NE 81
| NE 81 | |
 | |
| NE 81, DB 626 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | Waggon-Union, (ABB–Henschel), Pankow  |
| Gyártásban | 1981-1995 |
| Darabszám | 26 db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | B’B’ |
| Nyomtávolság | 1 435 mm |
| Hajtókerék-átmérő | 900 mm |
| Teljesítmény | |
| Névleges | kezdetben: 2 × 191–201 kW később: 2 × 250 kW |
| Vontató | kezdetben: 2 × 185 kW később: 2 × .. kW |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | motortípustól függően 80–100 km/h |
| Ütközők közötti hossz | 23 894 mm |
| Magasság | 3 909 mm |
| Szélesség | 2 830 mm |
| Forgócsaptávolság | 15 100 mm |
| Tengelytáv forgóvázon belül | 2 200 mm |
| Teljes tengelytávolság | 17 300 mm |
| Szolgálati tömeg | 39–46 t (vezérlőkocsi: 32–33) t |
| Hajtás | kardános, kúpkerekes |
| Vezérlés | szinkronvezérlés max. 2 motorvonatig |
| Kapcsolókészülék típusa | csavarkapocs |
| Fékek | |
| Rögzítőfék | rugóerőtárolós |
| Átmenő fék | (elektro)pneumatikus tárcsafék |
| Vonatfűtés | hűtővízkörből + Webasto |
| Vonatbefolyásoló rendszer | Sifa, PZB90 |
| Legkisebb pályaívsugár | 90 m |
| Erőátvitel | Voith T 211r(z) hidrodinamikus |
| Motorkocsi/Motormozdony-vontatás | |
| Motor | |
| Típusa | kezdetben: MAN D2566 MTUE/MTUH később: MAN D2866 LUE/LUH |
| Szerkezete | hathengeres fekvő hengerelrendezésű dízelmotor kipufogógázos turbófeltöltéssel és töltőlevegő-hűtéssel (az utolsó szériák Euro2-es motorúak) |
| Névleges fordulatszám | 2200 1/min |
| Kocsi / Motorkocsi | |
| Ülőhelyek száma | 0 + 84–96 (+ 0)[1] (kiviteltől függően) db |
| Állóhelyek száma | kb. 100 (kiviteltől függően, 4 fő/m²) |
| Padlómagasság | 1 205 mm |
| Alacsony padlós rész | 0 % |
| Osztályok | 2. |
| Üzemmód | dízel-hidrodinamikus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz NE 81 témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az NE 81 típusú (a DB AG-nál: 626 sorozatként vezetve) a német magánvasutak igényei szerint kifejlesztett mellékvonali motorkocsit egyfős kiszolgálásra tervezték és először 1981-ben szállították.
Története[szerkesztés]
Az 1970-es évek végén több német magánvasút (Südwestdeutsche Eisenbahnen AG, Württembergische Nebenbahnen GmbH, Kahlrung-Verkehrs-GmbH és Regentalbahn AG) felismerte, hogy a Német Szövetségi Vasút (DB) számára kifejlesztett 627 sorozatú szólómotorkocsi és 628/928 sorozatú kétrészes motorvonat nem felel meg az igényeiknek, egyfelől magas áruk, másfelől pedig hagyományos vasúti kocsik továbbítására való alkalmatlanságuk miatt. Azért 1980-ban egy új típusú motorkocsit rendeltek meg az Orenstein und Koppel cégtől. A megrendelés összesen 11 db motorkocsira és egy azonos felépítésű vezérlőkocsira szólt. Időközben az Orenstein und Koppel beszüntette a vasúti járművek gyártását így az új motorkocsik a berlini Waggon-Union cégnél készültek el. Ennek köszönhető, hogy ezeknek a járműveknek két (egy Orenstein und Koppel és egy Waggon-Union) gyári számuk is volt. A motorkocsik típusjelzésében az NE jelentése Nichtbundeseigene Eisenbahn, azaz kb: magánvasút, míg a 81 az első gyártási évet (1981) jelöli. A motorkocsikkal szemben az alábbi fő követelményeket támasztották:
- Négy hajtott tengely, mivel esetenként teherkocsik vontatását is el kell végezniük.
- A motorkocsi- és a közúti autóbuszgyártásban már bevált gépi berendezések alkalmazása.
