, Laughter and Lots of Good Food címmel, melynek bevételeit az alapítvány támogatására fordította.[15][16]

2006-ban ötszázezer amerikai dollárt ajánlott fel egy szülővárosában épülő kórház javára, és jótékonysági koncertet adott, melynek bevételét szintén az építkezés támogatására fordította.[17]

Díjak és elismerések[szerkesztés]

Az akkori amerikai elnök George W. Bush és felesége, Laura Bush a 2006-os Kennedy Center Honors díjazottjai társaságában a Fehér Házban. A díjazottak, balról jobbra: William Robinson, Andrew Lloyd Webber, Dolly Parton, Steven Spielberg és Zubin Mehta.

Parton évtizedeken át tartó pályafutása során számos díjban és elismerésben részesült. Az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége huszonöt kislemezét vagy albumát nyilvánította arany-, platina- vagy többszörös platinalemezzé. Huszonhat dala volt listavezető az amerikai Billboard countryzenei slágerlistáján, és összesen száztíz dala került fel a listára. Albumai közül negyvenkettő jutott az első tíz közé a countryzenei albumeladási listán. Kiadványait világszerte már több, mint százmillió példányban adták el.[18]

Hét Grammy-díjat nyert, és összesen negyvenöt alkalommal jelölték erre a díjra.[19][20] Az Amerikai Zenei Díjátadókon tizennyolc jelöléséből hármat váltotta díjra, míg a Countryzenei Díjátadókon tíz díjban, és negyvenkettő jelölésben részesült. Dalszerzőként két ízben jelölték Oscar-díjra: 1981-ben és 2005-ben. Színésznőként három Golden Globe- és egy Tony-díj jelölésben részesült.

1984-ben kapott egy csillagot a Hollywoodi hírességek sétányán. Szülővárosában, Sevierville-ben egy bronzszobrot állítottak tiszteletére. Parton e szobrot nevezte a legnagyobb elismerésnek. 1999-ben megkapta a countryzene legnagyobb elismerését, amikor bekerült a countryzenei Hírességek Csarnokába. 2001-ben az amerikai dalszerzői Hírességek Csarnokába is bekerült.

2003-ban egy tribute-albumot adtak ki a tiszteletére. A Just Because I’m a Woman: Songs of Dolly Parton című albumon olyan művészek énekelték dalait, mint Norah Jones, Shania Twain és Sinéad O’Connor.

2004-ben az amerikai Kongresszusi Könyvtár kitüntetését vehette át, hozzájárulásáért az amerikai kulturális örökséghez.[21] A következő évben átvehette a National Medal of Arts nevű legmagasabb állami művészeti díjat. 2006-ban a Kennedy Center Honors díjazottja volt életműve elismeréseként.

Diszkográfia[szerkesztés]

Stúdióalbumok[szerkesztés]

Filmográfia[szerkesztés]

Filmek[szerkesztés]

Év Magyar cím Eredeti cím Szerep Magyar hang
2020 Dolly Parton: Karácsony a kisváros terén Dolly Parton's Christmas on the Square Angyal
2020 Dolly Parton: Here I Am önmaga
2019 Christmas at Dollywood önmaga
2016 Dolly Parton's Christmas of Many Colors: Circle of Love önmaga
2015 Dolly Parton's Coat of Many Colors önmaga
2013 A Country Christmas Story önmaga
2012 Hollywood to Dollywood önmaga
2012 Örömzene Joyful Noise G.G. Sparrow
2011 The Year Dolly Parton Was My Mom önmaga (hang)
2011 Gnómeó és Júlia Gnomeo & Juliet Dolly Gnome (hang) Sáfár Anikó
2005 Beépített szépség 2.: Csábítunk és védünk Miss Congeniality 2: Armed and Fabulous önmaga Kiss Erika
2002 Lökött ügynök Frank McKlusky, C.I. Edith McKlusky
1999 Blue Valley Songbird Leanna Taylor
1999 Jackie's Back önmaga
1997 Get to the Heart: The Barbara Mandrell Story önmaga
1996 Próbaidős angyalka Unlikely Angel Ruby Diamond Kovács Nóra
1995 Naomi & Wynonna: Love Can Build a Bridge önmaga
1995 Big Dreams and Broken Hearts: The Dottie West Story önmaga
1993 Beverly Hill-dili The Beverly Hillbillies önmaga Zsolnai Júlia
1992 Egyenes beszéd Straight Talk Shirlee Kenyon Kiss Erika
1991 Wild Texas Wind Thiola "Big T" Rayfield
1989 Acélmagnóliák Steel Magnolias Truvy Jones Hernádi Judit
1986 A Smoky Mountain Christmas Lorna Davis
1984 Énekes izompacsirta Rhinestone Jake Farris Murányi Tünde
1982 A legjobb bordélyház Texasban The Best Little Whorehouse in Texas Mona Stangley
1980 Kilenctől ötig 9 to 5 Doralee Rhodes Földessy Margit

Televíziós szerepek[szerkesztés]

Év Magyar cím Eredeti cím Szerep Megjegyzések
2020 A Holly Dolly Christmas önmaga különkiadás
2020 CMT Giants: Kenny Rogers önmaga műsorvezető
2019 Dolly Parton: A szív húrjai Dolly Parton's Heartstrings önmaga főszereplő
magyar hangja
Kiss Erika
2019 Country Music önmaga főszereplő
2018 Dolly & Friends: The Making of a Soundtrack önmaga különkiadás
2012 The Bachelorette önmaga 3 epizód
2011 Strictly Come Dancing önmaga énekes
2009 Anya, apa és 17 gyerek 17 Kids and Counting önmaga 2 epizód
2006–2007, 2010 Hannah Montana Hannah Montana Dolly Poppins 3 epizód
magyar hangja
Kiss Erika
2005 Reba Dolly Majors 1 epizód
2000 Bette önmaga 1 epizód
1999 A Simpson család The Simpsons önmaga (hang) 1 epizód
1997 A varázslatos iskolabusz The Magic School Bus Katrina Eloise "Murph" Murphy (hang) 1 epizód
1991 Babes önmaga 1 epizód
1990 Designing Women önmaga 2 epizód
1989 Kenny, Dolly and Willie: Something Inside So Strong önmaga különkiadás
1987–1988 Dolly önmaga főszereplő
1985 The Winning Hand önmaga különkiadás
1985 Kenny Rogers and Dolly Parton Together önmaga különkiadás
1984 Kenny & Dolly: A Christmas to Remember önmaga különkiadás
1984–2017 Today önmaga 20 epizód
1983 Alvin és a mókusok Alvin and the Chipmunks önmaga (hang) 1 epizód
1981 Lily: Sold Out önmaga különkiadás
1979 Dolly and Carol in Nashville önmaga különkiadás
1978 50 Years of Country Music önmaga különkiadás
1978 Cher... Special önmaga különkiadás
1977 19. Grammy-gála The 19th Annual Grammy Awards önmaga műsorvezető
1977 The 4th Annual American Music Awards önmaga szereplő
1976 10th Annual Country Music Association Awards önmaga szereplő
1976, 1978 The Hollywood Squares önmaga 6 epizód
1976 The Mac Davis Show önmaga 1 epizód
1976 Sing Country 1976 önmaga különkiadás
1976 Festival of Entertainment önmaga különkiadás
1976–1977 Dolly! önmaga főszereplő
1975 Candid Camera önmaga 2 epizód
1975 9th Annual Country Music Association Awards önmaga szereplő
1975 Sing Country 1975 önmaga különkiadás
1975 In Concert önmaga 1 epizód
1974 8th Annual Country Music Association Awards önmaga szereplő
1973 Burt Reynolds' Late Show önmaga különkiadás
1973 RCA's Opening Night önmaga különkiadás
1973 The Rowan and Martin Special önmaga különkiadás
1970, 1974, 1977 The Mike Douglas Show! önmaga 7 epizód
1970, 1972, 1975 Hee Haw önmaga 3 epizód
1969 An Old-Time Country Christmas önmaga különkiadás
1968–1970 The Kraft Music Hall önmaga 3 epizód
1967–1974 The Porter Wagoner Show önmaga 218 epizód
1956–1964 Cas Walker Farm and Home Hour önmaga főszereplő

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dolly Parton's Awards & Milestones. DollyParton.com. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  2. "2008 NEA Jazz Master: Quincy Jones" Archiválva 2007. október 8-i dátummal a Wayback Machine-ben, National Endowment for the Arts, 2008. Hozzáférés ideje: 2008-01-07.
  3. Whitburn, Joel. Top Country Songs 1944–2005. Billboard/Record Research Inc.. 2005. ISBN 0-89820-165-9.
  4. 'Going' All The Way To No. 1, Dolly's 25th!”, Dollymania, 2006. február 22. (Hozzáférés ideje: 2009. december 21.) 
  5. "Backwoods glam" Archiválva 2007. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, The Washington Times, December 1, 2006.
  6. Cash, Johhny. Cash; The Autobiography.
  7. "Dolly Parton Reflects on Her Greatest Moments", CMT, July 7, 2006.
  8. a b Dolly Parton biography
  9. "Janet Dethrones Jack To Top Billboard 200" Billboard Online, March 5, 2008"
  10. "Legacy Records Press Release". [2009. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 12.)
  11. Dolly Parton Speaks Out; Variety Entertainer Danny Gans Does Impressions and Talks About Comedy”, CNN LARRY KING LIVE, 2009. március 7. 
  12. Songwriters Hall of Fame press release announcing 2001 inductees Archiválva 2008. május 18-i dátummal a Wayback Machine-ben, April 16, 2001
  13. Örömzene. mafab.hu. (Hozzáférés: 2017. december 29.)
  14. "Dollymania FAQ No 23", accessed 2009. december 21.
  15. Penguin USA (2006) Dolly's Dixie Fixin's: Love, Laughter and Lots of Good Food az Amazon.com oldalon, ASIN: B000SSP25C
  16. Dolly's Dixie Fixin..., hivatalos oldal.
  17. Parton pledges $500,000 to hospital”, USA Today, 2006. december 13. 
  18. "Dollymania - Díjak"
  19. "Relix: The Magazine For Music - From Rags To Riches With Dolly Parton, January 14, 2008". [2008. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 21.)
  20. "Press Release: ORIGINAL BROADWAY CAST RECORDING OF 9 TO 5: THE MUSICAL’ NOMINATED FOR BEST MUSICAL SHOW ALBUM GRAMMY, December 3, 2009"
  21. Fischer, Audrey: Dolly Parton, Living Legend. Library of Congress

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dolly Parton című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Dolly Parton
A Wikimédia Commons tartalmaz Dolly Parton témájú médiaállományokat.