Pásztory Edith

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pásztory Edith
(Ditta Pásztory-Bartók)
Született 1903. október 31.[1][2][3]
Rimaszombat[4]
Elhunyt 1982. november 21. (79 évesen)[1][2]
Budapest[5]
Állampolgársága magyar
Házastársa Bartók Béla (1923–)
Gyermekei Bartók Péter
Foglalkozása zongorista
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (1922 – nem ismert)
Kitüntetései Magyarország Érdemes Művésze díj (1963)
Sírhelye Farkasréti temető (60/1-főút-9/12)[6][7]
A Wikimédia Commons tartalmaz Pásztory Edith témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pásztory Edith (ismertebb nevén Bartókné Pásztory Ditta) (Rimaszombat, 1903. október 31.Budapest, 1982. november 21.) zongoraművész, érdemes művész (1963), Bartók Béla második felesége.

Életútja[szerkesztés]

Pásztory Gyula matematika–fizika szakos gimnáziumi tanár és Petrovics Kornélia zongoratanárnő leányaként született. Somogyi Mórnál, a Budapesti Konzervatóriumban folytatta tanulmányait, 1922-től a Zeneakadémián Bartók Béla növendéke volt, majd 1923-ban Bartók felesége lett. Tanulmányait férje vezetésével fejezte be.

Első közös fellépésük a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre bázeli bemutatója volt 1938. január 16-án. 1938-tól további kétzongorás hangversenyeket adott Bartókkal Európában és az USA-ban.

Bartok es Pásztory

1940-ben a náci diktatúra elleni tiltakozásul Bartókkal együtt hosszabb időre az Egyesült Államokba utazott. Haza, Bartók halála miatt, már csak ő térhetett. (A sok helyen megjelenő tévhittel szemben Pásztory Ditta nem volt zsidó származású – evangélikus és görög katolikus szülők gyermeke –, azonban Bartók humanizmusából fakadóan sorsközösséget vállaltak a nemzeti szocialista diktatúra által embertelen elbánásban részesülőkkel.)

1946-tól ismét Budapesten élt, 1960-tól koncertezett itthon és külföldön, főként Comensoli Máriával és Tusa Erzsébettel. Vendégszerepelt Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Luxemburgban, Nagy-Britanniában, az NSZK-ban, Olaszországban, Spanyolországban, Svájcban és az USA-ban.

Hanglemezfelvételei készültek Bartókkal (a kétzongorás Szonáta, hét darab a Mikrokozmoszból); a Hungaroton Bartók-összkiadásában játszotta Bartók zongoraműveit, többek között a teljes Mikrokozmoszt és a Gyermekeknek sorozatot.

Bartók III. zongoraversenyét neki írta. Amikor férje halála után zongoraművészként a nyilvánosság elé lépett, szinte kizárólag Bartók-műveket játszott: hanglemezfelvételeken, hangversenyeken vállalkozott arra, hogy továbbadja Bartók műveinek előadási stílusából mindazt, amit elsajátítani tudott. Bartók tolmácsolásában olyasmit mutatott fel a művekben, amelynek csak fölismeréséhez is az ő tehetsége, elmélyedése, személyisége kellett.

Bartók Béla és Pásztory Edith/Ditta (baloldalt) sírja. Farkasréti temető: 60/1-főút-9/12.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/01172.htm, Bartók Béláné, Pásztory Ditta, 2017. október 9.
  2. a b BnF források (francia nyelven)
  3. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
  4. Carnegie Hall linked open data (angol nyelven), 2017. (Hozzáférés: 2022. május 2.)
  5. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. május 28.)
  6. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  7. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html

Források[szerkesztés]

  • Schelken Pálma: Emlékezés egy halk szavú művészasszonyra. Evangélikus Élet. (Hozzáférés: 2021. december 3.)
  • Baranyi Anna–Büky Virág–F. Dózsa Katalin: Egy különleges életút tanúi. Bartókné Pásztory Ditta hagyatéka a Zenetörténeti Múzeumban / Witnesses of an extraordinary path of life. The legacy of Ditta Pásztory-Bartók at the Museum of Music History; szerk. Gombos László, angolra ford. Németh István Csaba; MTA BTK ZTI Zenetörténeti Múzeum, Budapest, 2017
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap