Bacsik Elek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bacsik Elek
Bacsik Elek.png
Életrajzi adatok
Született 1926. május 22.
Budapest
Elhunyt 1993. február 14. (66 évesen)
Glen Ellyn, Illinois, Amerikai Egyesült Államok
Pályafutás
Műfajok dzsessz
Hangszer hegedű, gitár
Tevékenység zenész

Bacsik Elek (Budapest, 1926. május 22.Glen Ellyn, Illinois, 1993. február 14.) jazzgitáros, hegedűművész. Európában, főként Franciaországban gitárosként szerezte meg máig tartó hírnevét, az Egyesült Államokban a hegedű volt a fő hangszere. Élőben és hangfelvételein ezek mellett elektromos hegedűn (violectra), baritonhangolású hegedűn, brácsán, csellón, bőgőn, basszusgitáron és buzukin játszott. Zenésztársai visszaemlékezése szerint „egész jól” cimbalmozott. Kiemelkedő technikai felkészültséggel és páratlan zenei intelligenciával, alkalmazkodóképességgel mozgott a legkülönbözőbb zenei műfajok, stílusok és zenekari felállások, zenekari szerepek között.

Életútja[szerkesztés]

Bacsik Elek magyarországi cigány (romungro) családban született 1926-ban. Édesapja, Bacsik Árpád kiváló brácsás volt. Egyes visszaemlékezések szerint Bacsik Elek először hegedülni tanult a budapesti Zeneakadémián, de érdeklődése hamar a gitár felé fordult. A háború előtt cigányzenekarokban és tánczenekarokban muzsikált. 17 éves korától tagja volt a legendás Arizona mulató zenekarának, ahol hegedűn, gitáron játszott, csellózott, bőgőzött. Itt olyan nagy muzsikusokkal játszott együtt, mint a később világhírűvé vált zongoraművész Cziffra György. 1945-ben, amikor Tabányi Mihály megalapította saját zenekarát Pinocchio néven, a formációban Bacsik Elek mellett egy másik, később világhírnevet szerző gitáros, Zoller Attila is zenélt.[1] 1946 októberétől rendszeresen szerepelt a rádió jazzműsoraiban. 1948-ban a Lecák néven ismert Oberdorfer Árpád zenekarával Bejrútba utazott. Lejárt útlevéllel, ideiglenes okmányokkal, hontalanként került Olaszországba, ahol Renato Carosone triójában, később kvartettjében hegedült, gitározott és bőgőzött. Meghatározó élménye volt, hogy Milánóban találkozott Dizzy Gillespie-vel.

Visszaemlékezése szerint egyik svájci útja során ismerkedett meg a bebop zenével. „Rögtön lenyűgözött ez a zene, amikor meghallottam. Elmentem és megvettem az összes Dizzy [Gillespie] és [Charlie] Parker lemezt, amit csak találtam.” Néhány zenésztársa állítása szerint 1949-ben Bernben Hazy Osterwald zenekarában gitározott.

Az 1950-es évek második felében hosszabb ideig dolgozott Spanyolországban és Portugáliában. Ezután érkezett Párizsba, ahol hamar ismert és elismert jazzgitárossá vált annak ellenére, hogy zenéje nem rokonítható a franciaországi nagy múltú és népszerű roma gitárzenékkel: sem a Django Reinhardt-féle szintó szvinggel, sem a manouche gitározással.

1959-ben Párizsban az Art Simmons trióban gitározott a híres Mars klubban, ami az Európába érkező amerikai zenészek törzshelye volt. Korai lemezein a ritmusszekcióba simulva gitározott. Lou Bennett triója tagjaként készítette első olyan LP-jét (Dansez et Rêvez, 1960), amelyen megmutathatta sokoldalúságát: a lemezen az egyes számok műfajához, stílusához, hangulatához igazodva változatosan ritmusgitározik és egyedi karakterű gitárszólókat játszik.

