Sárközi Ferenc
| Sárközi Ferenc | |
 | |
| Sárközi Ferenc idős korában | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1820. Gárdony |
| Elhunyt | 1897. március 28. (77 évesen) Losonc |
| Tevékenység | zenész |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sárközi Ferenc (Gárdony, 1820. – Losonc, 1897. március 28.)[1][2][3] Kossuth Lajos hadnagya és a szabadságharcban részt vevő cigányzenészek főkarmestere.[4]
Élete[szerkesztés]
Apja, Sárközi János, Esterházy Pál herceg zenészeként szolgált. A pesti és bécsi konzervatóriumokban tanult.[6]
Első zenekarát 1835-ben alakította.[5] 1840 után Esterházy Pál muzsikusa volt.[2] (az 1860-as évekig[7]).
Az 1847-ben alakított zenekarával Pesten maradt a forradalom kitöréséig.[5]
A szabadságharc idején a magyar cigányok a magyar ügy mellé álltak, és fegyverjavítóként, ágyúöntőként, valamint tábori muzsikusokként szolgáltak, többek között az országos verbuválást segítve. 1848-ban Sárközi Ferenc zenekara volt az első, amely a honvédség kötelékébe lépett.[1] Zenekarának tagjait (a Szózatot megzenésítő) Egressy Béni válogatta össze, saját költségén ruházta fel és élelmezte őket. Egressy Ákos arról is beszámol, hogy először tőlük hallotta a Kossuth Lajos azt üzente kezdetű dalt.[8]
A legmagasabb rangig a Kossuth Lajos cigány hadnagyaként ismertté vált Sárközi Ferenc vitte: a 47. honvédzászlóalj karmestere lett. Hadnaggyá léptették elő, s Kossuth Lajos a hadseregben szolgáló összes cigányzenész vezetőjévé nevezte ki.[2][3][7] Egyben zenekarával beosztották Nagy Sándor tábornok hadtestébe, Inkey Gáspár huszárezredébe. Sárközi Ferenc és bandája aztán részt vett Budavár bevételében, a komáromi, debreceni és sarkadi ütközetekben. Világosnál elfogták és az aradi vár börtönébe akarták zárni, amikor Forgách Sándor gróf császári kormánybiztos felismerte, s közbenjárására bocsátották.[1][5]
Az 1850-es években Pesten muzsikált s táncai is megjelentek (Elfogyott a nóta, csárdás, 1853).
A magyar zene külföldi úttörőjeként is számon tartott Sárközi Ferenc 1860-tól sokat szerepelt külföldön, előbb Hannoverben muzsikált, majd részt vett az 1867-es párizsi világkiállításon, 1875-ben pedig Edward walesi herceg hat hónapra Angliában szerződtette.[2][5][7][8]
Budapesten több alkalommal fellépett a budai várban rendezett bálokon,[1] és többek között zenekarával adta Doppler Ferenc Ilka és a huszártoborzó című operájának zenei kíséretét.[9] Az 1850-es évek végén zenekarával fellépett a Nemzeti Színházban is.[10]
Érdekes kapcsolat: Hegyi Aranka (1855-1906) énekesnőt apja, Hegyi Poldi cigányprímás, halála után Sárközi Ferenc cigányprímás nevelte.[1] A Nemzeti Színház balettiskolájában tanult táncolni és énekelni, 1880-tól a Népszínház tagja, ahol haláláig Blaha Lujza egyenrangú társa volt. Operettprimadonnaként a legkiválóbbak egyike, de a népszínművek szerepeiben is nagy sikereket ért el.[11]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e (1897. március 30.) „Hegyi Aranka nevelőapja meghalt”. Budapesti Hírlap 17. (89.), 7.. o. (Hozzáférés: 2016. március 14.)
- ↑ a b c d Sárközi Ferenc (szócikk) - Magyar nagylexikon XV. (Pon–Sek). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 810. o. ISBN 963-9257-14-1
- ↑ a b Cigányzene és roma zenészek a XIX. század Magyarországán - Balassi Intézet, 2011. április 15.
- ↑ a b Kállai Ernő (MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet): A cigányzenészek helye és szerepe a magyar társadalomban és a magyar kultúrában (Előtanulmány A magyarországi cigányzenészek múltja és jelene című monográfiához), In: Kovács Nóra, Szarka László (szerk.): Tér és terep. Tanulmányok az etnicitás és az identitás kérdésköréből, Akadémiai Kiadó, 2002, pp. 327-345.. [2018. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 31.)
- ↑ a b c d e Magyarnóta klub: Cigányzenészek[halott link]
- ↑ Kossuth hadnagya. Roma Sajtóközpont, 2016. március 14. [2016. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 14.)
- ↑ a b c Sárközi Ferenc (szócikk) - Szabolcsi Bence-Tóth Aladár: Zenei lexikon (Átdolgozott új kiadás; főszerk.: dr. Bartha Dénes) III. kötet, Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1965, 209. oldal
- ↑ a b kapcsolat.hu: ROMABLOG 2008-06-27 14:13 Anaketon beírása. [2014. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 31.)
- ↑ (1865. augusztus 1.) „Ilka és a huszártoborzó”. Fővárosi Lapok 2. (174.), 666.. o. (Hozzáférés: 2016. március 15.)
- ↑ (1903. október 11.) „Cigánymuzsikus-hangversenyek”. Új Idők 9. (42.), 349.. o. (Hozzáférés: 2016. március 15.)
- ↑ Szöllőssy Anna: Cigányok a XIX. századi magyar színpadon - Jegyzetek 6.
Források[szerkesztés]
- Magyar nagylexikon XV. (Pon–Sek). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 810. o. ISBN 963-9257-14-1
- Szabolcsi Bence-Tóth Aladár: Zenei lexikon (Átdolgozott új kiadás; főszerk.: dr. Bartha Dénes) III. kötet, Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1965, 209. oldal
- Kossuth hadnagya. Roma Sajtóközpont, 2016. március 14. [2016. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 14.)