Ugrás a tartalomhoz

Cigányzene

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Akela (vitalap | szerkesztései) 2021. március 11., 17:48-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Visszavontam 94.44.104.186 (vita) szerkesztését (oldid: 23668301).)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. március 11.) ezen a változaton alapul.

A cigányzene vagy romazene a cigányok által előadott zene. A cigányoknak nincs közös zenei nyelvük, nem létezik olyan zenélési mód vagy dallamkincs, amely az egész etnikumra azonos lenne.[1] Nem eredeti, Ázsiából magukkal hozott cigányzenét játszanak vagy énekelnek, hanem mindig az illető terület zenéjét.[1] Amiben mindenkor kitűnnek, az a sajátos előadói rátermettség, de ez is régiónként különböző módon nyilvánul meg.

Hivatásos zenészként nemcsak Közép- és Kelet-Európában, hanem Délkelet-Európában, Törökországban, Oroszországban, a Közel-Keleten és Andalúziában is jelentős szerepet töltöttek, illetve töltenek be.

Magyarország

Többféle roma zene létezik:

  • autentikus cigányzene
  • magyar népies műdal (csárdás, nóta)
  • modern (pop)

Jellemzők

Hagyományos zenekar

Zenekaruk alapja a hegedű és a cimbalom. A többi hangszer: a brácsa, cselló, nagybőgő, fuvola, klarinét, mind arra szolgálnak, hogy a harmóniát megkettőzzék, a ritmust kiélezzék.[2] A prímás a dallamot a legfantasztikusabb ornamentikával fonja körül.

A glissandok, portamentok, trillák, futamok náluk mind megannyi kifejezési forma, amely a cigány érzésnek éppen olyan lényeges, mint maga a melódia. A cimbalmos a prímással együtt bontja ki teljes pompájában ezeket a pillanat szeszélyétől diktált improvizációkat, valamint élesen jelzi az időmérték lassítását vagy gyorsítását.[2]

A szokványos, hagyományos magyar cigányzenekar minimum 7-8 tagú. Prímás, terces, brácsás, csellós, nagybőgős, cimbalmos, kontrás, klarinétos. Ez a felállás azért alakult ki, mert minden hangszer képviselve van és olyan összhangzást ad, hogy a nótákon és csárdásokon kívül bármilyen nehezebb műfajú számot is el lehessen játszani, a nyitányoktól a legszebb Strauss-valcerekig.[3]

Lásd még: Kávéházi cigányzene#A zenekarban betöltött szerepek
Autentikus cigányzene

Az autentikus cigányzenét többnyire a dobolás (kanna, kanál) szájbőgő, tapsolás kísérettel előadott cigányfolklór jellemzi.

Szájbőgőzni általában a roma férfiak szoktak. Hangsúlytalan nyolcadokon rövid, vakkantás-szerű kiáltás, vagy az ajkakkal oly módon képzett hang, mintha a „bőgőző" trombitát fújna. A dallaméneklésben viszont a nőknek a férfiakkal egyenlő, vagy talán még nagyobb szerep is jut.[4]

Eredetileg nem volt benne hegedű, hanem az énekhangon és a ritmuskíséreten alapult. Manapság már használnak hegedűt, sőt gitárt is.[3]

A lassú dalok, amelyeket cigánykeserves-nek vagy kesergő-nek is neveztek, jellegzetessége, hogy a négy dallamsor közül a második és a negyedik sor végét erősen elnyújtva éneklik.[1]

Történet

Noha a magyarországi roma zenészeket a 15. század óta említik a leírások, a zenélés, mint foglalkozásként űzése csak a 18. század második felében terjedt el a romák körében.[5]

Greguss Imre (1856-1910): Czinka Panna (1900 ?)[6]

A 18. század két híres roma zenésze: Barna Mihály és Czinka Panna voltak. Az utóbbi cigányzenekara két hegedűvel („prim” és „kontra”), cimbalommal és nagybőgővel rendelkezett.

A cigányzene fellendülését a 18. század utolsó évtizedeiben a magyar nacionalista mozgalom váltotta ki. Új műfajok fejlődtek a zenében és a táncban. A cigányok gyakran sétányokon játszottak. A zenészek kezdtek egyre többet megismerni a bécsi klasszicizmusról és az európai zenei kultúráról. Ekkor kezdett a magyar „cigányzene” egyedi harmonizációja különbözni balkáni társaitól. Ez a zene „egzotikus” volt, de elérhető a tömegek számára.

A 18. századtól kezdődően került át a hangszeres zene egyre inkább a cigányok kezébe.[1] A zenekarok először húros hangszerekből, hárfából és dudából álltak. Később a hárfát a cimbalom váltotta fel, a dudát pedig a klarinét és a tárogató. A hangszereket a nyugati klasszikus zenei hatások befolyásolták, így a legnépszerűbb forma a következő volt: két hegedű (prímás és kontrás), cimbalom, nagybőgő . A nagyobb zenekarok klarinéttal, csellóval, később egy hegedűvel (tercprímás) alakultak.

Bihari Jánossal kezdődött a cigányzenészek tudományosan igazolható története Magyarországon.[2] A nemesi kúriák szűkebb keretéből vele lépett a nagy nyilvánosság elé a cigánymuzsika. A korabeli palotás és verbunkos zene a 19. század elején fellobbanó új magyar nacionalizmus szimbólumává vált.[2] A 19. század elején a roma zenészek váltak a magyar nemzeti zene képviselőivé. Az 1848-as forradalom számára a cigányzene a magyar identitás, a rebellisség egyik megnyilvánulása volt.[7] Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a csatákat megelőzően cigányok játszottak a katonák előtt, hogy zenéjükkel ösztönözzék és szórakoztassák őket. Egy országgyűlési gyorsíró például igen lelkendezve írt arról, hogy Patikarius Ferkó milyen kitűnően játssza a Rákóczi-indulót vagy a Kossuth-nótát.[7] A szabadságharc elvesztése után ezek a zenészek nagy tiszteletet szereztek a nemzettől.[8]

A városi cigányzene a 19. században keletkezett magyar népies műzene, amelyben az akkorra megerősödött cigánymuzsikus-dinasztiák erősen részt vettek.[9] (→ kávéházi cigányzene) A 19. században kialakult egy új műfaj is: a magyar nóta. A század leghíresebb roma zeneszerzője Dankó Pista (1858-1903) volt.

Kávéházi cigányzenekar az 1920-30-as évekből

A 20. század elején a cigányzene fogalma erősen kibővült, a hagyományos cigányzenén kívül a szalonzene, az operett, a népszerű klasszikus művek átiratai éppúgy beletartoztak, mint a Magyarországon is elég korán megjelenő dzsessz.[7] A felkapott zenészeket „úri cigányok”-ként is emlegették, ami utalt a társadalmi beilleszkedésük sikeres voltára.[10]

A század első felében a főváros majd minden éttermében, presszójában, bárjában, éjszakai szórakozóhelyén neves zenészek, zenekarok muzsikáltak.[10][7] Sok cigánynak adtak munka- és pénzkereseti lehetőséget ezek a helyek. Az elismert prímások és zenekaruk tagjai kivételével azonban a zenész cigányok többsége szegény körülmények között élt.[10]

Farkas Jenő az első világháború alatt katonazenekart vezényelt. Cigányzenekara az 1930-as és 40-es évek híres roma együttese volt. Egész Európát bejárta. A holland rádió aranyérmével tüntette ki. A királyi esküvőt is a zenekar muzsikálta.

A 20. század közepén létrejött a Rajkó Zenekar,[11] melynek tagjai roma származásúak. Előadásaik ma számos helyszínen láthatók, többek között a budapesti Duna-palotában, a nyári félévben.[12]

1985-ben megalakult a 100 Tagú Cigányzenekar, amely klasszikus szimfonikus zenekarként nemzetközileg híres lett.

Mára szinte megszűnt a korábban nagyon jellemző „kávéházi cigányzene”, ugyanakkor számtalan modern zenei együttes formálódott. Egy figyelemre méltó mai zenei formáció az Ando Drom, amelyet 1993-ban alapított Zsigó Jenő.

Fanfare Ciocărlia román zenekar

Románia

A lăutari néven nevezett emberek hagyományos roma zenészek, különféle rendezvényeken (esküvők, temetések stb.) játszanak.

A Romániában és a Balkánon manapság nagyon népszerű manele műfajt főleg a romák művelik.

Bulgária

A bolgár roma népesség népszerű zenéje a csalga.

Balkán

A roma zene egyik tipikus típusát tallava néven ismerték. A tallava-t eredetileg a askali kisebbség művelte Koszovóban az 1990-es években. Műfaját később a roma csoport átvette. A Tallava általános Albániában. Ez a műfaj más zenei műfajokra is hatással van, például a görög szkiladiko és a bolgár csalga. Ezenkívül keveredik a török (arab stílusú), az arab (arab pop), a szerb (turbo-folk) és az albán zenével.