1962-ben nagylemezt készített, mely a jól alliteráló Electric Guitar of the Eclectic Elek Bacsik címet viseli. Ezen az albumon stílusa sokkal inkább Tal Farlow és Johnny Smith játékához állt közel, mint az európai cigány előadókéhoz. Itt egy feljátszott második sávban leginkább ritmizáló gitár részeket játszik.

Ugyanebben az évben európai zenészként elsők között – talán elsőként – játszott szólólemezen bossa novát.

Ebben az évben két alkalommal lépett fel szólógitárosként, ritmusszekció kíséretében az Antibes–Juan-les-Pins jazzfesztiválon. Itt újra találkozott Dizzy Gillespie-vel, aki a színpadon vette fel a Dizzy on the French Rivera című lemezének felét. Dizzy felkérte Bacsikot, hogy játsszon a lemezen négy számban: Chega De Saudade, Here It Is, One Note Samba és a For the Gypsies, amivel Dizzy a romák előtt szeretett volna tisztelegni.

Az 1960-as évek elején Bacsik Elek nagyon népszerű volt Párizsban. Mivel a legtöbb európai zenésszel ellentétben „fekete módra” zenélt, olyan toplistás vagy később toplistássá lett afroamerikai zenésszel készültek felvételei, mint Dizzy Gillespie, Art Simmons, Quentin Jackson, Quincy Jones, Kenny Clarke, Eric Dixon, Clark Terry, Elvin Jones, Leo Wright, az argentin Lalo Shifrin, a francia Michel Gaudry valamint Daniel Humair, Sacha Distel, Guy Pedersen. Vasárnaponként egy TV show-ban játszott olyan sztárokkal, mint Charles Aznavour és Gilbert Bécaud, a gitan gyerekzseni Boulou Ferré, a brazil Baden Powell. Fényképe megjelent a legnépszerűbb magazinokban, többek között a Paris Match-ban.

1963-ban a cannes-i Palm Beach-ben játszott, Montreux-ben, a Nemzetközi Televíziós Fesztiválon Jeanne Moreau-t kísérte.[2] Michel Legrand nagyzenekarával készített lemezt, és a francia chanson ikonikus előadójával, Serge Gainsbourg-ral dolgozott hangszerelőként és gitárosként. Kísérője volt a nálunk kevéssé ismert, de Franciaországban ma is jegyzett Barbarának, Claude Nougaronak, Jacques Higelinnek.

1963-ban jelent meg a Guitar Conceptions című albuma. Mindkét franciaországi nagylemezén szerepel néhány, a cool jazzben azóta is meghatározó előadása.

1965 végén az USA-ba utazott. 1966 februárjában és márciusában amerikai magyarokkal, a Bihari Ballettel cigányprímásként turnézott, lemezük Zigani Ballet címmel jelent meg. Nyáron visszatért Franciaországba, Jeanne Moreau hangszerelője és kísérője volt a színésznő 1967-ben megjelent sanzonlemezén. A közös munkáról François Reichenbach forgatott dokumentumfilmet.

1966 őszén végleg az Egyesült Államokban telepedett le. Decemberben Hrach Yacoubian örmény hegedűs zenekarában buzukin játszva turnézott és lemezt készített. Később elmerült a Las Vegasi hoteljazzben, a „kabaré” színpadi világában. Újra a Zigani Ballet prímása lett, majd ismét Yacoubiannal dolgozott. A mindennapos nagyzenekari szórakoztatózene mellett fel-felbukkant jazzfesztiválokon. 1969-ben és 1972-ben Elvis kísérőzenekarában hegedült, 1970 és 1972 között több ízben újra dolgozott Quincy Jones-szal, akivel többek között 1972-ben a Dollars című film zenéjét játszotta fel.[3]

1973-ban Bob Thiele-vel kezdett dolgozni, kiadott két LP-t, amin főleg hegedűn és elektromos hegedűn, mellettük brácsán és gitáron játszott. Az 1973-ban megjelent I Love You lemezen a hegedű mellett gitározott, Oliver Nelson neki dedikálta „Blues for Elek” című szerzeményét. Ez az egyetlen nem magyarországi jazzlemeze, amelyen magyar darab (Vecsey Ferenc: Valse triste) szerepel.

