Rocourt-i csata
| A rocourt-i csata | |||
 | |||
| A rocourt-i csata korabeli francia festményen | |||
| Konfliktus | osztrák örökösödési háború | ||
| Időpont | 1746. október 11. | ||
| Helyszín | Liège – Belgium | ||
| Eredmény | francia győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 A rocourt-i csata
Pozíció Belgium térképén
| |||
 é. sz. 50° 40′ 32″, k. h. 5° 32′ 46″Koordináták: é. sz. 50° 40′ 32″, k. h. 5° 32′ 46″ | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz A rocourt-i csata témájú médiaállományokat. | |||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
A rocourt-i csata (más írásmódokkal roucoux-i, roccoux-i, raucoux-i csata) az osztrák örökösödési háború egyik csatája volt, melyet 1746. október 11-én vívták az osztrák, holland, brit, valamint hannoveri csapatok a franciákkal, és az utóbbiak győzelmével ért véget. A csata helyszíne, Rocourt falu ma Liège (Lüttich) egyik városrésze.
Előzmények[szerkesztés]
Miután a szövetséges (pragmatikus) haderőt erősen meggyengítette az 1745-ben Skóciában kitört felkelés miatti kivonása a brit csapatok egy jelentős részének, a Szász Móric vezette francia haderő felújította a támadását Flandriában, és elfoglalta Brüsszelt, Antwerpent, Namurt, Charleroi-t, és fenyegették a Lotharingiai Károly vezette szövetséges haderőt.
A csata lefolyása[szerkesztés]
| Osztrák örökösödési háború, európai hadszíntér |
|---|
Mollwitz • Chotusitz • Sahaj (Zahájí) • Prága (1742) • Dettingen • Pfaffenhofen • Fontenoy • Melle • Hohenfriedberg • Gent • Soor • Hennersdorf • Kesselsdorf • Brüsszel • Rocourt • Lauffeld • Bergen op Zoom • Maastricht (1748)
Saint-Tropez • Camposanto • Villafranca (1744) • Casteldelfino • Velletri (1744) • Madonna dell’Olmo • Bassignana • Piacenza • Rottofreddo • Genova (1746) • Genova (1747) • Assietta |
Lotharingiai Károly a seregét a Maas folyó bal partján állította fel. A Liége-re támaszkodó balszárnyat a holland csapatokok alkották, a centrumban Rocourt és Liers településeknél a britek és hannoveriek álltak, míg a jobbszárnyon az osztrák kontingens állt, melynek szárnyát a Jaar (németül: Jeker, franciául: Geer) folyó biztosította.
Szász Móric a balszárnyon álló hollandokat támadta meg nagy túlerővel. A franciáknak sikerült Liége mellett elhaladva a szövetséges haderő hátába kerülniük. A hollandok heves ellenállást tanúsítottak, de a harmadik francia roham visszaszorította őket a centrumban álló brit és hannoveri csapatok mögé.
A balszárny megingása után egy általános francia rohamtól tartva a hadvezetés elrendelte az általános visszavonulást. John Ligonier tábornok a brit lovassággal és két gyalogzászlóaljjal fedezte a szövetséges haderő visszavonulását a Maason át, miközben súlyos veszteségek érték egyes részeit. Az elesettek között volt Otto Georg Veldtmann tábornok is. A szövetséges haderő összesen 4000 embert veszített elesettekben és sebesültekben, a francia veszteség 3518 főt tett ki.
Következmények[szerkesztés]
A csata után közvetlenül a franciák megszerezték Liége-t, és Osztrák-Németalföldet a háború végéig szilárdan meg is tartották. Fél évvel a fontenoy-i csata után Szász Móric újabb jelentős győzelmet aratott a szövetséges haderő felett, de nem azt a döntő győzelmet, amit előzőleg eltervezett. További hadműveletekre a tél közeledtével már nem került sor.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Schlacht bei Roucourt című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Rocoux című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
