Rácz Aladár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rácz Aladár
Rácz Aladár cimbalomművész
Rácz Aladár cimbalomművész
Életrajzi adatok
Született1886. február 28.
Jászapáti
Elhunyt1958. március 28. (72 évesen)
Budapest
Pályafutás
Hangszercimbalom
Díjak
Tevékenységzenész
A Wikimédia Commons tartalmaz Rácz Aladár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Rácz Aladár (Jászapáti, 1886. február 28. – Budapest, 1958. március 28.) Kossuth-díjas magyar cimbalomművész.[1]

Élete[szerkesztés]

Édesapja Rácz Pál, Rácz Jakab és Suki Angyél fia [2] Cigányzenész, míg édesanyja Balázs Judit, Balázs Mátyás és Balla Erzsébet lánya [3] magyar zsellérek és szolgálók leszármazottja. Rácz Aladár harmadik gyermek volt a tizennégyből. Három és fél éves korától brácsás édesapjától – aki egy kis cimbalmot készített neki – tanult hallás után zenélni. 8–9 éves korában már apja zenekarában játszott. A budapesti EMKE kávéházban tizenhat éves korától zenélt esténként. 1910-ben, 24 évesen Párizsba szerződött egy cigányzenekarral, amellyel bejárta Franciaországot, Spanyolországot, és eljutott Egyiptomba is. Hamar hírnevet szerzett: Saint-Saëns a „cimbalom Liszt Ferencének” nevezte.

1914-től a svájci Genfben az „egzotikus” muzsikát kedvelő közönségnek cimbalmozott különböző cigányzenekarokban. Svájcban a játékára felfigyelő neves zenészekkel ismerkedett meg (például Ansermet-vel és Igor Stravinskyjal), akik a zenei érdeklődését a komolyzene felé mozdították. Autodidaktaként tanult francia nyelvet, zenetörténetet, szociológiát. Kitartóan tanulta a zeneelméletet, a klasszikus kották olvasását, átiratok készítését. Eközben ismerkedett meg Couperin, Bach, Scarlatti műveivel – amelyeket cimbalmon kezdett játszani. A Bach művek közül többek között a BWV 808, 810, 811, 814, 816, 825, 829, 999, 1002, 1003 és 1006 szvitek és versenyművek voltak repertoárján.[4] Megismerkedvén a kottaírással, saját műveit is lejegyezte. A cigányzenében megszerzett rendkívüli virtuozitásával könnyedén alakította át a barokk műveket is. A jobb hangzás eléréséért a cimbalmon újításokat vezetett be: pedált épített rá, a verők átalakításával és a hangszer átépítésével valódi koncerthangszerré nemesítette hangszerét. Stravinskyt cimbalmozni tanította, aki később e hangszerre zenét is szerzett. Első önálló cimbalomkoncertjét Lausanne-ban tartotta 1926-ban. 1927-től Franciaországban élt, ahol feleségével, Yvonne Barblan hegedű- és zongoraművésszel közösen lépett fel. Yvonne Barblant 1931-ben vette feleségül Bagneuxban .[5] Honvágya 1935-ben visszahozta Magyarországra. 1937-ben a Nemzeti Zenedében (ahol 1890-ben indult a cimbalom-tanszak), majd 1938-tól haláláig a budapesti Zeneművészeti Főiskolán tanított. Újításait többen értetlenül fogadták, így Cziffra György (zongoraművész) és Dohnányi Ernő is[forrás?]; ha barátja, Bartók Béla és annak felesége, Pásztory Ditta nem támogatja egyedi útkeresését, lemondott volna tanári állásáról.

Hatása[szerkesztés]

Tanítványai, Gerencsér Ferenc és Szalai József folytatták mesterük útját, de amíg Rácz Aladár zongorakísérettel szólaltatta meg az eredetileg csembalóra írt műveket (François Couperin, Domenico Scarlatti, Jean-Philippe Rameau, Jean-Baptiste Lully darabjait), addig a Gerencsér–Szalai duó a homogén hangzás érdekében két cimbalmon adta elő a barokk és preklasszikus billentyűs irodalom gyöngyszemeit, valamint Bartók eredetileg zongorára írt népdalfeldolgozásait. A klasszikus repertoárt bővítették, kortárs zeneszerzőket inspiráltak további cimbalomművek komponálására. Gerencsér Ferenc és tanítványai révén több cimbalomtanár és -művész öregbíti a magyar cimbalomiskola hírnevét.

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Rácz Aladár emléktáblája Budapesten, XII. kerület, Rácz Aladár utca 2.

Lemezei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rácz_Aladár&oldid=26917815”