Az 1975-ös Bird and Dizzy: A Musical Tribute lemezen Charlie Parker és Dizzy Gillespie bebop darabjait játszotta hegedűn és a violectra nevű speciális elektromos hegedűn. Ennek mérete a hegedűéhez hasonló, de egy oktávval mélyebbre van hangolva, mint a hegedű, így ez a hangszer a cselló és a brácsa közötti lágéban szól. A lemezen ezzel a hangszerrel játszotta fel a stúdió adta lehetőségeket kihasználva önmagával unisonóban a témákat és a szólókat. Erről a lemezről egyik darabot a Smithsonian Intézet beválogatta minden idők legjobb jazzhegedű-felvételei közé.

A két bebop-lemezen világsztárok a partnerei: Elvin Jones és testvére, Hank Jones, Bucky Pizzarelli, Oliver Nelson, Shelly Manne, Warne Marsh.

1974-ben nagy sikerrel játszott a newporti jazzfesztiválon, a Duke Ellington emlékére rendezett jam sessionön.[4]

A 70-es évek közepén rövid időre úgy tűnt, hogy újra ismertségre tesz szert, de – pár fesztiválszereplést és (legalább) egy szövetségi szinten szervezett mesterkurzuson való oktatást leszámítva – ismét elmerült a homályban. Ezekből az évekből mindössze néhány amatőr hangfelvétel maradt ránk. Az évtized végén a National Association of Jazz Education jazzhegedűszekciójának elnöke volt.

A 80-as évek elejétől hosszú ideig Wayne Newton zenekarának volt koncertmestere, első hegedűse. Jazzmuzsikusként ebből az évtizedből egy lemezfelvételt és néhány rádiófelvételt hagyott ránk.

Utolsó éveiben cigányzenekarban gitározott, később Kanadában, Québecben és Montréalban játszott jazzklubokban, bárokban, éttermekben. 1988-ban és 1989-ben a Nuits Bleue’s Internationales de Jazz in Québec City fesztivál fellépője volt.

1991-ben Québecben a kanadai Gilles Bernard zongoristával és Pierre Coté bőgőssel trióban a Radio Canada megbízásából készülő jazzalbumon dolgozott, amikor szélütés érte. Fél oldala lebénult, a zenélést fel kellett adnia. Nem sokkal később gyógyíthatatlan tüdődaganatot diagnosztizáltak nála.

Élete végén elszegényedve, a jazzközösségtől méltatlanul elfeledve Glen Ellynben, Chicago egyik elővárosában lakott. A kutatások jelenlegi állása szerint a közeli Elk Grove Village egyik kórházában halt meg 1993-ban, és East Dundeeben búcsúztatták „alternatív” szertartással.[5] Sírja – ha van egyáltalán – ismeretlen.

A Magyarországon alig ismert nagyszerű jazzmuzsikust Glen Ellyn város a nagyjai között tartja számon.

Leonard Feather (1988-ban halt meg) jazzenciklopédiájába mindössze négy magyar születésű zenész fért be, abból három gitáros. Egyikük Bacsik Elek (Szabó Gábor és Zoller Attila mellett).

Méltóan Franciaországban őrizték meg emlékét: lemezei újra és újra megjelennek, eddig kiadatlan felvételei napvilágot látnak.

„A romák számára az országhatárok, a fajok vagy a kultúrák nem jelentenek korlátokat. Nekünk az egész föld olyan, mint a határtalan univerzum. Ez a mi küldetésünk az életben – megmutatni, hogy a világ mennyire nyitott. Én ezt a zenémen keresztül tudom megvalósítani, ami a szerelmem és az életem.”

