DB VT 11.5

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
DB VT 11.5
VT 11 (08.10.1985).jpg
DB VT 11.5 (601)
Pályaszám
VT 11 5001–5019
601 001–019
Általános adatok
Gyártó MAN, LHB, Wegmann
Gyártásban 1957
Selejtezés 1988
Darabszám 19 vonófej
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés B'2+2'2'+2'2'+2'2'+2'2'+2'2'+2'B
Nyomtávolság 1435 mm
Hajtókerék-átmérő 970 mm
Futókerék-átmérő 900 mm
Teljesítmény
Névleges 2x 810 kW (2x 1100 Le)
Engedélyezett legnagyobb sebesség 140 km/h
Kapcsolókészülékek közötti hossz 130 720 mm
Szélesség 3 012 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága 3 400 mm (motorizált forgóváz)
2 300 mm (futó forgóváz)
Szolgálati tömeg 214 t
Legnagyobb tengelyterhelés 18 t
Erőátvitel hidraulikus
Erőátvitel hidraulikus
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás
Motor
Típusa MTU
Névleges fordulatszám 1 500 U/min
Kocsi / Motorkocsi
Ülőhelyek száma 122 + 46 az étkezőben
Osztályok 1.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz DB VT 11.5 témájú médiaállományokat.
DB VT 11.5
VT11 5 in munich.jpg
DB VT 602
Általános adatok
Gyártásban 1972
Selejtezés 1982
Darabszám 4 vonófej
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés B'2+2'2'+2'2'+2'2'+2'2'+
2'2'+2'2'+2'2'+2'2'+2'B
Teljesítmény
Névleges 2 868 kW
Engedélyezett legnagyobb sebesség 160 km/h
Kapcsolókészülékek közötti hossz 185 200 mm
Szolgálati tömeg 292,5 t
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás
Névleges fordulatszám 13 700 U/min
Kocsi / Motorkocsi
Ülőhelyek száma 227 + 46 az étkezőben
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz DB VT 11.5 témájú médiaállományokat.
A 602-es a Nürnbergi DB múzeumban

A DB VT 11.5 egy német dízel motorvonat volt az 1950-es években a Trans-Europ-Express vonalakon.

Története[szerkesztés]

A VT 11.5 dízel motorvonatokat (rövidebben csak TEE) a Deutsche Bundesbahn az 1950-es években a Trans-Europ-Express szolgáltatásokra használta. Amikor a német vasutak 1968. január 1-jén új számozási rendszert vezetett be, akkor a vonófejek pályaszáma 601-es, míg a betétkocsiké a 901-es lett.

Műszaki leírása[szerkesztés]

A motorvonat két vonófejből, egy étkező-konyha kocsiból, egy étkező - bár kocsiból és három személykocsiból állt. A tömege egy ilyen hét egységes vonatnak 230 tonna, hossza 130 méter volt.

A vonófejeket és a betétkocsikat automatikus Scharfenbergkupplung kapcsolta össze. A vonat bővíthető volt további betétkocsikkal összesen tíz egységig és két motorvonat is összekapcsolódhatott.

A 601-es sorozat[szerkesztés]

A motorvonat két vége a két vonófej, melyekben egyenként 809 kW teljesítményű dízel-hidromechanikus motoregységgel. Ezeket a Voith és a Maybach gyártotta. A maximális sebesség 140 kilométer/óra volt, ezt később 160 kilométer/órára növelték. A vonat minden kocsija légkondicionált volt.

A 602-es sorozat[szerkesztés]

Négy VT 11.5-öt 2991 kW teljesítményűvé építettek át KHD gázturbinák segítségével, 1970-ben, új pályaszámuk 602-es lett. Ezeket az egységeket InterCity szolgáltatásra használták a DB-nél. A próbafutások során egy vonat kettő 602-es vonófejjel és két személykocsival 200 kilométer/óra sebességet ért el. A turbinák sok problémát okoztak, és magasa volt az üzemanyagfogyasztásuk is. Ezért a 602-es sorozatot 1979-ben kivonták a forgalomból.

Története[szerkesztés]

Az első vonatok 1957-ben álltak forgalomba a következő nemzetközi TEE viszonylatokon:

Az 1960-as években a folyamatos vasúti pálya villamosítások miatt a TEE Helvetiát már villanymozdony vontatta vonat szolgáltatta. A dízelmotorvonatokat 1965-től az új TEE sorozatokon használták:

1971-ben a DB elindította az új InterCity rendszerét, első osztályú kocsikkal, ebben a 601-eseket főleg a nem villamosított vonalakon használták. A menetrend szerinti közlekedésben a 160 kilométer/óra sebességet használták, 7 egységes vonatokkal. A 10 egységből álló vonatokhoz a 602 vonófejeket használták. 1979-ben az InterCity rendszert kiterjesztették és másod osztályú betét kocsikat is tettek be a vonatokba. Ezután már a 601/602 -et egyre kevesebbet használták.

1980-tól a 601/901-et különleges turistaszolgáltatásokra használták, a tíz egységes vonatott állítotak össze, amikből néha két motorvonatot is összekapcsoltak egy húsz egységes vonattá. Ez „Alpen-See-Express” néven futott Hamburgból és Dortmundból a déli irányokba, olyan kedvelt úticélok felé, mint Berchtesgaden, Lindau, Innsbruck, Salzburg. Ez a szolgáltatás 1988-ban véget ért, mikor az összes 601-est selejtezték és a 601 002-t valamint a 901 403-t eladtak Olaszországnak.

A berlini fal leomlása után a 601-ek új élettet kezdett InterCity vonatként. A tíz egységes vonatok közül az egyiket kölcsönadták Olaszországból Németországba, és „InterCity Max Liebermann” -ként 1990. július 27-étől 1990. szeptember 29-éig közlekedtek a Hamburg- Berlin útvonalon. Ennek a vonatnak egy részét átfesteték kék-bézs színre és a Augsburg-ban a „Bahnpark”-ban látható. .

A 602 003 számú vonófej ki lett állítva a DB Múzeumában. Keleti "rokona" a (DR) VT 18.16-os

Jegyzetek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Rüdiger Block: Die Baureihe VT11.5. Eisenbahn Kurier Verlag Freiburg 1988, ISBN 3-88255-200-X
  • Martin Hinzmann: Europa erster Klasse. Der VT 11.5 der Deutschen Bundesbahn. In: LOK MAGAZIN. Nr. 244/Jahrgang 41/2002. GeraNova Zeitschriftenverlag GmbH München, ISSN 0458-1822, S. 36 – 56.
  • Gottwaldt, Alfred B.: „Erinnerung an Klaus Flesche : ein Designer von der MAN und seine Fahrzeuge“, in: Jahrbuch für Eisenbahngeschichte. - Hövelhof : DGEG Medien, ISSN 0340-4250. - Bd. 38 (2006/07), S. 62-71
  • Datenblatt des BZA München zum Dieseltriebzug 601
  • ZV-Diagramme vom BZA München für beide Motorversionen von 1971 bzw. 1980

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz DB VT 11.5 témájú médiaállományokat.