Ahogy a Balkánon kelet felől nyugat és észak felé haladunk, úgy válik mind gyakoribbá a cigányzenészek kezében a hegedű, anélkül azonban, hogy kötelezően egységes összeállítású vonós-alapú együttessel találkoznánk. Albániában pl. a hegedű még csak egy a cigányzenészek kezében előforduló sokféle egyéb hangszer — duda, lahuta (egyhúrú vonós hangszer), tambura-féle pengetős hangszerek — között; csak a zurnának és dobnak kell kötelező együtt lenni. A modern klarinét lassan itt is, mint Görögországban, elfoglalja a zurna helyét.

Görögországban, a volt Jugoszláviában, Albániában, továbbá Törökországban, az örményeknél, nogajoknál, krími tatároknál is — a legjellemzőbb cigány együttes kéttagú: az egyik oboa-féle hangszeren játszik, a másik nagydobon. Az első hangszer legáltalánosabb neve: zurna; de magyar neve is van. Ez a hangszer, amit nálunk a 17. században töröksíp néven annyira kedveltek s ami később, kuruc tárogató néven, a Rákóczi-féle szabadságharc zenei szimbólumává vált.

Ha a szerbek és horvátok tambura-zenekarait jobban megnézzük, kiderül róluk, hogy alapjában véve a nálunk ismert vonósegyüttesek pengetős változatai. A hajdan csak éneket kísérő hosszú nyakú lantféle hangszer, a tambura, a 19. század eleje táján kiszenekari igényeknek megfelelő hangszercsaláddá bővült: az eredeti nagyságú „prím" mellett basszprímet, „tamburabrácsot" (kontra) és tamburabőgőt is találunk. A zenészek pedig ezekben az együttesekben is többnyire cigányok.

Gipsy Kings koncert

Spanyolország

A spanyol flamenco néven ismert andalúz zenei hagyomány noha nem szigorúan roma zene, szorosan kapcsolódik hozzájuk, és a híres flamenco művészek jelentős része cigány (gitanos).

Oroszország

Az orosz „cigányzene"' ugyanúgy szerves része volt a 19. századi orosz zenekultúrának, mint a magyar nóta nálunk.

1931-ben Moszkvában alakult egy cigány színház, a Romen Színház, amely a roma zenét és táncot beépíti a színházi előadásokba.

Törökország

A roma embereket Törökország egész területén ismerték zenélésük miatt. Városi zenéjük a meyhane (kocsma) vagy a taverna útján a klasszikus török zene visszhangját hozta a nyilvánosság felé. Az ilyen jellegű fasıl zene (egy olyan stílus, amelyet nem szabad összekeverni a klasszikus török zene fenséges formájával), gyakran társul a török társadalom alosztályához, bár manapság "tiszteletreméltóbb" intézményekben is megtalálható.

Hatást gyakoroltak a török klasszikus zenére; először meyhane-kban, azaz kocsmákban játszották. A romák által játszott zene neve fasil, napjainkban aki fasil zenét szeretne hallani Isztambulban a Çiçek Pasajıban teheti ezt meg.[13] A fasil zenére hatást gyakorolt többek között a görög zene és a hastánc zenei ritmusai is. A fasil zene legkiválóbb képviselői közé tartozik Mustafa Kandirali és Burhan Öçal.

Híres magyar roma zenészek, énekesek, zenekarok

Zenészek

Zenekarok, együttesek

A Parno Graszt 2015-ben

Magyarnóta-énekesek

Egyéb roma énekesek

Kapcsolódó cikkek

Hivatkozások

  1. ↑ a b c d Sárosi Bálint: Cigányzene.., 1971.
  2. ↑ a b c d Prahács Margit: A cigányzene és a magyar népzene
  3. ↑ a b Veszprémi Napló, 2004-10-30: Zenélnek, amíg csak lehet
  4. ↑ Sárosi Bálint: Cigányzene 1.. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  5. ↑ The music of the Roma in Hungary [Rombase]. rombase.uni-graz.at. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  6. ↑ Czinka Panna / festő Greguss Imre
  7. ↑ a b c d Népszabadság, 2000-09-23: Ki tudja, meddig húzzák?
  8. ↑ Csemer Géza: Fejezetek a magyar cigányzene történetéből. www.sulinet.hu. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  9. ↑ Magyar Hírlap, 2009-12-02: Az éttermi cigányzene is a magyar kultúra része
  10. ↑ a b c Gábriel Tibor: Cigány- és szegényügyek a fõváros közgyûlése elõtt (1873–1950)
  11. ↑ http://rajko.hu/tortenetunk/
  12. ↑ Programs in Budapest. Gotohungary.net. (Hozzáférés: 2017. október 8.)
  13. ↑ Çiçek Pasajı. [2006. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. február 26.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Cigányzene&oldid=23668448”