– Bacsik Elek

Diszkográfia[szerkesztés]

  • 1962: The Electric Guitar of the Eclectic Elek Bacsik (Fontana) (LP) = 1963: Jazz Guitarist (Philips, USA és Japán) (LP) = Interpretações únicas de Elek Bacsik (Philips, Brazília) (LP) = 1989: The Electric Guitar Of The Eclectic Elek Bacsik (Fontana) (CD, Album, RE) = 2002: Nuages. Jazz In Paris 81 (Universal Music) (CD)
  • 1962: Take Five (Fontana) (EP)
  • 1962: Bossa Nova (Fontana) (EP) = 2002: Nuages. Jazz In Paris 81, bonus tracks (Universal Music) (CD)
  • 1963: Guitar Conceptions (Fontana) (LP) = 2000: Guitar Conceptions. Jazz in Paris 15 (Universal Music) (CD)
  • 1963: Quatre Slows (Fontana) (EP)
  • 1966: Elek Bacsik – Stephane Grappelli: I Giganti del Jazz Vol. 84 (Curcio / I Giganti del Jazz) (LP) – a lemez két oldala egymástól független, Bacsik az A oldalon, Grappelli a B oldalon szerepel. Az A oldal utolsó számán (Summertime) nem Bacsik Elek, hanem Coco Briaval triója játszik.
  • 1973: I Love You (Bob Thiele Music) (LP)
  • 1975: Bird & Dizzy, A Musical Tribute (Flying Dutchman) (LP)
  • 1980: Blue Rondo A La Turk (Fontana / Phonogram) (2×LP = The Electric Guitar of the Eclectic Elek Bacsik + Guitar Conceptions)
  • 2016: Historical Recordings 1943–1947 (Pannon Jazz, PJ 1090) (CD) – Simon Géza Gábor: Esős évszak – Bacsik Elek bio-diszkográfia 1926–1993 / Season of the Rain – Elek Bacsik bio-discography 1926–1993 kötet CD mellékleteként. Magyar Jazzkutatási Társaság / Hungarian Society for Jazz Research, Budapest, 2016. ISBN 978-963-12-4707-7

Közreműködő zenészként

  • 1953: Renato Carosone e il suo Quartetto (Pathé, MG 191) (A oldal: solista chitarra: Alexis Bacsik)
  • 1959: The Kenny Clarke Orchestra With Andy and The Bey Sisters (Métropole) (EP) – a lemezborítón Al Back (hegedű) és Alexis Backsix (gitár) álneveken szerepel
  • 1959/60: Clark Terry Septet: What Makes Sammy Swing! (Lone Hill Jazz) (CD)
  • 1960: Les Double Six Meet Quincy Jones (Columbia) (LP)
  • 1960: Art Simmons: No Problem (EP, Ducretet Thomson)
  • 1960: Dansez et Rêvez avec le trio Lou Bennett (LP, RCA Victor 430.051) (Lou Bennett – organ, Elek Bacsik – guitar, Daniel Humair – drums; Paris, France, Summer 1960)
  • 1962: Dizzy Gillespie: Dizzy On The French Riviera, recorded July 24, 1962 live at the 3rd International Jazz Festival D’Antibes–Juan-Les-Pins (LP, Philips)
  • 1963: André Hossein: La mort d’un tueur (filmzene + EP, Ducretet Thomson)
  • 1963: Dizzy Gillespie Et Son Orchestre avec Elek Bacsik: Bossa Nova (EP, Philips)
  • 1963: Serge Gainsbourg: Confidentiel (LP, Philips) – ezen a lemezen hallható egyetlen ismert szerzeménye, a La saison des pluies
  • 1964: Claude Nougaro: Claude Nougaro No 2 (LP, Philips)
  • 1964: Michel Legrand nagyzenekara: Archi-Cordes (LP, Philips)
  • 1966: Jacques Higelin – N°2 (EP, Disques Jacques Canetti) (hangszerelő, kísérő)
  • 1966: Nora Kovach and Istvan Rabovsky, The Hungarian Gypsy Orchestra: Zigani Ballet (LP, Audio Fidelity) (prímás)
  • 1966: Hrach Yacoubian: A Night With Yacoubian In Fresno (LP, Not On Label) (buzukin játszik)
  • 1967: Jeanne Moreau: Jeanne Moreau N°2 – 12 Chansons nouvelles (LP, Disques Jacques Canetti) (hangszerelő, kísérő)
  • 1967: Jeanne Moreau: Tout Morose (EP, Disques Jacques Canetti) (hangszerelő, kísérő)
  • 1972: Quincy Jones: Dollars (filmzene + LP, Reprise Records)
  • 1987: Butch Baldassari: What’s Doin’ (LP, Cactus Records) (Mr Elbak néven két számban ritmusgitározik és hegedűszólót játszik)
  • 2001: Serge Gainsbourg: Théâtre des capucines 1963 (LP, Ltd, Num: Mercury) (CD: 2003, Mercury, Philips)

