Camposantói csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Camposantói csata
Konfliktusosztrák örökösödési háború
Időpont1743. február 8.
HelyszínCamposanto
Eredményeldöntetlen, mindkét fél győzelemként tartotta számon
Szemben álló felek
 Spanyolország
 Nápolyi Királyság
 Habsburg Birodalom
 Szárd-Piemonti Királyság
Parancsnokok
 de Gages
 Traun marsall
Szemben álló erők
11.400 gyalogos
2600 lovas
12 ágyú
9000 gyalogos
3000 lovas
25 ágyú
Veszteségek
1755 elesett
1307 sebesült
824 fogságba esett
397 elesett
1153 sebesült és fogságba esett
Térkép
Camposantói csata (Olaszország)
Camposantói csata
Camposantói csata
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 44° 47′ 41″, k. h. 11° 08′ 44″Koordináták: é. sz. 44° 47′ 41″, k. h. 11° 08′ 44″
A Wikimédia Commons tartalmaz Camposantói csata témájú médiaállományokat.

A camposantói csatát az osztrák örökösödési háború idején 1743. február 8-án vívták, melynek során a spanyolok és nápolyi szövetségeseik de Gages tábornok vezetésével megütköztek a Otto Ferdinand von Abensberg und Traun tábornagy vezette osztrák és szárd csapatokkal a Panaro folyónál lévő Camposanto falunál. A harc elején a spanyolok jobban álltak, de később súlyos veszteségeket szenvedtek. Az este beálltával Traun általános visszavonulást rendelt el és de Gages is visszavonult a folyón túlra.

Előzmények[szerkesztés]

1743 januárjában De Gages tábornok 13.000 fős hadserege Bologna közelében állomásozott, a Panaro folyótól délre. Traun gróf osztrák és szárd-piemonti 11.000 fős serege a folyótól északra állt, megakadályozva így a spanyolokat a folyón való átkelésben. Traun a manőverezéses védekezést részesítette előnyben és kerülte a nyílt összecsapást. A spanyol hadműveleteket inkább a politikai célok motiválták, mint a stratégiai megfontolások, mivel V. Fülöp és itáliai születésű felesége, Erzsébet királyné elvárták De Gagestől, hogy vagy indítson támadást, vagy nyújtsa be lemondását. Ezért február 3-án éjjel De Gages elhagyta Bolognát és a Panarón átkelve a modenai hercegség területére lépett a döntő összetűzést keresve Traun erőivel.

De Gages szerencséjére Traun marsall kész volt kiállni ellene. Tudatában annak, hogy Bécsben egyre több kritika éri és az ottani ellenfelei fel akarják mentetni a parancsnokság alól továbbá annak, hogy Savoya Spanyolország általi elfoglalása a szárd királyt a Spanyolországgal való kiegyezésre sarkallhatja, a marsall úgy gondolta, hogy egy győzelemmel elcsendesítheti a kritikákat és Ausztria szövetségeseit is eltántoríthatja az ellenséggel való béketárgyalásoktól. Traun összegyűjtötte csapatait és De Gages feltartóztatására indult. A két sereg Camposanto falunál találkozott.

A csata lefolyása[szerkesztés]

A csata reggelén De Gages a seregét a falu szélén állította fel a megszokott módon a gyalogságot középen, a lovasságot pedig a szárnyakon felsorakoztatva. Traun is hasonlóképpen állította fel a csapatait, de mivel valamelyest kevesebb katonája volt, némileg eltért a szokásostól. Ahelyett, hogy pontosan a spanyolokkal szemben állította volna fel a seregét, csapatainak vonalát kissé északnyugati irányban húzta el, ami azt jelentette, hogy a gyalogságának közepe közvetlenül szemben állt a de Gages gyalogsága és a tőle jobbra álló lovassága közti réssel. Ez azt is jelentette, hogy Traun ezen a szárnyon számbeli fölénybe került és átkarolva támadhatta a spanyolok jobb szárnyát, ugyanakkor viszont a saját jobb szárnya vált sebezhetőbbé egy spanyol átkaroló hadművelettel szemben. Valószínűleg Traun úgy számolt, hogy a jobbszárnya ellen tud állni addig, míg a balszárnyon döntésre nem viszi a csatát.

De Gages délután négy órakor indított támadást, így csak kevés idő maradt a harccselekményekre a sötétség beálltáig. Kezdetben a spanyolok eredményeket értek el mindkét szárnyon és lovasságuk visszaszorította az osztrák-piemonti lovasságot, melynek során Aspremont gróf halálos sebesülést szerzett és a középen álló osztrák gyalogság így sebezhetőbbé vált. Azonban ahelyett, hogy újrarendezték volna a soraikat egy az ellenséges gyalogságot célzó támadáshoz, a spanyolok az ellenséges lovasság üldözésére összpontosítottak. Traun stabilizálta a bal szárnyát és a gyalogságot rohamra küldte. Időközben Schulenberg gróf újrarendezte a jobbszárnyon lovasságát és ellentámadást intézett a spanyol lovasság ellen. A másik szárnyon az Aspremont helyét átvevő Leutrum tábornok is előretört egységeivel és szétzúzta a spanyolok jobb szárnyát.

Közben azonban már besötétedett és mindkét sereg kénytelen volt visszavonulni a csatatérről. A spanyolok a Panarón át visszavonultak Bolognáig. A füst és a sötétség miatt számos egység eltévesztette az utat. A Guadalaxara ezred az előrenyomuló osztrák-szárd gyalogsági menetoszlopok karjai közé futott. Egy farm falai mögött felvett védelmi állásaikból vívott rövid tűzharc után kénytelenek voltak megadni magukat.

A csata során a spanyoloknak 1755 katonája esett el, 1307 megsebesült és 824 fogságba esett, míg az osztrák-piemonti csapatok vesztesége 397 halott valamint 1153 sebesült illetve hadifogoly volt. Traun marsall alól két lovat is kilőttek a csata alatt.

Következmények[szerkesztés]

De Gages visszavonult Bolognáig, de március 26-án innen is kénytelen volt elvonulni egészen Riminiig. Ennek ellenére a csatát Madridban győzelemként könyvelték el és de Gages a győztesnek járó kitüntetésként a Camposanto grófja címet kapta. A csatát követően a franciák támogatásukról és együttműködésükről biztosították a spanyolokat. Traun ezzel a csatával biztosította Mária Terézia számára az észak-itáliai területeket.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Campo Santo című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.