- Közúti autóbuszok standard elemeinek alkalmazása, mely megkönnyíti a közlekedési vállalatok számára az alkatrészutánpótlást és csökkenti a raktározási igényeket.
- Egyfős kiszolgálás.
- Kényelmes utasterek kialakítása, mely nem marad el ezen közlekedési vállalatok autóbuszainak színvonalától
- Két motorkocsi szinkronüzeme, illetve távvezérlés lehetősége vezérlőkocsiból. Ezenkívül alkalmasnak kell lenniük a már meglévő típusokkal való szinkronüzemre is.
A járművek megfeleltek a fenti elvárásoknak, így 1985-ben egy második kis sorozat készült belőlük. Ekkor az SWEG számára vezetőállás nélküli mellékkocsi is készült. Az utolsó két, 1993-ban és 1994-ben elkészült szériát már a Waggon-Union új tulajdonosa, az ABB-Henschel égisze alatt készült el. Összességében 26 db motorkocsi, 14 db vezérlőkocsi és 3 db mellékkocsi kézült el. A motorkocsikkal szerzett tapasztalatok alapján készült el és aratott kereskedelmi sikert a Regio-Shuttle RS1 típusú alacsony padlós motorkocsi.
Műszaki jellemzők[szerkesztés]
Az NE 81 normál nyomtávolságú nagyvasúti jármű, melynek kocsiszekrénye az UIC-előírások szerinti 2000 kN-os nyomóerő elviselésére képes. A járművet két dízel-hidrodinamikus gépcsoport hajtja, mely MAN-gyártású dízelmotorból és Voith T 211r(z)-hajtóműből áll. A jármű mind a négy tengelye hajtott.
Járműszekrény[szerkesztés]
A kocsiszekrény acélprofilokból és lemezekből összehegesztett szerkezet. Az alvázkonstrukciót egy személykocsialvázból fejlesztették ki. A széles ajtók és nagy ablakkivágások miatt a tető is a kocsiszekrénnyel együtthordó szerkezet.
Forgóvázak[szerkesztés]
A forgóvázakat az Orenstein und Koppel dortmundi üzeme készítette. A primer rugózás – a München–Kassel-típusú forgóvázakhoz és az MDmot hajtott forgóvázakhoz hasonlóan – vízszintes csavarrugókból áll. A kocsiszekrény a forgóvázakra oldalsó csúszótámokon támaszkodik
Gépi berendezés[szerkesztés]
A járművek hajtását biztosító dízelmotorokat és hajtóműveket motorkocsi padlója alatt helyezték el. A forgóvázanként egy-egy, eredetileg hathengeres fekvő elrendezésű MAN-dízelmotor Voith T 211r(z) típusú egy hidrodinamikus nyomatékmódosítóból és egy hidrodinamikus tengelykapcsolóból álló irányváltós hajtómű köziktatásával kardántengelyen át hajtja a hozzá közeli forgóváz mindkét kerékpárját. A tengelyhajtóművek Gmeinder GM 160EHA/427, illetve GM 160 E/350 típusúak. Mindegyik gépi berendezéshez egy-egy Behr-gyártmányú hidrosztatikus hajtású hűtőberendezés és egy-egy 24 V-os 95 A-es vilagítási generátor tartozik. Az akkumulátorok kapacitása 200 Ah.
Utastér[szerkesztés]
Mindegyik üzemeltető eltérő berendezéssel kérte a járműveit. Az SWEG és a KVG WC-vel, a WNB WC-nélkül kérte a járműveit. Az ülések 2+2 elrendezésűek. Az ajtók a villamosoknál és az autóbuszoknál alkalmazotthoz hasonló harmonika-ajtók („ráncajtók”). A vezetőállásokat a jármű hossztengelyében helyezték el és menetjegykiadáshoz is alkalmassá tették.
Galéria[szerkesztés]
-
SWEG VT 120 pályaszámú motorkocsija Aglasterhausenben -
Ugyanez a jármű Waibstadt állomásán -
A NordOstseeBahn NE 81-ese -
Az SWEG VS 204 pályaszámú vezérlőkocsija Heilbronnban
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 1. osztályú + 2. osztályú (+ felcsapható) ülőhely