Válogatások

  • Gitarren von Bach bis Beat (Philips / Stern Musik) (LP)
  • 1989: Autour De Minuit – Guitare (Gitanes Jazz) (CD)
  • 2000: Les Tubes Du Jazz (Verve Records / Universal) (CD)
  • 2005: I Like Be I Like Bop: Odds & Svends Of Early Bebop Violin & Contemporary Violin Curiosities (AB Fable) (2×CD) jazzhegedű-válogatás, Bacsik: 2/27, 2/28 track
  • 2005: Bownus 2005 – Almost Like Being In Bop (AB Fable) (CD) korábban kiadatlan jazzhegedű-felvételek, Bacsik: 11–13. track
  • 2014: Electric Guitar Story 1935–1962 (Frémaux & Associés) (3 CD)

Bibliográfia[szerkesztés]

  • Halper László: Zenészlegendák. Legendás történetek legendás romazenészekről. Szerzői kiadás, Leányfalu, 2003; második bővített és átdolgozott kiadás: FROKK, Budapest, 2013
  • Simon Géza Gábor: Bacsik Elek – Az első 22 év. A Mária Valéria Új-Teleptől a Zeneakadémiáig (1926-1948). Gramofon Klasszikus és Jazz, Budapest, 2014. Nyár
  • Simon Géza Gábor: Egy jazzkarrier korai állomásai – Bacsik Elek és Tabányi Mihály. Bohém Jazz Magazin, Kecskemét, 2014. augusztus
  • Balval Ekel: Elek Bacsik, un homme dans la nuit (Bacsik Elek, egy férfi az éjszakában). Jacques Flament Editions, 2015 (A szerzői álnév mögött Pascale Radière, Bacsik Eleknek az 1962-es antibes-i jazzfesztivál idején, egy rövid kaland során fogant lánya rejlik. Soha nem tudtak egymásról, az írónő számára 2009-ben derült ki, hogy ki a vér szerinti apja.)
  • Simon Géza Gábor: Akinek 24 nevét ismerjük – A francia sanzonjazz magyar sztárja. Bacsik Elek aranykorszaka. Gramofon Klasszikus és Jazz, Budapest, 2015. Tavasz
  • Simon Géza Gábor: Esős évszak – Bacsik Elek bio-diszkográfia 1926–1993 / Season of the Rain – Elek Bacsik bio-discography 1926–1993. Magyar Jazzkutatási Társaság / Hungarian Society for Jazz Research, Budapest, 2016. május 31. ISBN 978-963-12-4707-7

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A magyar jazztörténet főbb dátumai. Jazzkutatás.eu. (Hozzáférés: 2010. január 21.)
  2. (2018. március 3.) Jeanne Moreau: le tourbillon de la chanson. Arcinfo, 14. o.  
  3. Dollars (soundtrack). (Hozzáférés: 2019. augusztus 22.)
  4. The Morning Call (Allentown, Pennsylvania), 1974. 07. 01. p. 5.  
  5. Halotti anyakönyvi bejegyzés. (Hozzáférés: 2019. augusztus 22.)

További információ[szerkesztés]