Dél-amerikai medvefóka
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Napozó példányok a bristoli állatkertben
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Arctocephalus australis (Zimmermann, 1783) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Előfordulási területe
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Dél-amerikai medvefóka témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Dél-amerikai medvefóka témájú médiaállományokat és Dél-amerikai medvefóka témájú kategóriát. |
A dél-amerikai medvefóka (Arctocephalus australis) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a fülesfókafélék (Otariidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
A dél-amerikai medvefóka előfordulási területe Dél-Amerika partjain van, Perutól kezdve, Chilén, Argentínán és Uruguayon keresztül, egészen Brazília déli részéig. A Falkland-szigeteken is van állománya. Ezt a fajt néha Ecuador partjain, a Galápagos-szigeteken, valamint a Kolumbiához tartozó Gorgona-szigeten is észlelték.[1]
1987-ben körülbelül 500 000, 12 évvel később 1999-ben már csak 390 000 dél-amerikai medvefóka létezett. Manapság körülbelül 250 000 példány létezik, ezekből pedig 200 000 Uruguayban él. Habár az állomány csökkenőben van, ez a faj egészségesnek számít.[2]
Alfajai[szerkesztés]
Ennek a fajnak 2 elfogadott alfaja van:[3]
- Arctocephalus australis australis - a Falkland-szigeteken
- Arctocephalus australis gracilis - Dél-Amerika partjain
Egyes rendszerezők az új-zélandi medvefókát (Arctocephalus forsteri) is a dél-amerikai medvefóka alfajának tekintik.[3]
Megjelenése[szerkesztés]
A hím nagyobbak és súlyosabb a nősténynél, akár 2 méter hosszú és 150-200 kilogrammos is lehet, míg a nőstény 1,5 méter hosszú és 30-60 kilogramm testtömegű.[4] A hím bundája sötétszürke. A nőstény bundája a hátoldalán szürke, hasoldalán pedig világosszürke. A 60-65 centiméteres és 3,5-5,5 kilogrammos újszülött kölyök teljesen fekete. Pofájának vége lapított. Az orrlyukai előre mutatnak, és szájnál előrébb vannak. A fülei hosszúak és jól láthatók. Bajuszszálai eléggé rövidek és krém-fehér színűek. A hím nyaka és válla vastagabb a nőstényénél, továbbá vastag sörényszerű bundát növeszt a fején, nyakán és vállán.[5] Ezt a medvefóka-fajt megröntgenezték, hogy feltárják belső szerveit és véredényrendszerét.[6]
Életmódja[szerkesztés]
Ez ragadozó állat azokat a partszakaszokat kedveli, ahol számos árnyékos sziklaszírt található. Akár 15 méter magasra is felmászik, hogy jó pihenőhelyet találhasson magának. Peruban a tengerparti barlangokban is megtalálták. Nagy kolóniákban él. Fő tápláléka a szardellafélék, a szardínia, a makrélafélék, a fejlábúak, valamint egyéb puhatestűek is, mint például a csigák és a kagylók. A dél-amerikai medvefóka táplálékul szolgál a dél-amerikai oroszlánfókának (Otaria flavescens), kardszárnyú delfinnek (Orcinus orca) és a nagyobb cápa-fajoknak. Az ember is vadászott erre az állatra, azonban manapság az orvvadászat és a környezetszennyezés veszélyezteti.
Általában 12-30 évig él.
Szaporodása[szerkesztés]
A nőstény általában egyszer ellik évente, október és december között. Ellés után máris párosodik a legerősebb hímmel. A vemhesség 8-12 hónapig tart, ennek végén mindig egy kölyök jön a világra. A nőstény 3, a hím pedig 7 évesen éri el az ivarérettséget.
Képek[szerkesztés]
-
A tengerparti sziklákon -
szundikálva -
Vízben és -
felszínen -
Kedvelt állatkerti fülesfókafaj -
Kölyök -
Koponyája
.JPG)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ ADW: Arctocephalus australis: Information
- ↑ Campagna, C. (IUCN SSC Pinniped Specialist Group) (2008). Arctocephalus australis. In: IUCN 2008. IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 14 January 2009.
- ↑ a b Berta, A. & Churchill, M. (2012). „Pinniped Taxonomy: evidence for species and subspecies”. Mammal Review 42 (3), 207–234. o. DOI:10.1111/j.1365-2907.2011.00193.x.
- ↑ South American Fur Seal, Arctocephalus australis at MarineBio.org. [2013. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 12.)
- ↑ Marine Mammals > Species: Arctocephalus australis (South American fur seal). [2011. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 7.)
- ↑ William Pérez, Helena Katz, Martin Lima. Gross heart anatomy of Arctocephalus australis (Zimmerman, 1783)Anatomical Science International (OnlineEarly Articles). doi:10.1111/j.1447-073X.2007.00189.x
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 24.)
- Animal Diversity
- Zimmermann, E. A. W., von. 1778-1783. Geographische Geschichte des Menschen, und der allgemein verbreiteten vierfussigen Thiere, nebst einer Hieher gehorigen zoologischen Weltcharte. Vol. 2. Geographische Geschichte des Menschen, und der vierfussigen Thiere. Zweiter Band. Enthalt ein vollstandiges. Verzeichniss aller bekannten Quadrupeden. Weygandschen Buchhandlung, Leipzig, 3: 276.
- Allen, J. A. 1880. History of North American pinnipeds: A monograph of the walruses, seal-lions, seabears and seals of North America. United States Geological and Geographical Survey of the Territories, Miscellaneous Publication, 12: 1-785.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a South American fur seal című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
- Képek a fajról
- Fur seal preys on penguin
- Randall R. Reeves, Brent S. Stewart, Phillip J. Clapham and James A. Powell (2002). National Audubon Society Guide to Marine Mammals of the World. Alfred A. Knopf, Inc. ISBN 0375411410.
