Lauffeldi csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
lauffeldi csata
XV. Lajos és Szász Móric a lauffeldi csatában Auguste Couder festményén
XV. Lajos és Szász Móric a lauffeldi csatában Auguste Couder festményén

Konfliktus osztrák örökösödési háború
Időpont 1747. július 2.
Helyszín LauffeldBelgium
Eredmény francia győzelem
Szemben álló felek
Royal Standard of the King of France.svg Franciaország
Flag of Great Britain (1707–1800).svg Nagy-Britannia
Prinsenvlag.svg Hollandia
Flag of the Habsburg Monarchy.svg Habsburg Birodalom
Flag of Hanover (1692).svg Hannover
Parancsnokok
Royal Standard of the King of France.svg Szász Móric
Flag of Great Britain (1707–1800).svg Cumberland hercege
Prinsenvlag.svg Waldeck herceg
Flag of the Habsburg Monarchy.svg Batthyány Károly József
Szemben álló erők
80 000 fő
60 000 fő
Veszteségek
10 000 elesett, sebesült és fogságba esett
Más források szerint
8700 fő
ebből 1500 fogságba esett
4000 elesett, sebesült és fogságba esett

Más források szerint
8000 fő
ebből 2000 fogságba esett
16 ágyú
Térkép
lauffeldi csata (Belgium)
lauffeldi csata
lauffeldi csata
Pozíció Belgium térképén
é. sz. 50° 49′ 43″, k. h. 5° 37′ 06″Koordináták: é. sz. 50° 49′ 43″, k. h. 5° 37′ 06″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz lauffeldi csata témájú médiaállományokat.

A lauffeldi csatát az osztrák–holland–brit–hannoveri szövetség vívta a franciákkal az osztrák örökösödési háború során, 1747. július 2-án Maastrichttől nyugatra, és a franciák győzelmével ért véget. A helyszín különböző írásmódja után nevezik laffeldti, lafelti, lauffeldti, lawfeldi csatának, illetve vali csatának is. Lauffeld ma Vlijtingen része, Riemst körzetében, Belgiumban.

Előzmények[szerkesztés]

Szász Móric a Fontenoy-nál és Rocourt-nál aratott nagy győzelmei után folytatta a németalföldi francia inváziót és ezúttal már Hollandiát fenyegette. A szövetséges csapatok állásaikból való kimozdítására Clermont herceg vezetésével egy sereget küldött előre csalinak. Cumberland a francia várakozásoknak megfelelően meg akarta semmisíteni ezt a francia különítményt és mozgásba lendült 60 000 fős seregével. Szász Móric ennek hírére a francia fősereggel erőltetett menetben Clermont segítségére sietett, ezzel keresztül húzta a szövetségesek számításait.

A csata lefolyása[szerkesztés]

A lauffeldi csata vázlata

A francia és brit lovasság elővédharcai után a szövetséges gyalogság megérkezett a csatatérre és sorban lévő falvak láncolatára támaszkodva vették fel állásaikat. Cumberland és Ligonier tábornok között heves vita tört ki felhasználásukat illetően. Annak ellenére, hogy Ligonier a falvak gyalogság általi megerősítését javasolta, a herceg a falvak mögötti sík terepre való visszavonulásra adott ki parancsot. Így miután a gyalogezredek bevonultak a falvakba el kellett hagyják azokat. A szövetségesek centrumában Lauffeld és Vlytingen falvak terültek el.

A franciák először a szövetséges balszárnyat támadták, megszereztek két falut, majd Lauffeld, Vlytingen és Val irányába támadtak, ahol visszaverték őket. Cumberland ekkor erősítést kért a jobbszárnyon álló osztrákoktól, akik erre nem reagáltak. A franciák újabb támadást intéztek és lassan kiszorították a briteket a falvakból. Ennek során Val ötször is gazdát cserélt. Az itteni harcok során a később tábornoki rangig jutó James Wolfe különösen kitüntette magát. Egy ellentámadással sikerült a franciákat visszaszorítani, de miután erősítéseket kaptak végérvényesen felülkerekedtek a briteken.

A lauffeldi csata Pierre Lenfant festményén, az előtérben Szász Móric látható

Döntő pillanat volt mikor a holland lovasságot megtörte a francia lovasság karabélyosainak sortüze és menekülni kezdtek, amivel a brit vonalakat is összezavarták. Cumberland ekkor állítólag elveszítette a hidegvérét és elhamarkodottan visszavonulást rendelt el. Szász Móric a centrum elleni koncentrált támadáshoz vonta össze a csapatait. Ebben a kritikus pillanatban Ligonier saját kezdeményezésére három brit lovasezred élén rohamot intézett a franciák ellen. A háború legnagyobb lovas ütközetében 15 000 lovas vett részt. A francia szolgálatban álló Ír Dandár hét ezrede több mint 1400 halottat és sebesültet veszített. A szövetséges haderő főparancsnoka kis híján fogságba került, mikor a csata forgatagában a vörös kabátot viselő Ír Dandár embereit a saját katonáinak vélte. Szorult helyzetéből Ligonier lovasrohama mentette ki. A támadók súlyos veszteségeket szenvedtek, maga Ligonier fogságba került, de az így nyert idő lehetővé tette Cumberland serege számára a rendezett visszavonulást és magukkal tudták vinni a tüzérség nagy részét 700 francia hadifogollyal és több zsákmányul ejtett zászlóval együtt. A harcok során mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett. A franciák 10 000 embert veszítettek, köztük Emmanuel-François-Joseph de Bavière tábornokot, a szövetségesek mintegy 4000-et. A nagy francia veszteségekre utalva az egyik brit tiszt később kijelentette, hogy az ellenségnek minden napra egy ilyen győzelmet kívánna. Kritika érte Cumberland vezetői képességeit, mivel nem ismerte fel a falvak jelentőségét, melyekre támaszkodhatott volna a serege. Ebben a döntésében Ligonierrel szembeni féltékenysége is vezérelhette, akit egyesek szerint irigyelt a csatamezőn tanúsított bátorsága és hidegvérűsége miatt. Végül az elhamarkodott visszavonulási parancsával az egész hadsereget veszélyeztette.

Következmények[szerkesztés]

A lauffeldi csata volt az osztrák örökösödési háború utolsó nagy csatája. Győzelmük után nyitva állt az út a Hollandiába a franciák számára. A szövetséges visszavonulás lehetővé tette Móricnak, hogy egy 30 000 fős különítményt Löwendal vezetésével északra küldjön Bergen op Zoom elfoglalására és ezzel zárja a hadjáratot abban az évben. Az 1748-as tavaszi hadjárat során a franciák bekerítették Maastrichtet és rövid ostrom után május 7-én elfoglalták. Áprilisban, a város ostromával egy időben béketárgyalások kezdődtek, melynek eredményeképpen októberben létrejött az aacheni béke. Szász Móric győzedelmes németalföldi hadjárata biztosította Franciaország meghatározó pozícióját a kontinensen. A béketárgyalások alatt a távolból hallani lehetett a franciák Maastrichtet tűz alatt tartó ostromágyúit. A béketárgyalások eredményeképpen a franciák a flandriai hódításaikat feladták Louisbourgért (Kanada) cserébe.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Schlacht bei Lauffeldt című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Lauffeld című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.